Nirlammo

Mese egy kisgyerekről

Első nap, találkozás Gyula bácsival

Korán ébredt a zakatoló villamos zajára. Apja már dolgozni ment. Anyja még aludt. Kiment az erkélyre és nézte az ébredő várost. A nap már a színesen megvilágította a felhőket, de még nem lehetett látni. Hideg nyári reggel. Édesanyja még nyugodtan a másik oldalára feküdt. Lassan eltűnt a hajnal varázsa, reggel lett. Visszafeküdt az ágyba, úgytett mintha még aludna. Illatok kavaroktak benne. Jó és rossz illatok. Szépek és csúnyák. Fáradt volt az éjszakai álma miatt. Visszatérő álma volt egy nagy stadion. Egy hatalmas stadion, tele kisgyerekkel, mindannyian ismerték egymást. Együtt indultak. És...

- Kisfiam kész a reggeli.- kiabált be a konyhafülkéből az anyja. Kiürült az agya. Egy pillanat alatt egyszerű kisgyerek lett.
- Mindjárt jövök.- mormogta a fogai közt inkább magának, még remélte, hogy visszaalszik. Ebben a pillanatban anyja ott termett kisfia kedvenc ételével, s így csalogatta ki előbb az ágyból, majd végülis az asztalhoz.
- Lenne kedved a parkba menni, kisfiam? - az anyja tudta, hogy órákon át el volt gyermeke a játszótéren.
- Most menjük ide a térre. - leste anyja hálás pillantását, hogy nem valamelyik távolabbi kedvenc helyét nézte ki magának. Anyja mosolygott. Már tudott egyedül öltözni, de mivel ezzel örömet okozott szüleinek, hagyta, hadd öltöztessék föl. Most azonban, talán örömében, nem figyelt erre oda, s mire anyja elmosogatott, ő már a lépcsőházban várt.

Anyja nagyon szerette a magazinokat, könyveket olvasni. Sokszor még megjegyzéseket is írt ceruzával vagy tollal a szövegbe vagy a lapszélére. Olykor rémülten felnézett, hogy hol a gyermeke, de mindig nyugtázta, játszik a többi kisgyerekkel. Édesapja ritkán tévesztette szem elől, de anyja nem a szemével követte. Érezte, hogyha bajban van gyermeke. Kiesett a kezéből a könyv, amit olvasott. Egy idős nőt látott, aki ütni készül a fiát. Szinte habzott a szája miközben neveletlen elkényeztetett valaminek akarta mondani.

- Mi történt, miért kiabál a kisfiammal? - vetette rá magát nagyon számonkérőn a kisfiú anyja. - Azt mondta a testvéremnek a maga neveletlen kisfia, hogy meg fog halni egy hónap múlva. Így volt Gyula? - már csak szipogta a végén a nénike, látva testvére arcán, hogy már rég abba kellett volna hagynia a hőbörgést. - Huvakaso, holnap találkozzunk ugyanitt. Beszélnünk kell. Van egy üzenetem számodra. - mondta a bácsi halkan a kisfiúnak, miközben a kisfiú anyja és a néni a veszekedésből lassan beszélgetésbe mentek át. - Vera, mennünk kell - fordult a testvéréhez a bácsi. - Kezit csókolom, anyuka, hadd mutatkozzam be, Németh Gyula akadémikus vagyok, nyugalmazott professzor. Nagyszerű kisfia van. Igaza van a fiának, valószínű néhány héten belül meg fogok halni. Kérem felejtse el a most történteket. Most engedje meg, hogy elköszönjek. - zárta le határozottan a beszélgetést a bácsi.

A kisfiú beleszédült a történtekbe, s csak messziről hallotta édesanyja számonkérő énekét. - Honnan tudja a nevem? Csak Nirlammoban tudják ezt a nevem. Itt még nem szólított meg senki sem így. Talán tényleg létezik az a hely, amiről álmodott? Tényleg élnek ott emberek? Megálmodta, hogy ez a bácsi meg fog halni és Nirlammoban temetik el díszes pompával. Fölismerte és bátran odament hozzá. Talán elfogadták a jelentkezését? Miért nem álmában kapta meg a választ, ahogy eddig is? - morfondírozott magában. Majd mielőtt végére érhetett volna töprengésének, már lefürdött, megvacsorázott, megnézte az esti mesét és állatkái között elaludt. Többet már nem álmodott Nirlammoról. Soha többet. Nem fogadták el a jelentkezését, sőt tiltólistára tették, de erről majd később.

Második nap, kövek az ágy alatt

Nem sokadt aludt. Arra ébredt, hogy apja reggelit készít, és a tojásrántotta illata berontott a szobába. Ezek szerint szombat van, - gondolta, bár még nem nagyon értette, miért jó a napokat elnevezni, - ha szombat van, akkor nagyszülőkhöz megyünk, akkor ma nincs játszótér és akkor nem találkozom a bácsival, tehát vagy sírok emiatt, vagy kitalálok valamit. Váratlan dolog történt. Több is. Édesanyját reggel behívták a munkahelyére váratlanul. Édesapja pedig találkozott egyik barátjával a közeli parkban, s miközben ők ketten beszélgettek, tudott beszélgetni a haldokló bácsival.

Gyula bácsi nagyon örült, mikor meglátta a felé szaladó kisgyereket. Miután megbeszélték, hogyan telnek mindennapjaik, rátértek találkozásuk témájára.
- Miért választottad Nirlammoban az Utazást az Elmúlt Korokba?
- Nem a UEK-t választottam, hanem azt, hogy a különböző népek és csoportok hagyják abba a többezeréves háborút, kössenek békét, tudjanak együttműködni, legyen egység.
- Hivatalosan mégsem ebben dolgoztál.
- Nem kaptam rá engedélyt.
- Nagyon kimértek a válaszaid. Nem tudod, hogy kivagyok pontosan. Nem mersz nyíltan fogalmazni.
- Annyit tudok, hogy Nirlammoban fognak eltemetni téged, Gyula bácsi.
- Akkor kezdem én. Én kisgyerekként, mint minden gyerek, bejártam Nirlammot álmomban. Nekem a természeti törvények, fönti fogalmak szerint a fizika és a kémia tesztett meg. Nagyon megfogott, ahogy a föld-alatti emberek többezeréves életük során megtanulják a tövényszerűségeket, ahogy nyugodtan, nem sietve kutatnak, s ahogy felelősen megpróbálják átadni az eredményeket és a kutatás örömét a föld-fölötti embereknek. Sokáig nem is tudtam a föld-alatti emberek közötti többezeréves háborúról. Mivel Nirlammo mindig a béke szigete volt és az is marad, nem is kellett volna észrevennem ezt a háborút, vagy ha már észrevettem, elfelejthettem volna, mintahogy teszik ezt nagyon sokan.
- Nirlammo terei végtelenek. Mi is nyithatunk és berendezhetünk tereket. Nirlammo a boldogság szigete. Miért választottad a nem felejtést?
-Nirlammo az a hely, ami a föld-alatti és a föld-fölötti világot ellátja azokkal az energiákkal és gondolatokkal, amellyekkel ez a két külön világ mégis egyként él. Mert a föld-fölöttiek adták az élelmet a föld alattiaknak, amióta a hosszú-életűek a föld alatt építették ki saját világukat. És a föld-alattiak néhány ezres népe óvja és gondozza az egész élő bolygót azokkal a föld-fölöttiekkel, akiket ebbe bevonnak. Megvédik az föld-fölötti embereket a természeti katasztrófák egy részétől, s amik végülis bekövetkeznek, azokban nagyon sokat segítenek.
- Gyula bácsi. Ez csak a nagy háború előtt volt így.
- Ez most is így van. Ebben nem értünk egyet Huvakaso. De nem azért vagyunk itt, hogy egymásra erőltessük véleményünket.
- Azóta a kapcsolat gyakorlatilag megszakadt a két nép között, sőt a két népen belüli csoportok nagy része között is. A többség úgy próbál menekülni a háború elöl, hogy elvonul és elzárkózik, vagy fölemészti magát a harcban.
- Mindketten egyetértünk abban, hogy Nirlammo az utolsó hely ahol mindenki találkozik.
- Így van.
- Láttam egy csatát, sok föld-alatti meghalt. Nirlammoból sokunkat hívtak segítségül. Beadtam a jelentkezésemet formálisan is, elfogadták. Azóta megláthattam Nirlammo azon tereit, amik nem az álom világában léteznek csupán, hanem ebben a valóságban; vannak terek a föld-alatti és a föld-fölötti világban egyaránt, ahol a béke szigetei maradtak a háború kitörése óta.
- Én úgy hallottam, a Helytartó úgy döntött, hogy ezeket a tereket fölszámolja és a saját ellenőrzése alá vonja, mondván, így volt ez a háború előtt is.
- Ez volt az én feladatom. Én Közvetítő voltam a Helytartó és a Lázadók között. Sosem foglaltam állást egyik ellen, vagy egyik mellett. Mindkét oldal megbízott bennem és abban a csapatban, amit szerveztem több gyerekkel együtt. A megállapodás része lett, hogy az állandó Nirlammo helyeket átveszi a Helytartó, míg a Lázadóknak joguk van lázadni és elrejtőzni, valamint elrejtőházakban elbújni.
- Értem. Szóval Gyula bácsi, te a Helytartó embere vagy?
- Nem. Próbálj megérteni. Láttad, hogy a Lázadókat ki szervezte?
- Senki sem tudja.
- De ezt is kutattad?
- Igen.
- Többek között ezért is beszélgetünk most. Mert én is rájöttem. Elég hamar. Ezért Nirlammoban jelentkeztem egy másik feladatra is. Ugyanarra, amire te. Persze én sem kaptam rá engedélyt. Mikor téged megtaláltunk, kiderült a Helytartó előtt is, hogy évtizedeken át ellene dolgoztam, vérdíjat tűzött ki a fejemre. Mikor megtudta, hogy haldoklom, és azt, hogy akit találtunk, semmilyen általa fontosnak tartott képességekkel vagy tudással nem rendelkezik, töröltette a körözésem. Cserébe annyit kért, hogy küldjelek el hozzá.
- Úgy tudom, a Helytartóságba csak kódkulccsal lehet belépni.
- Nekem megvan. Félsz találkozni vele?
- Nem.
- Azért jobb, ha most találkozol vele, mert még nem csináltál semmit, nem ismered egyetlen munkatársadat sem, nem tudsz semmi részleteset a feladataidról.
- Én szeretném meghatározni a helyet és az időt. Kérlek, Gyula bácsi ezt üzendd meg neki.
- Van valami terved, már most?
Gyula bácsi nem tudta meg, hogy Huvakasonak milyen terve volt arra, hogy a Helytartóval találkozzon. Huvakaso elrakta a kódkulcsot, ami látszólag egy kis, érdes kődarab volt. Huvakaso berakta egy táskájába az ágya alá otthon. Hogy szüleinek ne legyen feltűnő, azt mondta, ezentúl köveket fog gyűjteni.

