S megharcoltuk, amit megkövetelt a csapat

Tudjátok, hogy néhányunknak volt szerencsénk lejutni a Nógrád nevű község várába, s ott a terepet kipróbálni. Az élmény nagyszerű volt, s bizony Sirok helyett oda megyünk ezentúl. De hogy is történt mindez?

S lőn, hogy eljutottunk oda, ahova megkövetelte a csapat

Lejutottunk szépen kényelmesen a kis Váchoz közeli községbe, kellemes kis falucskába, ahova megy busz, s szerencsére vonat is, azaz megközelítési adottságai nagyszerűek. A vár aljában rengeteg parkolóhely várt minket, de a vonat is alig negyed órányi sétára található, tehát az a megoldás is megjátszható. Mikor kiszálltunk a verdából, a táj lenyűgözött engem, körbe hegyek, a faluban csend, s még gólyát is láttam, amihez évek óta nem volt szerencsém.

A mai nap jelszava is a harcolni volt, ezt tűzük ki zászlónkra, s a kevés kiválasztott lelkesen vetette bele magát a küzdelembe, ami már a vár tágas tetején esett meg. Maga a tető kellemes fűvel borított terület, néhány könnyen észrevehető gödörrel, körbe egy két romszelettel, ami jelezte nekünk, hogy mégis csak egy néhai várról van szó. A fűnek köszönhetően nem találkoztunk a Sirokot jellemző eszméletlen porral, nem ez nehezítette a lélegzeteinket, hanem csupán a sok futás, amit eleinte szerintem bátortalanul tettünk meg, ám abba végül úgy három óra múlva belejüttünk, és végül tényleg futottunk és harcoltunk. Az egész csata hangulata barátságosnak volt mondható, benne volt, hogy ez inkább azért történik mert jól esik, s nem ész nélküli adok-kapokká vált az edzés. Eddig idén a vezáreinkből ezt is érzem, hogy a csatákat szeretnék, hogy élvezzék is az emberek, s ne csak kihajtsák a belüket egy két sérülésért, vagy mi egyébért. A viszonylag sima terepen remekül lehetett taktikázni, s ezt segítette a széleken a domb, az egyetlen szoba, ahova el lehet bújni, s az apróbb dombocskák. Persze erről majd a fényképészünk munkája sokkal többet fog mutatni. Végül a csata olyan eredményes volt, hogy a vezérek elhatározták, hogy két hét múlva, május 7-én, ide fogunk jönni edzeni, s ezentúl ez így fog maradni. Kicsit szomorú, hogy Sirokot ott kell hagyni, de bizony ebbe a várba több ember elfér majd, s az eddigi legjobb megközalíthetőség reményeim szerint méginkább felbátorítja az embereket, hogy majd egy szép reggelen útra keljenek, s ők is a nógrádi várban harcolhassanak.