Ken Do

Volt szerencsém 2005. június 1-én ellátogatni egy kendo edzésre. Célpontom a Happu Fudo Kendo Klub volt, két okból: nincsenek túl messze tőlem, és csak nekik volt szerdai napon edzésük.

Helyszínül a Szentendrei úti Kőrösi Csoma Sándor gimnázium tágas tornaterme szolgált. Az edzést Kovács Ferenc 4. danos kendo mester tartotta. Nagyon barátságosan fogadott minket, megmutatta a felszerelését is.

Az edzés menete

Rövid bemelegítő teremfocizással kezdődött az edzés, utána közösen a kendo alapállás és lépések gyakorlása következett. A kendos lépés egy fura formáció: a kendos nemigen használha támasztékul a talpának olyan felesleges részeit, mint pl a sarka. Ezt többnyire a levegőben tartja mind az elülső, mind a hátsó lábánál. A lépésnél mindig előrecsúsztatja az elülső láb lábfejének párnás részét, és utánahúzza a hátsó lábat. (Ha hátrafele megy, akkor fordítva: először a hátsó láb csúszik hátra.) Egyszerre mindig csak aprót lép, hogy mindvégig megmaradjon a stabilitása. Ezeket a pici lépéseket gyorsan ismételgetve áll elő az a fura valami, amit a kendos futásnak lehetne nevezni; különlegessége, hogy miközben az illető megy előre mint a vonat, közben végig mindkét lába a földön van. (Itt már látszik, hogy a kendo egy sportág – próbálj meg egy sáros csatatéren így futni :)

A bemelegítést követte a sorakozó és egy egészen rövid (kb 10 másodperces) mokuso (meditáció). Az edző külön adott feladatokat a kezdő, középhaladó és haladó tanítványainak. A kezdők csak a vágások beüvöltését és a másik mellett elhaladást próbálgatták. A haladók ezek alapján páros gyakorlatokat végeztek, egyre bonyolultabb lépés és vágás kombinációkkal. A hangteret rövid idő alatt telítette a bambuszcsattogás és az üvöltés. A kendoban ugyanis a versenyen be kell üvölteni, hogy hova vágsz, különben nem ér pontot. Ennek a célja feltehetően az, hogy ne összevissza piszkálódás legyen a bambusszal, hanem egy vagy két szép tiszta vágás a támadási felületek (fej, alkar vagy törzs) valamelyikére. (Ezek mindegyikét a kendos páncél védi, így a sérülés veszélye jóval kisebb, mint egyéb küzdősportokban).

A végén a haladók szabad küzdelmet is gyakorolták. Az iaidos ütőfázáshoz képest a harc nagyon pergő és izgalmas volt.

Az edzés után ismét volt egy rövidített mokuso.

A kendoról

A kendosok bambuszból készült karddal, 15 kiló páncélban gyakorolják a vívást. Ez lehetővé teszi számukra, hogy gyakorlatilag teljes erőből és lendületből dolgozzanak a sérülés veszélye nélkül. A kendos versenyszabályok a mozgásteret eléggé leszűkítik (a támadási felületek, használható technikák, stb mind szabályozottak). Japánban több, mint 7 millióan kendoznak, iskolákban is tanítják. A legtöbb rendőrségnek is van kendo dojoja, a rendőrök csinálják legkeményebben. Ezen kívül még egyetemek és amatőr klubok is tanítanak kendot.

Magyarországon többszázan kendoznak. A Happu Fudo klub nagyjából 10 éve működik.

A kendo elsősorban sport, de a lehetőségekhez képest megközelíti a "valódi" kardpárbaj érzését.

Benyomás

Szakmai színvonal: Rendesen felépített stílus. A tanítás módszertana nem látszik olyan kiforrottnak, mint pl a box vagy a kyokushin. Mindazonáltal állítólag 1 év alatt egész jó szintre lehet jutni.
Sérülésveszély: Minimális. A páncél az összes támadási felületet védi. Ugyan be lehet szúrni pl vállra (állítólag japánban elég durva sérülések vannak belőle), a magyarok nem szoktak ilyesféle szivatással élni.
Spiritualitás: Bár a kendoban van valamennyi a japán bushido szellemiségéből, a hangsúly nem ezen van.
Hangulat: A csattogás és az üvöltés marha nagy csatatéri hangulatot teremt. Ez a része biztosan szórakoztató (azoknak, akik csinálják). Az egész marha nagy bulinak tűnt számomra.
Terhelés: Igen intenzív az edzés. Végig futás, vágás, kemény és gyors mozdulatok. A fegyveres stílusok között ez tűnt eddig a legkeményebbnek.