Első kezelés, a harcnak vége

- Köszönöm, amit elmondtál Huvakaso. Holnap itt folytatjuk. Legyél türelmes magadhoz. Egyenlőre nem foglalkozunk az elmúlt napok tragédiáival. Lassan végig nézzük az elmúlt évet, ami neked nagyon hosszú és kimerítő volt. Pihenj sokat, légy vidám kisgyerek, próbálj beilleszkedni, minden extra képességedet altasd el. Figyelj oda a szüleidre, nagyon szeretnek téged, s most megijedtek, nem tudják mi történt, és tudod hogy nem mondhatod el nekik.
- Márta néni, nem tudtam megszólalni napokig. Nem jött ki hang a számon, nem tudtam mit mondani a szüleimnek, mintha …
- … nagyon távol lettél volna tőlük?
- Igen.
- Hiányoztál nekik, féltek, hogy az orvosok nem tudnak újra éleszteni.
- Nem tudták meg, hogy milyen sérüléseim voltak?
- Huvakaso! Nem sérüléseid voltak, hanem darabokban voltál, a tested is és a lelked is! – mondta hangossabban Márta néni – Kérlek, ezeket a napokat hagyjuk a beszélgetéseink végére.
- Ugye még nem adták föl, megpróbálnak megölni? Tudják, hogy itt hol vagyok?
- Igen, már a nyomodban vannak. Feltűnés nélkül próbálnak majd megölni. Ismered a stílusukat. Több ezer éven át követted nyomon a tetteiket és rést találtál a páncélzatukon, tucatnyi rést.
- De én nem kezdtem velük háborút, sosem és ezután sem fogok.
- Ők nem játszanak tisztességesen. Számukra minden szabad, neked pedig eddig is meg volt kötve a kezed, ezután pedig…
- Ha itt a föld fölött vadásznak rám, ki fog megvédeni?
- A szüleid. Elvállalták. Annyit mondtam nekik, hogy nagyon nagy sokkot kaptál a betegség során, továbbá, hogy a magas láz miatt megsérült a tüdőd és a szíved, továbbá úgy tűnik, hogy keveset beszélsz, azt is dadogva. Mindezek miatt folyamatos felügyeletet igényelsz. Sosem hagyhatnak magadra, és ha valami váratlan történne, azonnal oda a kórházba illetve hozzám kell jönnötök. De ne várd, hogy bármi is történne, s ne provokáld ki. A harcodnak vége.

Harmadik nap, találkozás a Helytartóval

Huvakaso Helytartósághoz holnap akart indulni, terve azzal a harmadik kutatási területtel volt kapcsolatos, amiről az Aggastyán tudott a park melletti öregotthonban. Az Aggastyán hamar fölfigyelt Huvakaso történelem iránti érzékenységére, és arra, hogy mindennek az okát és a működési folyamatát érzékenyen kitapintja. Mikor még csak álmában járt Nirlammoban, többször találkoztak. A valóságban még nem találkoztak. Akkor voltak legközelebb egymáshoz, amikor Huvakaso a játszótéren hintázott, mászókázott, ilyenkor a bőrén érezte: az Aggastyán nézi őt közeli öregotthon egyik ablakából, láthatatlanul köszön neki, s ilyenkor ő is viszonozta ezt. Huvakaso éjfélkor ébredt meg. Eszébe jutott az Agastyán egy mondása: „Ha valamit megtiltanak, nem azt jelenti, hogy nem csinálhatod.”

Huvakaso tipródott, megpróbált bejutni Nirlammoba, ahogy szokott, álmában. A tiltás azonban nagyon is valóságos volt. Kidobták, és ijedtében leesett az ágyról. Huvakaso nagyon akart az Agastyánnal találkozni, de ekkor fölvillant egy beszélgetés:
- Huvakaso, nem azt kell tennünk, amit akarunk. Sem azt ami könnyebb. Sokszor ez a kettő ugyanaz. Ha majd egyszer már nem találkozhatunk, ugye érted, hogy veszélyes lenne mindkettőnk számára, akkor is bejuthatsz Nirlammo Közös Kincséhez. Kívülről nehezebb elérni, kintről vannak zárolt mezők, azonban amire neked szükséged lesz, azt eléred. Lehet, hogy először kell majd különös helyet keresned, vagy kulcsokat is, hogy bejuthass, ha kell: meg fogod találni ezeket.
- Mert az igazi kulcsok bennem vannak.
- Pontosan. Ha bízol magadban.
- És ha pánikba esek? Ha valami miatt sürgősen találkoznom kell veled?
- Úgy érted, ha már nem jöhetsz Nirlammoba, mert túl koros leszel?
- És történik valami.
- Szeretnéd, ha történne?
- Szeretném folytatni a kutatást.
- Melyiket?
- Számomra mindhárom ugyanaz.
- A Közös Kincsben megtalálod a kulcsot Nirlammohoz.
- Most is elugorhatok és elhozom a kulcsot.
- Ez a kulcs mindig más, folyamatosan változik.

Huvakaso reggel véraláfutásos szemmel ébredt. Túl aludta a reggelt, a nap már magasan volt. Anyja már visszaért a sarki boltból. Huvakaso nem szeretett játszani az idővel, tudta hogy veszélyes olyan alacsonyképzettségű és kisgyakorlatú lénynek, mint amilyen ő maga is volt: utazni előre és vissza az időben . Négy órát csúsztatott visszafele a valóságból. Könnyebben ment, mint gondolta. Apja két óra múlva ébred, így volt másfél órája, hogy kóboroljon s megkeresse a kulcsot Nirlammohoz.

