A szépség olyan dolog, amiért az életet is megéri odadobni. Nem a haveromét, hanem a sajátomat. A szép pillanatokért érdemes életben maradni, és nem fogni a könnyű lehetőséget és eldobni az életet. El lehet dobni az életet könnyű örömökbe, látszat örömökbe, kemény munkába, meg persze végleg abszolut.

Amikor Éled az életet, szeretsz gyászolsz, gyűlölsz, imádsz, hiszel, megtörsz, akarsz, harcolsz, sérülsz... ÉLED az életet megtalálnak pillanatok, amikért érdemes élni. Amikor kedvesedet betakarod éjjel, nehogy megfázzon, és a Hold fénye megvilágítja arcát, vagy tábortűznél éjaszakában az ég takar be mikor álomra hajtod fáradt fejed. Vannak pillanatok, melyek szívfacsaróan gyönyörűek, mint a cseresznye virágzása. És ezekben a pillanatokban érdemes meghalni, mert ezek után csak rosszabb következhet.

Persze ez az ajándék nem adatik meg szinte soha. Kevesek ilyen szerencsések. Akik meg megmaradunk... , nos a szép dolgokért élek. A gyönyörű pillanatokért.

Régebben az ApocalypseRulezOrg bejelentkező képernyőjén volt a következő gondolat: We no longer live, we just exist. Az alapgondolat az, hogy az élet alapvető része küzdeni azért, amiért érdemes. Ennek hiányában nem élünk, csak létezünk.

Gondolkodtatok már azon, hogy mi volt életetek legszebb pillanata? Vagy ha ilyen nincs, akkor legszebb napja, hete, hónapja...? – GrádMiki

Részemről nem tudok legszebb heteket vagy hónapokat sorolni. Inkább azt mondanám, hogy voltak gyönyörű pillanatok az életemben!

Az élő vagy létező kérdéskörről pedig szerintem ismeritek kedvenc Weöres Sándor versemet. Lehet, hogy már unjátok is. (azért felteszem AishaKatyvaszGondolatok-hoz).
– Aisha

Vajon melyik a nehezebb? Gyanúsan sokan élnek a társadalomban, és gyanúsan kevesen léteznek. Persze, hát így lehet érvényre juttatni az emberi akaratot, nem? Persze a szabad akaratra gondoltam, amik gyanúsan nagy tömeget képesek megmozgatni. Vagy hihetetlen gonoszságokat képesek elkövetni, megaláztatástól a gyilkosságig bármit. Igen jó dolog lehet élni ebben az értelemben.

Ez az egyik oldala, nézzük a személyesebbet. Mikor lehet azt mondani, hogy élek? Jó érzés egy koncerten őrjöngeni, meg kiadni magamból érzéseimet, de ha ez az, amitől élek, akkor bizony ez egy felejthető élmény illetve élet lesz. Amit leírtatok az úgy hangzik, mintha az érzelmi töltetség határozná meg, de ez szerintem általánosságokban beszélve hülyeség. Élek, mert képes vagyok gyűlölni az előttem állót, és beverni az arcát, amire két nap múlva már nem is fogok emlékezni?

Emlékezni?! Igen, inkább azt mondanám, hogy ez a legfőbb tanúbizonyság a tényleges életre. Nem a képek, nem az összes érzelmi kitörések, hanem azok a megtörtént események, amelyek megmozgatnak, megmaradnak, és talán meg is ihletnek. Ezek azok a pillanatok, amiket fel kell ismerni az Életben. És igenis pillanatokról van szó. Nekem még nem sikerült 24 fps-es mozgóképet látnom emlékezetemben. Még akkor is pillanatok, ha azért több maradt meg.

Persze senki ne gondolja, hogy ezek mind jó élmények! Sőt! Ha van egy jó élményed csak egy picit kell várni, hogy megkapd a kiegyenlítést. Ezt persze senki se vegye komolyan, csak a pesszívizmus szólalt meg belőlem. Van hogy a rossz élményekre nem jön meg a jó válasz :)

És igen, meg kell küzdeni azért, amiért érdemes. Méghozzá foggal és körömmel. Végig. Kár, hogy már nincs fent ez az emlékeztető ezen honlapon.

