Te művidám világban élsz
és én szeretem a te művidám világodat
lennék a művilágodan a művirág
és rózsaszín műanyagillatommal
ébrentertanám a vacogó örvényeket a fejedben..

És amikor már meguntad az igazit,
Lehetne egy műanyag rózsakerted
nem-érezni a finom rózsaillatot
csókolhatnád a szirmaikat, és ők
visszacsókolnának szívesen, színesen.

Vázában laknék nálad, és mikor elmennél,
én szelíden lengetném
szintetikus bájaimat, s a cirmos szirmok
valódivá válnának, amíg nem látsz,
aztán hazajönnél, és rózsaillat lenne..
Kedvedre lenne.
Nem értenéd, és sajnálnál, mert művilágban
művirágnak születtem,

s én szeretnélek, és maradnék
színes, mosolygós, műanyag marcipánvirág,
mert ettől te boldogabb leszel.