Következő érdekesség.

Teszem azt változtatok valamit a kódón. Namost a kód úgy működik, hogy nagyrészt az adatok betöltődnek egy szerveren (nevezzük PSnek), aztán kinyomjuk nehány másik szerverre (nevezzük Distro-nak), majd szépen él sok-sok szerveren ahol a döntéseket csináljuk (legyen AS). Szóval változtatok valamit a kódon, és szeretném ha az a változás úgy megtörténne mindenhol. Mondjuk betöltésnél véletlenül rossz adatot töltök valahova (teljesen fikció, ez persze ma biztos nem történt meg), és azt most valaki a kódban kijavította.

Szóval az ember berakja gyártásba a kódot, és örül neki hogy kijavította a hibát. Vagy mégsem. Merthogy ezek a szerverek a gyors felállásra vannak beállva, tehát ha nem változott meg az adat valahol, akkor az AS leállásnál csak lementi az egész memóriáját ahogy van, majd újraindulásnál betölti. A rossz adattal. Tekintve, hogy neki még senki sem mondta, hogy az adat hibás.

Tehát vissza kell nyúlni a PSre, és megmondani az adatnak, hogy akkor most frissüljön. PS-en frissül, Distro megkapja, AS-ek átveszik, minden rendben. Pontosabban lenne, ha nem eszméletlen mennyiségű adatról lenne szó. Tehát amikor minden adathalmazhoz hozzányúl az ember, akkor a szerverek túlterheltek lesznek, a hálózat belassul, mi meg pénzt vesztünk. Szóval egyszer csak részhalmazt lehet frissíteni. Egy kis elírás, regresszión átesett valahogy (ilyen jó képzelt hibát csináltam... lett is belőle sok-sok megbeszélés hogy hogy esett ez át QAn), és a következő pillanatban 4-ember dolgozik másfél órát, hogy helyreálljon minden. Áhhh, az elírások szépségei.

Legalább megtanultam gyártásban debuggolni. Eszméletlen milyen érdekes kapcsolók vannak beépítve a rendszerbe. Meg lehet jelölni egyes adathalmazokat debugra, és olyan információkat gyűjtünk, amire nem is gondoltam volna. Pl mindent.