Gyorsan felöltözött. Nagyon izgult. Tetszett neki, hogy gyorsan mozgott, külön mozgott keze-lába mégis együtt az egész test. Saját álkulcsát használta az ajtókhoz. Az utcán csak néhány ember volt, nem vette észre egyik sem. Ennek nagyon örült, mert még sosem próbálta ki az környezetbeolvadósészrevétlenséget. Nirlammoban lehetett repülni, tereket váltani, időben utazni, ez pedig a valóság volt, ha gyorsan akart közlekedni: futott. Az Aggastyán azt kérdezné, hogy mi a terv, de Huvakasonak semmilyen terve nem volt. Amikor a lépcsőházban rohant le, még nem döntötte el, hogy balra forduljon az Aggastyánhoz, vagy jobbra fusson el: föl a hegyre. Az utcára érve, beleszagolva a hajnali levegőbe, s figyelve a szélsuhogását azonnal eldöntötte: a hegyre fut majd föl. A hegyen válaszokat várt kérdéseire az Őrtől. Egy autó lassított mellette. A sofőr észrevette őt. Huvakaso megrémült. Nem sikerült elrejtenie magát, megállt. A sofőr és Huvakaso tekintete találkoztak:
- Ki vagy és miért nézel engem?
- Ne akard tudni, hogy ki vagyok és én nem akarom tudni, hogy ki vagy te. Észrevettelek. Nem sikerült elrejtened magad, s torzul az idő körülötted. Szakítsd meg az időutázást.

Visszahuppant négy órával későbbre. Édesanyja sírva nyitott ajtót. Könnyei nehezek voltak, nem akartak lehullani az arcáról.
- Kisfiam! Mit csináltál? Találkoztam az Aggastyánnal, s elmondta, hogy éjszaka kimentél.
- Anya, te ismered az Aggastyánt? Te találkozhatsz vele?
- Kisfiam én nagyon szeretlek téged, nem engedem meg, hogy ilyen veszélyes kalandokba keveredj. Túlkoros vagy, nem mehetsz vissza Nirlammoba. Éjszaka pedig aludnod kell, nem járkálni.
- Anyu nekem az egész életem erről a harcról szól. Sose találok magamnak nyugalmat, ha elfelejtem honnan jöttem és merre tartok. Ma ott leszek a Helytartónál. Anyu, üzent nekem az Aggastyán valamit?
- Kisfiam, a testvérem és én is az Aggastyánhoz jártunk magzatkorunktól fogva Nirlammoban. Mindketten a béke témát választottuk. Testvéremet a Helytartó kutyái még születésekor meg akarták ölni, engem pedig 3 éves koromban. Nem akarlak elveszíteni, kérlek… kérlek vigyázz majd magadra. Én… én, tudod, lehet ilyet, én töröltem az emlékeim. Ritkán tudunk majd Nirlammoról beszélni, észrefogod venni az arcomon, amikor lehet.

Édesanyja Huvakasonak nyújtja a Nirlammo mai kulcsát, amit az Aggastyán küldött. Huvakaso megérinti, közben anyjára néz, akinek könnyei most kezdenek hullani nagy cseppekben. Nehezen engedi át a követ fiának. Édesanyja örült, hogy minden lényegest megbeszélt a fiával. Saját magának egy percnyit engedett emlékezni Nirlammora. Napközben Márti rokonuk vigyázott Huvakasora. Édesanyja újra dolgozni kezdett ettől a naptól kezdve. Huvakaso megtudta, hogy óvodába fog járni jövő héttől. Márta a család azon tagja volt, aki nem kért emlékezet törlést, de felnőttként sem okozott neki gondot, hogyan egyeztesse össze Nirlammo valós világát a föld feletti emberek valós világával, számára ez kettő egy volt. A Helytartóság többször is körözést adott ki ellene, de nem találták meg. Márti a család témát választotta Nirlammoban. Huvakasot meglepte, hogy Márti nem törölte emlékeit Nirlammoból, s megtudta, hogy sok felnőtt segíti a gyerekeket a föld feletti emberek közül is, hogy Nirlammoba mehessenek, vannak köztük orvosok, óvónők, fiatalok, középkorúak, idősek. Arról már Nirlammobeli utazásai során tudott, hogy a föld alatti emberek őrként szolgálják a kisgyerekeket, akik benépesítik Nirlammot. S ezt az sem árnyékolja be, hogy a Helytartóság mind az öt területen, a föld alatti világban, a föld feletti világban, a víz alatti világban, a magas hegyek világában és Nirlammoban is totális ellenőrzést hajtott végre. Huvakaso a legtöbbet a víz alatti világgal ismerkedett meg és a föld alatti világgal Nirlammoban. Nagyon érdekelte Nirlammo történelme, azon belülis a témák és a csoportok történelme. Minden csoportnak meg volt a Nirlammobeli megfelelője, akik biztosították a csoport újratermelődését, szervezését, az eszközöket. Sokszor a leendő tagok Nirlammoban kezdték építeni azt a csoportot, amelyben felnőttként évtizedekig éltek, dolgoztak.

- Márti, örülök, hogy veled beszélhetek Nirlammoról. Van ötleted, hogy derítsem ki, miért lett hirtelen olyan nagyon fontos a kutatási területem?
- Megkaptad a Helytartósághoz a kulcsot.
- Így van, de erről tud a Helytartó is.
- Megkaptad Nirlammo mai kulcsát.
- A szemedből azt olvasom ki, hogy…
- Igen. Olvass tovább!
- Menjek Nirlammoba és alakítsam ki a saját tereimet, keressem meg barátaimat.
- Gyula bácsi azt mondta, hogy fontos az, hogy még ezek előtt találkozzak a Helytartóval.
- Miért?
- Hogy ne tudja a feladatomat, s ne ismerje a barátaimat.
- Ez igaz. De nem ezért kell ma találkoznod vele. Ma történik valami. Valami, ami kapcsolódik a te kutatásodhoz.
- Te tudod mi az?
- Nem. De el tudom mondani, hogy derítheted ki. Közben öltözz föl, mindjárt indulsz föl a hegyre.

Huvakaso fölszaladt a hegyre. Nirlammo egy alagúton keresztül volt számára most elérhető. Talált egy alagutat, ami elrejtőzött a fák alatt a fűben. Csak az vehette észre, akinek megvolt a kulcsa az alagúthoz, Nirlammo mai kulcsa. Lemászott egy létrán. Rohant a félhomályban, majd a sötétben. Nem botlott meg. Egy világos terembe ért. Középen egy kőszék. Leült. Fejével és kezével színes köveket, kristályokat tudott megérinteni. Nirlammo kapuja. Belépett. Kiderítette, hogy a Helytartó Budapesten van. Naplemente után indul egy szárnyashajóval a felszíni és a felszínalatti Dunán a Helytartóságra. Megkereste az Aggastyánt.