– Ulmar

:Nincs fent? Tedd fel! Legalább ide. – Grizli
:"We no longer live, we just exist." Mindössze erre gondoltam, mint emlékeztető. – Ulmar
:Tudom. :) De a te tiszted volt felrakni. – Grizli
:De bonyolúlt vagy :) – Ulmar

Élni rengteg módon lehet. Egyszerűen azt a legnehezebb elviselni, hogy mekkora hatalmad van az ÉLET fölött. 1 kicsi döntés és 1000 Élet elszáll. Ez viszont nem fog megváltozni még az én kedvemért sem :D Szar, hogy nem csak én dönthetek, mert még az sem biztos, amit én teszek jó-e nekem... De a lehetőségekkel való élés nem feltétlenül opportunizmus. Nekem azt mondták, a határok a fontosak, de szerintem pontosan határok nincsenek. Ez 1 "küzdelem" határok nélkül és ráadásul még a szabályokat is nekünk kell kitalálni és betartani. Semmi sem fogja megmondani neked mi az eredményed és nincs High Score sem. Ezért nehéz megfogni az ÉLET-et és érte, nem pedig ellene küzdeni. Én nem csak a szép, jó, kellemes, intenzív dolgokért akarok élni, akkor már inkább leszek az Alkimista. De még én is Élni akarok :D a Valamikért...

– SurBa

Sajnálom, de nem hiszem, hogy ennyire fontos lennél, vagy bárki más, hamár arról van szó. Igen, a döntések elindítanak egy utat és ezért érdemes tudatosan meghozni őket, de a szélsőséges tragikomédiákon kívül baszhatod a dolgot. Küzdelem?! Határok?! Milyen játék már ez az ÉLET? High Score?! Ugyanmár! Tökre igazad van, hogy nem ez a lényeg, szerintem a puszta ötletfelvetés is csak vicces. Most meg egy folyónak, hogy amerre folyik az kama és csak a lazacokat kellene partravetnie. Minnél többet kidob, annál jobb lesz neki a tengerben. Kár, hogy a lazacok is van beleszólásuk és a horgászoknak is. Na meg persze a tengert naon érdekli a statisztika. De kérdésfelvetés érdekes... miért is akarsz élni? Azt megmondtad, hogy miért nem... – Ulmar

Azt már megmondtam, nem is az a fontos hogy én miért akarok élni. De ha érdekel, majd megmondom :) Az érdekelne miért érdemes élni, még ha szerintem nincs High Score akkor is. Ez egy emberi gyengeségem, kell egy írány ami mutatja merre van a jó és érdemes. Annyi erőfeszítést megtakarítana nem? Még akkor is, ha tudom, hogy ezt csak én szabhatom meg magamnak. Nem egy folyónak, vagy Bélának, vagy akárkinek. De nekem sem a fólyó, a Béla az öregek tanácsa fogja megszabni azt, miért érdemes. Persze kíváncsi vagyok arra, mi a közös bennünk. Kinek mi Érdemes. Nekem valahol minden pillanatban van érdemes, még ha van olyan is ami csak úgy eltelik. Csak van, amiben később találom meg. – SurBa

Tipikus huszonvalahány éves vita. Azon már túl vagyunk, hogy eldobjuk, de mihez kezdjünk vele? Azon már gondolkodtatok, hogy az élet szóban ha nem alkalmaztok ékezetet az ELTE anagrammáját kapjátok? – Descant

:Ezért járok oda! =D ... Amúgy meg minden kornak megvan a "tipikus" gondja, s ettől azok a bajok még igenis fontosak lesznek. A szívroham is tipikus halálnem és mégis próbálunk küzdeni ellene, mert fontos nekünk, s nem azért mert nem akarunk tipikus módon meghalni, hanem mert még nem... talán. Nem biztos, hogy jól sikerült érzékeltetnem, de engem zavarnak ezek a "tipikus tini gond" és efféle megjegyzések, valahogy az az érzésem lesz, hogy degradálja a probléma súlyát. Aisha