Én még rajzolok?

Igen!

Egyszer elhatároztam, hogy beleásom magam a Mac OS X lelkivilágába, legalábbis azon a szinten, hogy portolni tudjuk UPi Játékait. Background infóként annyit, hogy az operációs rendszerbe be van építve egy úgynevezett Apple Developer Tools (vagy rövidebb és ismertebb nevén Xcode) nevű fejlesztőkörnyezet, ami azon kívül, hogy érti és fordítja/értelmezi/futtatja (nem kívánt rész törlendő) a C/C++, Objective–C/C++ (akik utóbbit nem ismernék, ez gyakorlatilag az Apple által hivatalosan használt, objektumorienáltságot is támogató C variáns, az egész op.rendszer magot ebben írták, elvileg...), Java, Perl, HTML (meg ennek millióféle alfaja), meg még egy pár tucatnyi nyelveket, olyan "extra" szolgáltatásokat is biztosít, mint pl. az application bundle készítése (ez gyakorlatilag annyi, hogy az alkalmazást az összes resource-szal meg mindennel, ami csak kellhet neki, becsomagolja egyetlen egy dologba, ami majd fut), vagy installer létrehozása, meg egy sor egyéb finomságot. A mezei, windózon felcserepedett júzer persze most nem érti, hogy mi is ebben a nagy extra, mivel tucatnyi olyan windózos program kering a világhálón, ami nagyjából ugyanezeket tudja. Csakhogy OS X-en minden egy kicsit más. A rendszer magja a Darwin névre hallgató BSD–variáns, vagyis az op.rendszer felfogható egyfajta UNIX–ként is. Ám erre még ráépül egy csomó egyéb cucc, amivel azt érik el, hogy aki a régi Mac OS–eken nőtt fel, annak is ismerős legyen a rendszer, ne csak pofára, hanem szerkezetileg is. Így tehát az egész egy nagy öszvér, ami egy kicsit ha akarom, ilyen, ha akarom, olyan, ha meg úgy akarom, akkor valami harmadik. Végső soron ez oda vezet, hogy eléggé nehéz olyan fejlesztőkörnyezetet csinálni, ami az OS X minden apróságával tisztában van, és ki tud szolgálni mindenkit, akár innen, akár amonnan közelít a rendszerhez. Ez úgy tűnik, hogy az Apple-n kívül eddig valóban senkinek sem sikerült, ezért gyakorlatilag OS X-re az XCode-on kívül nem létezik fejlesztőkörnyezet. Ezért ilyen nagy szó, hogy az Xcode viszont mindent tud.

Persze, az már egy következő lépés, hogy ez a minden, ez pontosan mit jelent, és hogy lehet kivenni belőle azt a bizonyos tudást.

Elméletileg, mivel az Xcode ért Perl-ül, ezért a portolás mindössze annyit kellene, hogy jelentsen, hogy csinálok egy új projectet, bemásolom a forráskódot, hozzáadom a projecthez az SDL framework-öt (ami szerencsére létezik OS X-en), és aztat mondom nekije, hogy "Build project". :-) Csakhogy, ahogy elkezdtem utánaolvasni, hogy ezeket a lépéseket hogyan is kell véghezvinni, rájöttem, hogy ez lehet, hogy nem is olyan egyszerű – különben miért kellene erről annyit írni a developer.apple.com-on?

Ami a mai blogbejegyzést kiváltotta, az persze nem ez. Hanem az, hogy miközben bőszen keresgéltem a "hogyan gyártsunk application bundle-ket" témában, rátaláltam erre:

http://developer.apple.com/documentation/UserExperience/Conceptual/AppleHIGuidelines

A Human Interface Guidelines egy olyan dokumentáció, ami pusztán arról szól, hogy hogy nézzen ki egy "jól megírt" OS X program. Itt a hogy nézzen ki alatt persze nem csak valami általános irányelveket kell érteni, hanem olyan részletekbe menő fejtegetéseket, hogy melyik szótárak alapján kell meghatározni, hogy az egyes panelekre milyen szöveg kerülhet, vagy hogy milyen színű/méretű/formájú legyen egy gomb, melyik menüelemben megengedett a "..." jel és melyikben nem, meg úgy egyáltalán, bármi, ami egyáltalán eszembe jutna, hogy képernyőre kerülhet, az pontosan hogyan, és hova kerüljön.