- Elkezdődött, ahogy mondtad.
- Félsz?
- Félek önmagamtól. A bennem lévő gonosztól.
- A remény megtisztít a félelemtől s gyengeségeid erőségeddé tétele megfojtja a benned lévő gonoszt, s az semmivé foszlik.
- Gyula bácsi melyik csoporthoz tartozik?
- Nincsenek csoportok. Személyek vannak és minden személynek története. A csoportok csupán ehhez adnak teret.
- Gyula bácsiban megbízhatom?
- Ő hamarosan meghal. Nem akarta elmondani neked, de megszegte Rendünk alapszabályát. A Tanács döntése nélkül árulta el a Helytartónak kilétedet. Mivel ő is tagja Rendünknek, ezért tárgyalás nélkül egy bíró elítélte. Ismered Rendünk szigorú szabályait. Az árulót megölik és törlik. Csak így őrizhetjük meg Rendünk tisztaságát.
- Te utasítottad őt erre?
- Igen. Mielőtt elkezdesz harcolni a Helytartóval, lásd, figyeld meg arcát, rezdüléseit, kétségeit, jó és rossz oldalát. Keresd gyengeségeit.
- Azt mondod hallgassam ki? Használjam a szemből olvasást? De én nem vele fogok küzdeni!
- Ő neki hatalma van arra, hogy megállítsa munkádat, hogy felszámolja az egységedet.
- Mindannyiunkat meg fog öletni?
- Igen. És csak úgy toborozhatsz, hogy közlöd mindenkivel, legyen akár hosszú vagy rövid életű, föld-alatt-lakó vagy föld-felett-lakó. Egy éven belül be fog mérni titeket. Eddig mindig sikerült neki. S célotok nem az, hogy még néhány évig kihúzzátok. Munkátokat folyamatosan mentsétek, archiváljátok, titkosítsátok. Minden héten váltsatok bázis helyet. Néha menedékházakba üssetek tanyát, vagy erdő mélyén táborozzatok, ott vannak a föld-alatti városok ezrei, s igen, igen…
- A Helytartóságra is be kell mennünk. Van amihez csak ott férhetünk hozzá. Eddigis így történt a legtöbb kutatás során. Olvastam Nirlammo képes történelmében.
- Huvakaso. Te jártál ott. Te utaztál ott. Ne hagyd, hogy emlékké fagyjon Nirlammo valósága benne. Ez is egy trükk, amivel távolítanak el Nirlammotól.
- Kinek a trükkje?
- Az egységed fele mindig legyen Nirlammoban! Bármi történjék is!
- Hány főt gyűjthetek?
- 300 elég.
- Miért ma?
- Ma találkozik a Helytartó hat különleges program-mesterrel.
- Hogy védhetem magam ellenük?
- Ezért jártad az évezredeket Nirlammoban. Ők csak néhány ezer évesek, erősek és nagyra tartják magukat, de te ismered őseiket, láttad háborújukat, szövetségeiket, árulásaikat, együttműködéseiket.
- És ismerem a hetediket is.
- Ugye nem lep meg. Őt nem hívták meg. Ma elhatározzák, hogy a föld-felett-lakóknak hogyan mutatkoznak be ők nyíltan. Megvitatják a Helytartóval, hogy talán eljött az idő a totális háborúhoz.
- A Helytartó megerősödött. Sosem volt ilyen erős, és mégis sosem heveri ki, hogy kétezer-ötszáz éven át viszonylagos béke volt. Nem az ő békéje. Száz éve már, hogy mindkét világban újra totális hatalmat épített ki a programok segítségével.
- Úgy kell belopóznom, hogy ne vegyen észre.
- És még mit látsz? Csukd be a szemed, de ne lépj ki Nirlammoból, ne aludj el, maradj éber!
- Semmit sem látok.
- Türelem.
- Félek. Látom a hajót.
- Honnan látod? Bent vagy a képben vagy kívülről nézed?
- Látom a kezem, bent vagyok a képben. Budapest. Duna. Belépek a hajóba. Csupa gazdag ember, külföldiek, hangos zene megy, sokan már részegek.
- Találd meg a Helytartót, ugraszd ki a képből, hogy csak ő legyen éles.
- Fázom, még a levegő is félelmetes körülötte.
- Nagyon érzékeny vagy. Adj magadra kabátot, olyat ami megvéd a hidegtől és a félelemtől.
- Rajtam van. Közelítek felé. Még nincs meg a tekintete. Mintha kerülné a szemem, nem lát, csak érez. Megvan.
- Állj!
- Megállítottam a képet.
- Most jöhetnek a kérdések. Lassan, ne tegyél fel sok kérdést, mindegyik után kicsit indítsd újra a képet.
- Kint vagyunk az időből?
- Nem, de nagyon lelassítottuk.
- Valami nem stimmel, elkezdett oszlani a kép, egy kérdésre maradt időm. HOL LESZ A TALÁLKOZÓ?
- AZ ADRIAI ÁLLOMÁSOMON.
- Észrevett. Mennyi idő, míg ideérnek a kutyái a kapuhoz?
- Köszönöm. Ennyi nekem elég. Most menj és nézdd meg azt a hajót a Dunán, van rá 12 perced. A Helytartó kutyái az én gondom. 10 perc múlva kellene a kutyáknak átadni téged. Mivel a kutyák, ha késnek, a vereségüket jelzi, tovább fog indulni a hajó két percre rá. Lépj ki Nirlammoból. Legyenek neked is kutyáid, de fő, hogy legyenek barátaid mindig. Indulj.

Huvakaso nagyon szerette a szárnyas hajókat. Már ezért megérte lefutni gyorsan a hegyről. Nagyon szerette a sebességet. Hangtalanul futott, környezetbeolvadósészrevétlenséget használta, csak a Dunánál állt meg. Épp fordult a szárnyas hajó Óbuda irányába. Szaladt le a lépcsőkön. Megkavarta egy kicsit a vizet kezével, amint leért. Most messziről látta a Helytartó arcát. A kis hullámok odaértek a hajóhoz. A Helytartó odafordult. De már nem látott semmit, csak egy suhanó árnyat.

Második kezelés, jelző virágot kapott a Helytartó

- Érdekes, amit elmondtál, Huvakaso. Ezt a rövidített történetet most hallom először.
- Én erre emlékszem.
- Nem mentél te arra hajóra?
- Nem!
- Kurb nem volt veled?
- Nem.
- Nem találkoztál véletlenül ott a Helytartóval?
- Nem! Mi ez kihallgatás? Már mindent elmondtam a Rend Bíróságán! Tisztáztam magam!
- A Bíróság sem hitt neked, föl vagy függesztve. Az árulókat vagy fölfüggesztik vagy...
- Még folyamatban van a kihallgatásom. Valószínű átadnak a Helytartóságnak.
- Balázs mit csinálsz itt, Huvakaso az én betegem. Miért vagy itt? Szigorúan tilos neked beszélni vele.
- Nem voltál itt, ő pedig várt. Engem ismert. Behívtam, elkezdtem a kezelést, rögzítettem. Érdekes egy történet, lehet, hogy egyezik a Bírósági jegyzőkönyvvel, de nem ez történt. Miért adnának át téged a Helytartóságnak? Ők kivégeznének téged rögtön, nem?
- Elég volt Balázs. Tudod, ha belehergeled magad, vagy dührohamot kapsz vagy sírógörcsöt. Neharagudj Huvakaso, Balázs szerette volna elérni, ha újra tárgyalják az ügyed és szigorítanak a büntetéseden, de nem akarja, hogy megöljenek, tudja, hogy milyen nehéz volt neked, s tudja, hogy sok eredménye volt a csoportod munkájának, nem akarok erről többet beszélni, de ha emlékszel, Balázs lánya meghalt.
- Mind meghaltak. Balázs, emlékszem. Szerettem a lányodat, ismertem és szerettem. És még most is szeretem. Ő is ismert és ismer most is. Ő is szeretett és szeret most is. Hiszem. Érzem. Tudom. Még nem tartok ott, hogy erről többet beszéljek.
- Huvakaso, azok a kis hullámok, nem véletlenül vizi pallók voltak, amiken keresztül, te …
- Huvakaso neharagudj, el kellett altatnom a kollegám, nagyon zaklatott volt. Méghogy vizipalló? Nem vagy te varázsló! Engem egy apró részlet érdekelne. Szerinted ki csempészte be a Helytartóhoz a jelző virágot? És megvallom őszintén nagyon aggaszt, hogy ki az, akinek lehetősége lett volna rá közülünk, hogy megölje a Helytartót, és mégis életben hagyta? Tudod Huvakaso a jelző virágokat csak az Ellátó Kertekben termesztik, számuk tíz, és senki sem tudja hol vannak, mégis a Tíz Kertész háromezer földalatti hosszúéletűt látnak el étellel, gyógynövényekkel, különleges virágokkal, gyökerekkel évezredek óta.
- Nem tudom ki lehetett. De én sem öltem volna meg. Rendünk szabálya tiltja az ember ölést. Márta néni, ha ezt nem így gondolod, akkor ezzel a gondolattal kizártad magad a Rendből.
- Vannak rendkívüli helyzetek, s vannak, amikor vállalnunk kell a kizárást, csakhogy az ügyünk sikeres legyen.
- A Rendet nem az eszmék tartják össze, hanem a tagjai közötti élő kapcsolat.
- Ugyanarról beszélünk, nyugodj meg, nem kihallgatáson vagy. Az Aggastyán tudott a Tíz Kertről, de ő nem lehetett, mert őt széttépték azok a kutyák, akik teérted mentek. Elkapta őket félúton. A kutyák túlélték. Egyiküket elfogtuk, de miután sokunkat megmart, elaltattuk, semmit sem tudtunk belőle kiszedni, csak annyit, hogy az Aggastyán semmit sem árult el nekik, ezért dühükben végeztek vele. De vajon kinek mondhatta el, kit küldhetett el egy jelző virágért? Ki lehetett olyan merész, hogy elvigye oda? Egyenlőre a Rend nem tudja, hogy történhetett, s ugye megérted, hogy miért olyan fontos?
- Ez nek kem most sok volt. Nem tutudtam, hogy meghalt az Ag gastján. Új-újra elked elkezdek dadogni. Nem tudja követni a szám a gond gondolataim-at. Már ta néni, memegyeköhaza
- Talán ez érdekel mégis, Huvakaso. Az Aggastyán…
- Mozsdnem. Mostcsemmi.