Iaidós ütőfázáshoz képest pergősebb? Pontosan melyik ütőfázásra gondolsz? Mert én egy - főleg barnákból és feketékből álló - edzőtábor csüt. esti csatánál pörgősebbet nem tudok elképzelni :)

Ki kéne próbálni egy edzésen hogy párbaj alatt beüvöltöd hogy mit vágsz :) Én nem tudnék olyan gyorsan támadásokat kiabálni az biztos, de érdekes lehet. Viszont ezen sokat gondolkoztam. Hogyan lehet így csalni? Pl fent van a kardod mégis a lábát vágod stb... Szerintem ez egyfajta sínbe teszi az egész párbajt. Nem kanyarodhatsz le arra amerre akarsz, egy nyomvonlat kell követned. Sosem értettem ezt igazából.

Persze van ennek is értelme. Tiszta párbaj. Ami a valóságban nem létezik, de nagyon szép lenne. Viszont mindegyik párbajt így csinálni az már nem olyan okos dolog. Szabad párbajt is láttam már Kendóban és annyiban különbözik a kötött párbajtól, hogy nem kiabálják a támadást.

– The KraTzinn

A kendósok közül ezek NEM a barnák és feketék voltak, akik 5-10-15 éve csinálják az ütőfázást. Ezek olyan kendósok voltak, akik kevesebb ideje kendoznak, mint mi iaidozunk. A tempójuk (amit 2 órán keresztül szinte folyamatosan fenn is tartottak) viszont kb ötszöröse a mi tempónknak. Amit te csalásnak nevezel, az nem teljesen olyan, mint a boxban az övön aluli ütés. Inkább arra emlékeztet, mintha sakkban a lóval nem L alakban akarnál lépni. Megteheted, de nem kapsz érte pontot. Megteszed sorozatosan, és leléptetnek. A kendos párbajuk persze szinte teljesen művi, de még így is realisztikusabb, mint az IaiDo(sztem nem ezt a linket gondoltad ide Descant), amennyiben nem elég "megpiszkálnod" az ellenfelet a fegyvereddel, hanem tisztán, üvöltve le kell vágnod. Buli!! A Kendo, ahogy mondják képzelt karddal valódi ellenfél elleni küzdelem. Az iaido pedig fordítva. – UPi

Fogalmam sincsen milyenek pontosan a kendosok. Nem jártam még közöttük, csak találkoztam egy kettővel. Eggyel volt szerencsém csatázni is. Vezérem volt egy ostromjáték nevű mókában, ahol bár lelkes volt emberünk, hogy három iaidost vezethetett, de a térlátásról dörgése msem volt. Itt emelkedik ki a mi erősségünk. Lehet, hogy nem vagyunk valami nagy párbajozók, de tudunk csapatban dolgozni, vagyis legalább godnolunk rá. Ellenben a kendósok párbajban erősek.. hogyisne... hiszen egész végig erre gyúrnak. Fontos, hogy nem mondom, azt, hogy erősebbek. Aki emlékszik, járt hozzánk egy ember iaidozni, aki kendózott előtte. Nem volt rossz. Sőt. Baromi jó felső vágásai voltak. Én úgy emlékszem rá, mint akinek bizonyos dolgok nehezek voltak, mert mintha a kötöttségekhez volna szokva. Persze mivel olyan rég volt ez homályos emlék, tehát ne kérd számon rajtam, ha nem így volt. az, hogy az iaidos csaták párbajok mennyire erősek, az rajtunk múlik. Vannak, akik várnak, vannak, akik el elugrálnak mint a bakkecske, van aki kitartja az ütőfáját, és csak "pajzsozik", s onnan osztogatja a piszkálásait(ugyanis nem hiszem hogy ilyen helyzetekből rendes vágást lehet kivitelezni). ezek az elemek ellene vannak a pörgésnek, de nem baj, mert aki meg keményebben nyomja, az sokat tanulhat az ilyen hozzáállásokból. Ami pedig az "alig értem el, de meghalt"-ot érinti... hát adj mindig olyan találatokat, amiket bárki elismerne. Ha jól csinálsz valamit, akkor tök mindegy végül, hogy hogy hívják. A kendósoké is csak egy út.

No ennyit a csapat védelmében... Grizli

Szerintem 'kicsit' félrelértettél engem. De végülis lényegtelen dolgot csinálunk most.

- Kra`Tzinn

Melyikönk értett félre? Ha én voltam, akkor nem értem miért mondod. Kérlek fejtsd ki. (ha nem akarod a közöst terhelni, akkort tedd e-mailben)

Grizli

Ez az oldal messze túl komolyra sikerült! Ezen segíteni kell!