1. Az emberek hajlamosak sémákban gondolkodni.
2. Ha eltérsz a sémájuktól, máris kész kudarc az életed.
3. Ha fölfedeztek egy részletet egy sémából az életedben, akkor már azt hiszik, hogy fölösleges föltenni akármilyen kérdést az egésszel kapcsolatban, hiszen úgyis ismerik azt. Avagy a klasszikus "jófej" pars pro toto.

(mielőtt félreértődik: a "jófej" itt csak egy példa pars pro toto-ra)

1. Depresszív embernek ne adj alkoholt!
2. Fáradt, depresszív embernek ne adj alkoholt!
3. Fáradt, alkoholt ivott depresszív embernek ne adj vizipipát!
4. Ha az előző szabályokat mégis megszeged... Viseld a következményeit (Lásd bővebben: Degec)

+ Bónusz tanulság a BKV–ról: az emberi gonoszság nem ismer határokat...

Az a legrosszabb, ha örökké éltek, szeretitek egymást, néhány évente találkozhattok egy napra vagy ha nem is tudtok egymásról és csak az ürességet érzitek folyamatossan? Esetleg ha másé, akit szeretsz, vagy éppen senkié sem lehet?

Vagy éppen az, ha úgy gondolod, nem vagy képes a szerelemre? Vagy csak mindez valami ábránd, egy ihlet, kémiai reakció vagy biológiai kényszer?

Mi lehet a legrosszabb?

Amit ma láttam, az a kölcsönös szerelem és hogy örökké várhatnak arra az egy napra, ami tíz évente jön el, hogy találkozzhassanak. Édeskeserű egy végzet.

Az ember sok mindenre képes, amit eddig nem tudott magáról. Legtöbb esetben lehet, hogy csak nem akarta tudni, hogy valamire képes. Abszolút emberi természet, hogy ne tudja felbecsülni önmaga határait.

• Hiába ismersz sokfajta zenét, egy jó DJ mindig tud olyan listát mutatni, ahol az előadók legnagyobb részét nem ismered
• Rivernek igaza van, ijesztő a sok haj
• Mindegyik hely, amelyik szerinted szar, tud rohadtul kellemes is lenni
• Jobb táncolni cipő nélkül
• Furcsa lehet haditudósítónak lenni. És érdekes és veszélyes