Huvakaso könnyei hamar fölszáradtak. Rossz színész volt, s tudta, egy elhamarkodott könnyed lélegzetvétel, egy kicsit elhibázott arcmozzanat, s elárulja, hogy mindketten élnek. Az Aggastyán is, és Balázs lánya, Éva is. Ettől azonban még szomorúbb lett, könnyei még gyorsabban száradtak. Utolsó küldetésükre gondolt. Léptei egyre nehezebbek lettek. Mintha ott lett volna velük.

Huvakaso tereken áthatoló fürkésző tekintete elérte az Aggastyánt és Évát. A Helytartóságon voltak. Gyönyörűen-szörnyűen megtervezett földalatti város volt a Helytartóság. Mindenféle lények, hivatalnokok, katonák, titkosügynökök, állatok nyüzsögtek a tágas folyosókon, amikből kisebb folyosók ágaztak ki, melyek hatalmas termekben végződtek. Biztonsági kövek és növények voltak mindenütt, hogy illetéktelenek ne használhassák a kapukat. A kapukat nem lehetett megkerülni. Huvakaso könnyei megindultak. Egyre nehezebben látta a képet. Az Aggastyán mintha elkapta volna távoli tekintetét, s egy lassú pislogással elköszönt Huvakasotól. Most látta először a többezeréves arcot. Éva nem érezte jelenlétét, ennek örült. Riadót rendeltek el a Helytartóságon. Vörösen kezdtek el izzani a falak. Az ott dolgozók megálltak. Ilyenkor csak a Helytartó kutyái mozoghattak. Minden mozgó lényt elkaptak és elpusztítottak. Elindult a hajsza. Huvakaso könnyei ömlöttek, fájdalma egyre nőtt. Az Aggastyán nem bírta az iramot, mikor három oldalról már majdnem bekerítették őket, szemével mutatta Évának, hogy ettől a helytől egyedül kell tovább futnia. Huvakaso futóereje hirtelen teljesen Éva lábaiba és tüdejébe költözött. Huvakaso egy gyors villanást látott, az Aggastyánt nyom nélkül fölfalták. Huvakaso elesett, fejét beütötte a járda szegélybe, erősen vérzett. Mielőtt még teljesen elvesztette volna eszméletét, nagy levegőt vett. Ahogy kifújta a levegőt, utolsó gondolata az volt, hogy repítse Évát a székbe. Éva lábai fölpörögtek. A Helytartóság Nirlammo termébe érkezett. Beleröppent a székbe. Nirlammohoz kapcsolódott. Huvakasonak nem volt kétsége, Éva sikerrel járt. A terembe belépett a Helytartó, de már csak a falatozást befejező jóllakott kutyáit látta.

Huvakaso testét a menedékházba vonszolta vissza. Márta néni nyitott ajtót.
- Bejutottunk a Helytartóságra. Megvannak a biztonsági réseinknek és a Helytartó kémeinek a listája. Márta néni, kérlek értesíts mindenkit, és hívd ide Balázst. Hozzon egy mai kulcsot is magával. Negyedórátok van, hogy eltűnjetek, sajnos a Helytartó elkapta segítő sóhajtásomat és most be is mérte a valós jelenlétemet.

Márta néni végtagjai a levegőben úsztak. Huvakaso utolsó szavait már messziről hallotta. Halk dallam kezdett a falakból szólni. Fojtó levegő kezdett mindenhonnan beáramolni mindenhová. Balázs elsősegélyes dobozzal rohant be.

- Hagyd a sebem. Nirlammoba mész most. Minden menedékházat értesíts, most a gyorsaságunk az előnyünk. Amíg kiderítik, hogy mit tett a lányod 5 perce, addig a menedékházaink biztonságban lesznek. Bocsáss meg, Balázs. Nem mondhattam el. Lányodnak volt még egy utolsó küldetése. Kapcsold be a zajt. Köszönöm. Most még ne sírj, csak a könnyeidet hagyd szaladni ki a szemedből. Minden menedékházban vannak árulók, mint tudod. Itt Márta néni tartja a kapcsolatot a Helytartósággal. Most elrohant, hogy értesítse a Helytartóságot, hogy megvannak a kémeik listája. Ezt mondtam neki. A lányod azonban nem ezért halt meg. Az az igazság, hogy nem tudom mi volt az utolsó küldetése. A kémek listáját már egy hónapja tudjuk. Felkészült minden menedékház a támadásra. Márta néni most segítségünkre van, mert értesíti a Helytartóságot. Így Márta néni szándékán kívül segít nekünk, szükségünk van rá. Már készen vannak az új menedékházak. A régiek feladata az, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy mit készülünk tenni. Éva annyit mondott, ha bármi történne vele, akkor téged kérdezzelek. Balázs gondolkodj. Mondott neked az Éva bármi olyat, hogy….

Az őrző falu

Balázs elmondta Huvakasonak, hogy az utolsó feladatot egy kínai faluban őrzik. Balázs felesége föl akarta tartóztatni a Helytartót, de Huvakaso ezt nem fogadta el. Segítségükkel teljesen kiürítették a menedékházat, Márta nénit elfogták és a Rend gondjaira bízták. Balázs és felesége biztos helyre menekült. Huvakaso ruhát és arcot váltott. Felvette a Helytartó védőinek vörös vékonypáncélinges ruháját. A Helytartóság pillanatok alatt kialakította az ideiglenes főhadiszállását a menedékházban. A Helytartó kilétéről a Helytartóság tagjai sem, maguk a Helytartó kutyái sem tudtak. Ez is része a Helytartót övező többezeréves védelemnek. A személyes testőrségébe csak olyanok léphettek be, akikről a Helytartó biztosan érezte-tudta, hogy sosem törnek majd az életére. Huvakaso pedig tudta, hogy célja eléréséhez mindenképp szüksége van a Helytartóra, élve, mert halála olyan zűrzavart okozna, amit jelenleg nem tudnának a népek kiheverni. És nincs senki egyenlőre, aki a helyére lépne. Túl sok olyan titkot tud, amiknek az elvesztését még Nirlammoból is nehéz lenne pótolni. Huvakaso jelentést tett a menedékház kiürítéséről a Helytartónak. Jelezte, hogy a szökevény egy kínai faluba ment, s fölajánlotta a Helytartónak, hogy a testőrség fele előre siet, hogy földerítse a terepet. A Helytartó általában hallgatott. Ritkán beszélt, akkor is keveset. Huvakaso egy váratlan kérdést kapott tőle:
- Lehet, hogy ez egy csapda? Lehet, hogy hiába küldtem ki kutyáimat a menedékházakba, ott fölkészültek érkezésükre, s kutyáim mind otthagyják majd a fogukat? A tanácsadóim azt jelezték, hogy a szökevény túlélte, s ha nem egyezek meg vele, sokat veszíthetek.
- A testőrségnek nincs tudomása, hogy a szökevénynek lennének más csapatai is. Rajta kívül mindenki meghalt. Ha megengedi rövid tanácskozás után tájékoztatom, hogy mit javaslunk Önnek mi. A tanácsadók homályos képei helyett mi tényekre alapozzuk döntésünket.
A Helytartó Huvakaso szemébe nézett. Huvakaso elbizonytalanodott. Talán tudja? Tudja, hogy ő a szökevény? Akkor miért nem kapja el? És mégis mi változna? Mint fogoly menne el a kínai faluba, mert van ott valami, amiről se Huvakaso, se a Helytartó nem tudja mi az. Adja föl a menedékházakat a bizonytalanért, amiről azt sem tudja mi is az? Huvakaso egybehívta a testőrséget. Jelentést tett a testőrség vezetőjének arról, hogy amíg távol volt földerített egy kalóz csoportot, akik hozzájutottak egy nagyon veszélyes vírushoz, s bármikor, bárhol képesek bevetni. Fölhívta arra a figyelmet, hogy tekintettel arra, hogy a tíz kertészt a Helytartó üldözi, a menedékházakat a Helytartó bevenni készül, s meglehet, hogy sem a Helytartó kutyái, sem a menedékházak őrzői nem tudják fölvenni a harcot a terjedő vírussal, a testőrség feladata elkapni a kalózokat, mielőtt terítik a vírust. Huvakaso vázolta azt, amit erről a vírusról megtudott. Ezt többen is kiegészítették a saját értesüléseikkel. A testőrség tagjai közül néhányan fejbiccentéssel jelezték, hogy a kapott infók alapján útnakindulnak, s más erő híjján értesítik a rövidéletűek állami vezetőit, tudósait, s rájuk bízzák a vírus elleni harcot. Huvakaso csak remélte, hogy a kalózokat hamar elfogják. A kalózokba Huvakaso véletlenül botlott bele egy földalatti laborvárosban. A következő téma a szökevény elfogása volt.