Persze ez egyfelől tök jó. Többek között ennek is köszönhető, hogy azok a bizonyos "jól megírt" OS X programok nagyon handyk. Minden a helyén van, és aki egy kicsit is beleszokott a környezetbe, annak egy teljesen új progi kiismerése is fél perc, mert úgyis minden ott lesz, ahol az ember amúgy is várná. Szóval tök jó.

Viszont azért valahol elgondolkodtató, hogy vajon tényleg akkor szép az élet, ha minden a jól megszokott sablon szerint megy? Elvégre a programdizájnolás is ugyanúgy egy kitörési pont a kreativitás számára... És azért az is durva, hogy ahhoz, hogy valami handy legyen és gördülékeny, ahhoz tele kell írni félezer oldalt egy csomó olyasmivel, ami a Földi Halandó Felhasználónak valószínűleg fel sem tűnik. (Pontosabban: pont azért nem tűnik fel, mert úgy van. A legszebb az, hogy ha valami nincs úgy, valószínűleg alig páran tudnák megmondani, hogy mi nem stimmel, pusztán csak észlelnék, hogy valami nem stimmel.)

Furcsa dolgok ezek...

1. Az emberek hajlamosak sémákban gondolkodni.
2. Ha eltérsz a sémájuktól, máris kész kudarc az életed.
3. Ha fölfedeztek egy részletet egy sémából az életedben, akkor már azt hiszik, hogy fölösleges föltenni akármilyen kérdést az egésszel kapcsolatban, hiszen úgyis ismerik azt. Avagy a klasszikus "jófej" pars pro toto.

(mielőtt félreértődik: a "jófej" itt csak egy példa pars pro toto-ra)

1. Depresszív embernek ne adj alkoholt!
2. Fáradt, depresszív embernek ne adj alkoholt!
3. Fáradt, alkoholt ivott depresszív embernek ne adj vizipipát!
4. Ha az előző szabályokat mégis megszeged... Viseld a következményeit (Lásd bővebben: Degec)

+ Bónusz tanulság a BKV–ról: az emberi gonoszság nem ismer határokat...

A mai exim (e-mail szerver) logból:

 2008-06-25 12:21:46
    H=clj71.neoplus.adsl.tpnet.pl (i-will-fuck-you) [83.31.111.71]:4558
    I=[89.134.151.219]:25
    F=<extendable42@milyrobinson.com> temporarily rejected RCPT <xxxxxx@startvox.hu>: greylisted.
 2008-06-25 12:21:47
    H=clj71.neoplus.adsl.tpnet.pl (i-will-fuck-you) [83.31.111.71]:4558 
    I=[89.134.151.219]:25 incomplete transaction (QUIT) from <extendable42@milyrobinson.com>
 2008-06-25 12:21:47
    SMTP connection from clj71.neoplus.adsl.tpnet.pl (i-will-fuck-you) [83.31.111.71]:4558
    I=[89.134.151.219]:25 closed by QUIT

Jó, nyilván utálják az apocalypse-et a BotNetek, mert most már eléggé hatékonyan szűröm őket szegényeket. De ez mégis túlzás...

Viszonylag ritkán szoktam hisztizni, legalábbis szerintem. Most eljött ez a pillanat is.

Úgy nagyjából 14–15 éves korom óta érzem folyamatosan, hogy valahogy minden évem egyre rosszabb, legalábbis ami a ,,teljesítményt illeti. Nos, nem tudom, hogy ezt a tendenciát meddig tudom még folytatni, ugyanis a legutóbbi egy évet, ahogy van, leginkább ki kellene dobnom az ablakon. Illetve nem ,,kellene, ugyanis pont én magam dobtam ki (sajnos, már a kemény, visszacsinálhatatlan múltidőben mondva ki a dolgot).

