Miért járok iaido edzésre a Csilibe?

A gondolat útja

Szuperegó: Az iaido idejétmúlt dolog. Komolytalan olyasmivel foglalkozni, ami már a szülőországában is divatjamúlt ügy, amit csak a hagyományszeretet és sznobéria tart életben.

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: Semmilyen praktikus okot nem tudok felhozni. Végülis kardot nem lehet önvédelemre használni. Nem reális kép, hogy a rámtámadó rablógyilkosokat kettévágom.

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: Ha nem praktikum, akkor biztosan hiúság, nem? Mármint, tök szépek vagyunk karddal a kezünkben.

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: Nagyon szép a mozgás maga. A mozdulatok. Kecsesség. Mint a tánc. (Bár táncolni nem tudok.)

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: ...de szép dolgok máshol is vannak. Ezzel az erővel járhatnék festő tanfolyamra is. Az esztétikai élmény meglenne ott is, és lényegesebben kevésbé balesetveszélyes.

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: A Csilibe járni edzésre nagyon egyszerű. Általában nekem kell kitalálnom azt is, hogy mit csináljak (célkitűzés) és azt is, hogy hogyan csináljam (megoldás keresés, problémamegoldás).

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: Talán a csaták miatt. PinkFloyd szavaival: "To feel the warm thrill of confusion."

Id: Miért jársz iaidó edzésre a Csilibe?

Szuperegó: Az igaz, hogy csak a csaták miatt kár lenne edzésre járni. Ritkán vannak és kevés van belőlük egy évben. Viszont az igaz, hogy szeretem a Csilis társaságot. Ez csak számít valamit?

A választás szempontjai

Érdekes módon nem sokkal ezelőtt a másik edzésemen is feltették nekem (akkor személy szerint) ezt a kérdést: az összes budapesti ju-jitsu edzés közül miért pont a lágymányosi dojoba járok jitsuzni. Akkor szinte kapásból rávágtam: azért mert ez a dojo tűnt számomra közösségnek. Való igaz, előtte egyik barátommal végignéztünk két másik jitsu edzést. Igazán katonás edzések voltak, beleadtak mindent. Nagyon autentikusak voltak. Biztos a japánok is pont így csinálják.

Egyik sem tetszett.

A Lágymányosi dojóban kevesen voltak, szűk a hely is, zsúfoltan voltak az emberek, de látszott, hogy jól ismerik egymást, és együtt voltak ott. Bár nagyon másféle emberek nagyon másféle dolgokat csináltak, egyből a Csili hangulata jutott eszembe. Következő edzésre már vittem magammal git is... A lényeg, hogy nem csak az számít, hogy mit csinál az ember, hanem a körülmények is. Főleg egy hobbi esetében. Azoknak, akiknek az iaidó életforma, talán ez másképpen jön le.

Ősi történelem

Egy társaság a Berzsenyi gimiből képezi a Csili dojo, a KagamiNoHahen, "kemény magját". Volt szerencsém már egy évvel a dojo alakulása előtt ehhez a társasághoz csapódnom, velük mentem le először iaidozni is. Akkoriban aktívan szerepjátékoztunk, és – mit tesz isten – nekem éppen egy kardmester karakterem volt. (Emlékezetes karakterek voltak az akkoriak.) Akkoriban ha valaki odajött hozzám, hogy nincs-e kedvem élőben tanulni kardozni, akkor jó esélye volt pozitív választ kapni. Így is lett.

Azóta eltelt több, mint három év. Még együtt vagyunk.

IaiDo