Huvakaso javaslatára az ál-Helytartóval együtt a testőrség fele az őrző faluba ment. Az ál-Helytartó egy bábu figura, a történelem során sokszor változott a személye. A testőrség feladata volt elhitetni vele, hogy ő e kis Földi-Világ korlátlan ura, s mindenről tud, s minden döntés rajta keresztül folyik. Az ál-Helytartó volt a Programmesterek kreálmánya, őt kapta el a virággal Huvakaso a hajón. Szárnyas hajóval mentek Kínába. Kínában nagyon jól kiépített földalatti közlekedési rendszer volt. Huvakaso az ál-Helytartó mellé ült. S nyitott könyvként olvasta gondolatait. Egy szempillantás elég volt, s látta múltját és jövőjét. Érezte gonoszságát. Észrevett egy értekezletet. Kiosztotta az ál-Helytartó a parancsokat.

- A Programmesterek kívánságára meg kell nyitni a szabad utat az egyéni és közösségi tudatokba, s meg kell keresni Nirlammoba a réseket, ahol be tudnak szivárogni szabályok nékül. A Rend uralja most Nirlammot. Ezt föl fogjuk számolni. Nirlammoban is tárgyalási pozíciókat szerzünk. A rövidéletűeknek tovább kell fogyasztani az olajat, mert föl kell hozni a mélységekben lévő szenet. Minden más energiaforrást vissza kell szorítani. Minden államot, népet, közösséget ellenőrzés és kontroll alatt tartani. Függésbe hozni. Szét kell verni az önállósodás csíráját is. Háborúk kellenek. Minden békét építő mozgalmat, szerveződést fölbomlasztani vagy kiírtani. Sajnos a Rend nevű szerveződéssel együtt kell dolgoznunk. Kémeink sikeresen beépültek. Legújabb akciójukat sikerült megakadályoznunk. 300 fős csapat dolgozott azon, hogy népek gyűlését összehívja, s kikiáltsa a békét. A testőrségem segítségével sikerült földerítenünk bázisukat, s egy szökevény kivételével kiírtottuk őket. Ezt a kiemelt akciót magam felügyeltem. Mivel a Rend nem adta meg az általam kért segítséget ehhez a nehéz feladathoz testőrségem tanácsára fölmondom a tűzszünetet. Minden menedékház ellen támadást indítok. Ez a bomlasztó akció sok helyütt leállította az általunk évek, évszázadok alatt fölszított háborúkat. Nagyon fontos, hogy minden adatot is meg kell semmisíteni, amit ez a csoport fölhalmozott. Nem tudjuk, hol vannak az adatok. Ha sikerül eljuttatniuk az adatokat Nirlammoba, akkor kiszámíthatatlanul meggyorsul majd a békekötések és a függetlenedések száma. Olyan együttműködési hullám jöhet a jósok szerint, ami veszélyezteti az egész rendszert. A Programmesterek figyelmeztettek, ez csak egy akció volt, s több hasonló akcióra lehet számítani. Eddig is voltak ilyenek, de nem ilyen átfogók. S nem ilyen veszélyesek. S nem ilyen sűrűn. Be kell vetnünk a végső fegyverünket: közvetlenül kell önpusztításra bírnunk a rövidéletűeket.

Huvakaso körülnézett az értekezleten, s meglátta a Helytartót, mint a testőrség egy tagját. Megtudta. Félnek. Félnek, hogy felkerült Nirlammoba az összegyűlt adat. A faluba nem vitt földalatti vasút. Gyalog kellett megtenniük a sötét erdőben néhány órányit. Az alagút végén a kaput Huvakaso nyitotta ki. A falu közepére érve Huvakaso egy ősi nyelven üdvözölte a falut. Halk neszek vették körül őket. A testőrség többi tagja látta, hogy az őrző faluban lévők túlerőben vannak, megadták magukat. Huvakaso fölemelte kezét. Kézjelekkel adta a falusiak tudomására, hogy itt a Helytartó áll előttük. A falusiak nevettek. Az ál-Helytartó fölbőszülten próbált támadni, de ekkor a falu elnéptelenedett egy pillanat alatt. Csak Huvakaso állt mellette. A többieket egy villanás alatt elfogták.

- Fordítsak, vagy érted a nyelvüket? Ne használd a hangot, hasztalan.
- Mit tehetek?
- Mire az igazi Helytartó megérkezik, te már vagy halott leszel, vagy a többi testőrrel együtt át leszel programozva. Az agyadból kiszedve minden használható információ.
- Mit érsz el ezzel szökevény? Helyettem jön más.
- Nézz a szemembe!

Huvakaso mérlegelt. Mit ér azzal, ha a falusiak megölik az ál-Helytartót, s így látja bosszúja beteljesülését. Nem kockáztatta meg, hogy a fogoly ellenáll. Szemébe nézett. Megkereste azt a helyet, ahol a legjobban félt, rettegett.

- Bejutottunk Nirlammoba, Helytartó. Tároltuk az adatokat, bárki hozzáférhet. Megkezdődött a béke. A fegyvereidet tedd le. A bőröd alól is húzd ki. Törd el az ujjaidat. Most a lábadat. Kurb érti a nyelvüket, kérdd, hogy fordítson.

Huvakaso mély dörmögő hangján tudatta a falubeliekkel, hogy a fogoly tálalva. Végig látogatta az elfogott testőrséget. Nézte a profizmust, ahogy néhány perc alatt fájdalommentesen programmozzák át az agyakat. Kurbot kiszabadította, s meggyőzte a kihallgatást és átprogramozást vezetőt, hogy tolmácsra szükség van, mert nincs annyi idő, hogy teljesen új nyelvet tanítsanak meg a testőröknek.

- Nem szabad mindenkit átprogramozni, mert akkor nincs, aki elmeséli, mi történt velük.
- Már vár rád.
- Merre menjek?
- Amerre a folyót hallod, ahonnan a párát érzed. Ne lépje talajra, fákba kapaszkodj. Nem kell tolmács. Barátod talán? Nem szokásunk fél munkát végezni.

Kurb utolsó tiszta tekintetét látta még. Huvakaso sarkon fordult, s beleveszett az éjszakába. Miközben bandukolt, eszébe jutott, mikor megalakította csapatát. Könnyek szaladtak le a szemén. Majd teljesen elhomályosodott szeme. Emlékezni kezdett. És jöttek az emlékek. Feltartóztatta őket, tudta, csak néhány percig képes rá.

Negyedik nap

A Pilis gyomrában többezer év óta élnek földalatti hosszú és néhány rövid életű ember is. A rövid életűek miatt, akik a kapcsolatot tartják a földalatti és a földfeletti világ között, a földalatti világ egy része mindig is hasonlított a földfeletti világhoz, vagy annak meséihez. Mivel ezek a hosszúéletűek számára gyorsan változtak, ezért a földalatti világ egy részét, ahol csak ők laktak, sajátosan megvédték a változástól.

Huvakasot reggel óvodába vitte édesapja. Versenyfutva mentek a bejáratig, Huvakaso lehagyta apját, pedig nem is gyorsított nagyon, de később lelassított, hogy apjának úgy tűnjön, csak azért nyert a fia, mert ő hagyta. Huvakaso fölismerte az épületet, ez volt a környéken az egyik őrzött kapu a földalatti világhoz, Budapest alatti föld alatti városrendszerhez. Nirlammoban már bejárta ezt a helyet. Örömmel nézett körül, a Nirlammobeli másolat egész pontos volt. Az apját emlékeztette az óvónő, hogy a speciális, személyre szabott foglalkozások miatt a gyerekeket csak este hat után lehet elvinni. Apja elkezdte átöltöztetni fiát, de egy idős, alacsony dadus folyt be a folyosóra. Már messziről elkezdett beszélni, hangja mély volt, kedves, nyugalmat árasztott, de ellentmondást nem tűrt. Erős kezeivel megragadta Huvakasot. Egy szót sem szólt hozzá. Apja nem értette mi történik. Nézte őket a folyosón, ahogy távolodnak. A dadus hirtelen megállt. Huvakaso levette a cipőjét. A dadus közben megsimogatta a falat, az kinyílt, Huvakaso belépett rajta. Apja kapott egy felejtős párát a dadustól, amikor egymásranéztek.