Nagyjából egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy felfüggesztem a két egyetemre járást, hogy legalább az egyiket valahogy sikerüljön összerakni, és hogy lehetőleg legkésőbb a jövő év végére legyen legalább egy diploma a dologból, és akkor lehet venni a kalapot, és pár kedves–mosolygós mondat keretében végleg le lehet zárni azt a pár évnyi (nem tudom, ide mi az adekvát szó), amit a BME jelentett az életemben. Nos, úgy tűnik, ebből az egészből annyit sikerült véghezvinni, hogy valóban felfüggesztettem a zenei tanulmányaimat egy évre. De hogy mégis minek???...

További siránkozás helyett inkább csak beszéljen a statisztika: 65 kredit, két félév alatt. (Így még pontosan 68 kell a diplomához. Tekintve, hogy jövőre ismét aktív zeneakadémiás vagyok, kötve hiszem, hogy ez két (fél)év alatt sikerülhetne). Ha ehhez hozzáveszem, hogy ebből 10 kredit igazából csak egy kamu eredménye (így az éves teljesítményt nyugodtan tekinthetem 55 kreditnek), hogy a nullkredites kritériumok (lásd. pl. szigorlatok) közül egy sincs meg erre a félévre, és hogy egy átlagos földi halandó évente 60 kreditet végez, akkor tényleg nem értem, hogy mégis, mi a búbánatos f**zt csináltam egy évig.

A legkínosabb az, hogy még csak jól sem éreztem magam alatta, nem buliztam, no színház, no közös program a barátokkal, és úgy összességében hullafáradt vagyok az egész tanévtől. De hogy miért nem buliztam, és hogy mibe sikerült elfáradni, azt nem tudom...

Leültem egy teázóba a gépemmel, begyújtottam a Ubuntum, azt elindítottam egy Emacs-ot. Gondoltam írok egy kis login ablakocskát úgy Perl-ben. Rá kellett jönnöm, hogy segítség nélkül nem tudom a html szintaxisát az input tag-nek. Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy valami (mondjuk IntelliSense) behelyettesíti nekem amit be kellene írnom, hogy hirtelen nem tudtam mit írjak.

Namost ezen elgondolkodva rájöttem, hogy azt sem tudom pontosan, hogy egy behúzott asp.net login control mit generál nekem. Sőt, nem tudom, hogy az IIS vagy az Apache mit is csinál pontosan a kapott csomagokkal.

Szóval rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs mit is csinálok. A jövőbeli szakmámhoz egyszerűen nagyon kis lexikális tudással rendelkezem. Jó, persze elképzeléseim és tippeim vannak, de nem ismerem annyira részletesen azt, amivel én elvben foglalkozom, mint ahogy azt kellene, lehetne.

Úgy gondolom, hogy alapvetően pályát tévesztettem. Egy olyan dologhoz értek, amit érdemes lenne kiemelnem, az pedig, hogy el tudom hitetni másokkal, hogy értelmes amit mondok. A legtöbb esetben.

Mellesleg ha csak a pénzről van szó, akkor szerintem a legjobb bevételi forrás az emberi butaság. Annyian hajlandóak átveretni magukat, hogy az nézni is öröm.

Találkoztam azzal az elképzeléssel, hogy, és most kicsit pontatlan leszek tudatlanságomból adódoan, ha az ember kedves szavakat mond vagy kellemes zenét játszik a víznek, akkor szép kristályszerkezete lesz. Azt meg tanultam, hogy sokfajta kristályszerkezete lehet a jégnek különböző hőmérséklet illetve nyomás alatt.