Csónakban

Az órák óta ömlő eső átáztatta a fák kérgét, Huvakaso egyre nehezbben tudott kapaszkodni. Azon töprengett, hogy csúszhatott ki a kezéből a kezdeményezés. Miért nem tudta megvédeni barátját az agymosástól. És újra és újra megjelent előtte csapatának minden tagja élve, s látta maga előtt tetemüket, már amit a Helytartó kutyái hagytak belőlük. Ilyenkor elhomályosult a tekintete. Megijedt mikor megcsúszott a keze. Már várta, ereje fogytán, s kezével egyre gyatrábban látott. Szüksége volt mindegyik szemére. Átadta magát a jelen pillanatnak, belehelyezkedett. Lemászott, s egy ösvényen a partig el tudott botladozni.

- Már vártalak. Örülök, hogy eljöttél.
- Mindig is szerettem volna találkozni veled. Nagyon sok kérdésem van hozzád. Mégis, most hogy látlak a foszlott ruhádban, gyűrött bőröd, ősz hajad és éles tekinteted, nincsenek kérdéseim. Pihenni szeretnék. Éveket szeretnék átaludni. Felejteni szeretnék, a harcokat, a kudarcokat. Jó lenne úgy felejteni, hogy a győzelmeket, a barátságokat megtarthatnám emlékezetemben.
- A harcot magadban folytatod ma. Partot érünk hamarosan. Látod ott azt a szigetet? Mindig sűrű köd van azon a szigeten. De ma éjszaka te lefújod onnan a ködöt miközben ott sétálunk majd. Megsérültél. Most csak a vérző sebet látod. De az élősködőt kell megkeresned, ami a sebet rágta. A sebet begyógyítom én. A keresés csak rajtad áll. Kezdj emlékezni. Nem kell elmondanod, én is látok a tekinteten keresztül, ahogy te. A kutyád a parton van, ugye? Megkérnéd, hogy terelje el a Helytartót?
- Ez a dolga.
- Elértetted. Támadja meg.

Huvakaso esküjére gondolt, hogy nem öli meg a Helytartót. A Rend Tanácsában küldetése átvételekor és a Helytartó testőrségébe lépésekor is megtette. Kutyája védő kutya. A Helytartó több méterről megállíthatná. Huvakaso kihúzta magát. Átvillant az agyán a terv. Terv szerint. Huvakaso a víz fölé hajolt a csónakból. Mély hangon, valami ősi toroknyelven szólt a kutyájához. Huvakaso érezte, ahogy kutyája fülét hegyezi. Egy fekete árnyék indult el az erdőben a falu felé észrevétlenül, lassan, lopakodva.

- Rendben. Kimondom mielőtt láthatnád bennem, a terv szerint átadlak a Helytartónak. A kutyám ide fogja vezetni. Kettőtök harca nem az enyém. De addig köt mindkettőnket az, amiért találkoztunk. Én mesélek, te gyógyítasz. Közben fölkészülsz a találkozásra a Helytartóval. Én pedig fölkészülök arra, hogy nem-létezővé tegyem néhány óra alatt Huvakasot s mindazt, amit tett.
- Ha a végén nem lenne időnk elköszönni egymástól, jó utat Huvakaso.
- Neked is. Remélem még találkozunk.
- Fogunk, ebben biztos lehetsz. Kezdhetjük?

Huvakaso körülnézett. Partot érnek hamarosan. Tüdeje minden lehelletével elfújta azt a ködöt, ami a mocsaras vidék fölött kúszott, s azt is, ami a szívét burkolta be. A kisérő a parton várta őket. Mindhárman egymás tekintetét elkapták. A kisérő nyitott szeme vezette hármójukat. Miközben sétáltak, ahova léptek a mocsár megsziráldult, a bozótos utat engedett. Huvakaso emlékei berobbantak.

- Időrendben! Többit félre! Szemed maradjon csukva!

Kurb eközben leszedte magáról a fojtónövényt. A falu vezetője, aki az agytisztítást személyesen felügyelte, hamar odalépett Kurb mellé.

- Nem tudsz a faluból elmenekülni. Teljesen körbezártuk.
- Engedd be a Helytartót. Már a kapuban van.
- Ha átprogramoztunk benneteket. Foglyul ejtjük a Helytartót veletek.
- Huvakaso parancsa az volt, hogy engedj szabadon engem. Érted, ugye? Csak engem.
- A Kincs, akit őrzünk, azt mondta, hogy programozzuk át mi a Helytartót.
- A Kincs tévedett ebben. Ti nem tudjátok átprogramozni.
- A Kincs olyan dolgokat mutatott meg nekünk, olyan dolgokra tanított meg minket néhány száz év alatt, amikre a Helytartó évezredek alatt nem volt képes.
- Ugyanaz a célunk. Engedj szabadon. Így vagy úgy be fogom engedni a Helytartót.

A falusiak vezetője megpróbálta visszarögzíteni Kurbot, kicsúszott a keze közül. A falusiak sem tudták megállítani. Kinyitotta a titkos kaput, amin néhány órával ezelőtt Huvakaso vezetésével beléptek a faluba. A Helytartó megjelent a faluban, a falusiak körülállták. Kurb hagyta, hogy újra elfogják. A Helytartó lassan lépett a falu terének közepére. A falusiak közül kilépett a vezetőjük. Arcán többezeréves barázdák villantak meg, szemében legyőzhetetlenség.

- Mit őriztek nekem? Milyen kincset találtatok?
- Akit keresel kétezer éve, itt van. Ő parancsol nekünk, nem te.
- Több ezer éve építettem ezt az őrző falut, most pedig a falu ellenem fordul. Talán a foglyotok vagyok? Testőreim felét elfogtátok. Módszereimet használjátok rajtuk. Elhiszitek, hogy az a rövidéletű, akinek még nem sikerült meghalnia, legyőzhet engem?
- Már azzal legyőzött, hogy idejöttél. Megmondta előre, hogy el fogsz jönni. A foglyunk leszel. Át fogunk programozni téged, Helytartó.

A falusiak körbezárták a Helytartót és a testőrséget. Ütemesen egy-egy lépéssel közelebb kerültek a Helytartóhoz. Egy kutya nesz nélkül közelítette meg azt a félig árnyékos helyet, ahova a Helytartó tekintete többnyire nézett, s ahol nem volt falusi. Ez a hely volt a lyuk a falusiak körén. A Helytartó megismerte. Ez a szökevény kutyája. A falusiak csak egy tompa villanást láttak. A Helytartó hangtalanul eltűnt. Az egész falu hirtelen lángokba borult.

Huvakaso megalakítja csapatát

Este volt. Egy háromemeletes ház egyik emeletén egy kétgyermekes család lakott. Az férj már aludt, együtt fektették le négy gyermeküket egy órával előbb feleségével, aki most a mosogatást épp befejezte. Egy halk kattanást hallott. Várt. Suttogás ütötte meg a fülét. Egy jelszót halott. Mosolygott.
- Isten hozott, Huvakaso.
- Anna, örülök, hogy még ébren találtalak. Szeretnék veled beszélgetni.
- Kérsz valamit enni. Ez nem Nirlammo. Itt eszünk és iszunk.
- Babapiskótát kérek kakaóval.
- Minek köszönhetem, hogy itt meglátogatsz?
- Találkoztam Vele. Megbízott valamivel.
- És elfogadtad?
- Visszautasítottam. Szürke szeretnék lenni. Élni akarok.
- Nirlammóból kirúgtak.
- Nem fogadták el jelentkezésem, de nem tiltanak le, ha kívülről megyek be.
- Azért vagy itt, mert meggondoltad magad?
- A Rend megbízott valamivel, hasonlóval, amivel Ő is megbízott. Rutin művelet, sokat láttam ilyet Nirlammoban.
- Nem mondhatod el?
- Nem tudom elmondani, nem vagyok rá képes még.
- Megbízott valami mással is, csak azt nem értem, miért engem, amikor a küldetésünk garantálja az egy éven belüli halált.
- Te lehet, hogy túléled. Lehet, hogy mind túl éljük.
- Csak az árulók élik túl. Aki túléli, biztos, hogy áruló.
- Igen, emlékszem, neked ez a rögeszméd. Csapatot gyűjtesz?
- Igen. Kérlek segíts ebben. Rád is számítok.
- Nekem nagy családom van, Huvakaso. Férjem, gyerekeim. Ki fog róluk gondoskodni, ha meghalok?
- Csak olyanokat vehetek föl csapatomba, akikben teljesen megbízok. Akik akkor is teljesítik a küldetésünk, ha én mást mondanék, ugye érted?
- Több ezer föld-alattit és föld-felettit ismersz.
- Miért velem kezded?
- Nézz a szemembe Sebesgyöngy! Tudod, hogy olvasok múltat és jövőt a tekintetből.
- De se a férjem, se a gyerekeim…
- Rendben.
- Megígéred?
- Megígérem, hogy abba a csapatba, amit veled szervezek, őket föl nem veszem.
- Tehát kikerülöd a szavaim.
- Mindenki sok évtizedet él még boldogan. S lesz, aki helyedre lép.
- Kicsoda?
- Majd te megkeresed.
- Csak nem a lányomat hívod?
- Egy apró csoport fog alakulni, s a lányodat Nirlammo tovább alkalmazza túlkorosként. Nagyon tetszik a témája. Hogyan tanítsuk meg az ovisoknak, hogyan lehet kívülről belépni a Nirlammoba. Megnéztem munka közben jól csinálja, nagy szükség van rá.
- Mi lesz a feladata?
- Nem létezővé tesz.
- Miután meghaltam?
- Most kezdi el. Törölve leszel, nehogy rádakadjanak, vagy bármire, amit elkészítettél.
- És…
- Nem ezért jöttem. Igen hiányozni fogsz nekik.
- Akkor kezdjük. Először is kell egy névsor. Meg kell őket hívni. S kellene egy helyszín, ahol az alakuló ülés zajlik. Itt tartanod kellene egy lelkesítő beszédet.
- Engem tíz embernél több nem ismerhet, inkább öt.
- Kik lennének?
- Meghívtam őket. Lent várnak a szomszéd kertben. Inthetek nekik?