Igazából kötve hiszem, hogy ha dúdolok a pohár vizemnek mielött megiszom jobb hatása lesz, viszont az is tény, hogy régebben elég volt egy adag vízet felhozni a kútból és nem kellett emellett szűrni, tisztitani és egyéb módon ihatóvá tenni.

Namost elfogadom, hogy alapból a csapvíz (legtöbb helyen) azért iható. Elfogadom, hogy a tudomány ismeri a vízben lévő anyagok nagy részét és valahogyan (utánanézhető módon) szűri, tisztitja és ihatóvá teszi.

Viszont tény, hogy tudatlan vagyok és az az érzésem, hogy az is maradok, mert nem érdekel túlzottan a téma. Nem is nem érdekel, inkább foglalkozom mással. Ebben az esetben viszont miért is ne fogadhatnám el, hiszen azt is bizonyos dogmák képviselői állítják, hogy ha szépen beszélek hozzá az is segít, valahogy jobbá, kellemesebbé teszi az élményt.

Inkább az zavar, hogy megiszom a vizet, nagyjából ízetlen, oltja a szomjat és tudatlanul is egy olyan alapreakcióvá fajult, hogy nem is gondolok bele mi történik. Három választásom van. Vagy elfogadom, hogy megiszom ösztönösen, vagy annak szentelem az életem, hogy megfejtsem mit is iszom és miért, vagy pedig elhiszem, hogy ezt kell tennem. Őszintén, nekem az ösztönös ivászat tetszik a legjobban, és az is történik. Mégis néha elgondolkodom, mit is teszek valójában.

A másik kérdés, hogy megéri-e a luxus, az életvitel, hogy elszennyezze a környezetet és tényleg tudományos módon kell egy természetes forrást elérhetővé tenni. Ránézek néhány épületre, és elképzelni sem tudom, hogy hogyan húzták azt oda, hogy képes 10-20-30 ember egy felhőkarcolót megépíteni. Számomra ez csoda. Piramisok is csoda. Olyan dolgok, amiket én, teljesen egyedül, soha nem lennék képes létrehozni. Azt hiszem, megérte. Tönkretenni a környezetünket csodákért. Önző egy szemléletmód, de akkor is le vagyok nyűgözve.

BWV 1080

A múltkor emlegettem UPinak ezt a darabot, na meg a végét, ami egy négyesfúga lett volna. Nem akarok összeírni mindenfélét erről, úgyis az egyik legismertebb Bach–mű, ezermillió dolog van róla fent a neten, akit érdekel, keressen rá, akár a fenti linken, vagy bárhol. Én most csak a végét akartam bemásolni ide (sajnos csak két részletben találtam meg a YouTube–on):

Az utolsó fúga eleje:

És ahonnan belép a harmadik téma (ami mellesleg a B–A--C–H hangokkal indít):

A már régebbről megszokott emberkénk játszik. Mindenféle egyéb megjegyzés helyett inkább csak idézem az egyik commentelőt:

 "There's something reverant about how he inserts each new voice...as though he feels a deep love for each one of them."

Hát ja, sztem is.

Amúgy valahol teljesen perverznek tartom ezt a darabot, a másik hasonló ,,mesterművel'', a Musikalisches Opfer–rel (BWV 1079) együtt. Bach ezeket vmikor 1740. és 1750. között követte el, többek között azért is, hogy fityiszt mutasson az összes többi élő zenésznek a Földön (a beszámolók szerint irtó hiú személyiség volt), meg valahol azért is szerintem, hogy magának összefoglalja, hogy mire vitte az életben. Mindezt úgy, hogy amikor ezeket csinálta, akkor ez a fajta zene igazából már tisztára divatjamúlt volt (Mozart 1756-ban születet, és nem ő találta fel a zenei klasszicizmust...), és nagyjából senkit sem érdekelt már.

És persze valahol irtó gáz az is, hogy nem tudta befejezni. Igazából még el sem jutott a negyedik téma bevezetéséig, a B–A--C–H (sorrendben a 3.) téma kidolgozása közben halt meg (ahogy az a felvételen is hallható)...