Huvakaso egy aprót intett, három árnyalak mászott át a két kert közötti kerítésen, majd kúszott föl a ház falán.

Tétlenség és Céltalanság vírusa

A Helytartó erős fájdalmat érzett fejében. Keresték. Észrevették a Helytartóságon, hogy eltűnt. Testőrségének fele használhatatlan volt, épp átprogramozták az agyukat. Az ál-helytartó haldoklott. Nyöszörgését elfojtotta fülében. Néhány percnyire volt a szökevénytől, s attól a halandótól, akit kétezer éve keres. Nem gondolta, hogy megint a programmesterekre hagyja az ál-helytartó kijelölését. Vissza fog jönni és megkeresi a szökevényt. Döntött, fölállítja a faluban az ideiglenes Helytartóságot. A faluba érve látta, hogy Kurb átvette a hatalmat a faluban, a testőrség tagjai foglyul ejtették a falusiakat, akiknek haragja nőtt, s a vibráló levegőben harapni lehetett, pillanatok alatt sok minden történik. A Helytartó amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan megjelent újra. A falusiak megdöbbentek szavain.

- Egyezzünk meg. Az ál-helytartót kezetekbe adom, átprogramozhatjátok. Szabadok vagytok. Ígérem, hogy a Kincset, amit őriztek nem fogom el itt. Itt állítom fel az ideiglenes Helytartóságot. Támadás érte a Föld minden lakóját. Elszabadult egy vírus, amíg mi itt háborúzunk. Van valaki, aki szólni akar?

A Helytartó összeszedte magát. Teljes erejével hangsúlyt adott szavainak. Ott volt mindenkinek tudatában, érezte lélegzetvételüket, szándékaikat, titkaikat. Szólni nem mert senki. A falu vezetője odament az ál-helytartóhoz, s egy vágással elvágta torkát, a kést odadobta a Helytartó lába elé. A percnyi feszült csendet Kurb törte meg.

-Úton vannak. Félóra múlva ideérnek. Mindenki tegye a dolgát!

Mint hangyaboly kezdett mozogni a falu. A csendet nem törte meg egy szó sem. A tanács egy óra múlva ült össze. Az új ál-helytartó rendhagyó módon egy ambíciózus föld-feletti rövid életű lett. A Helytartó még évekkel ezelőtt felkészítette erre a feladatra. Kurb megrémült, amikor beazonosította a szimbólumokat a nyakában. A Helytartó észrevette Kurb hezitálását. Tekintetén keresztül szólt hozzá:

-Elfogyott a levegőtök. Fölszámolunk titeket Nirlammoban is. A háborúk újra kezdődnek. Nincs béke.
-Elmenekülök. Most.

Tekintetükbe beszűrödött Huvakaso halk hangja:

-Megegyezésünk záloga, hogy Kurbot hazaengedd, s utánam ne kutass. A tenger őreivel beszélek, hogy keressenek meg téged. Tudom, hogy téged nem kötnek ígéreteid. Milyen nagy gondban lehetsz Helytartó, ha hagytad, hogy a Rend jelölhesse ki az ál-helytartót? Mikor is volt utoljára ilyen? 2500 éve? Meddig hagyod dolgozni? Fél évig? Két napig?

A Helytartó elszámította magát. Az a program, amit azért terjesztett el a föld-felett lakó rövid életűek között, hogy totális hatalmát biztosítsa az egész Földet veszélyeztette. Kurb érezte, hogy a Helytartó teljesen betört a tudatába. Kutat. Keres valami használhatót, de nem talált semmit. Később sem. Kurb menekülni próbált, de érezte, hogy a Helytartó foglya, s csak a Rend tudja egyezséggel kiszabadítani, ha létezik számára még szabadság. Az ál-helytartó üdvözölte a tanács tagjait, áttekintették a napirend lényegtelenebb pontjait néhány perc alatt, majd belekezdett hosszú beszédébe:

-A tétlenség és céltalanság vírusának egy nagyon veszélyes változata kezdett el terjedni a föld-fölött lakó rövid életűek között. Az új vírus továbbra is egyénről egyénre terjed, de az új hírközlő eszközök nagyon meggyorsítják a terjedését. A vírus eszközprogramjai és építőelemeinek bizonyos részei külön terjednek, mintegy előkészítve a terepet. A vírus a gondolkodás szerkezetét változtatja meg. Fölborítja a gondolatok hierarchiáját, s kikerüli a szokásos egyéni és közösségi védelmet. Az új változatnak nincs eddig ellenszere, s néhány napon belül teljesen átveszi az egyén fölött az irányítást. Két egymást segítő alváltozata terjed: az egyik kivonja az egyént a társadolomból, s rövid időn belül meghal látszólag valamely betegségben, elsősorban a rossz stressz kezelés miatt, a másik változat pedig egy szörnyet csinál az egyénből, stressz helyzeteket teremt a környezetében. A vírus eredeti rendeltetése a vezető szerepet betöltő rövidéletűek célzott gyors kivonása volt, mára azonban már minden második rövid életűt érint. A vírus beindítását eddig a szokásos pajzsok lebontásával aktíváltuk. Amit csak most vettünk észre, hogy egy eszközprogramja segítségével évtizedek alatt lebontotta a pajzsokat, amiket évszázadok alatt a csoportok és közösségek fölépítettek. Márcsak azért is ment ez ilyen könnyen, mert az állandó háborúkból sokan úgy próbáltak szabadulni, hogy nem akartak egy csoporthoz sem tartozni. Eddig kb két millió rövid életű halt meg a vírus robbanása óta, azaaz utóbbi hét órában, az áldozatok között van huszonkét hosszú életű is. Ez a robbanás teljesen új fejezetet nyitott. A számítások szerint húsz-harminc év mire kordában tudjuk tartani a vírust, ha még ma el tudjuk kezdeni a megfékezését. Ha erre nem leszünk képesek, akkor újra kell építeni a csoportokat és az egész társadalmat, a rövidéletűek eltűnhetnek kb fél év alatt. Mint tudják én is rövid életű vagyok. Nagyon is érdekelve vagyok, hogy mihamarabb megtaláljuk a védelmet a vírus ellen. Nirlammoból tudjuk, hogy ilyen erejű vírusok néhány tízezer évenként fölütik a fejüket. Sokszor nem tudott a Helytartóság válaszolni ezekre időben, s csoportok, közösségek, fajok tűntek el nyom nélkül. A programmestereknek javasolni fogom, hogy nyílt hatalomátvételüket halasszák el addig, amíg megfékezzük ezt a vírust. A Rend nevű szervezettel azonnal visszaállítjuk az egyezséget. Az épp aktuális szökevényt, akinek csoportja Nirlammoba föltette a béke programját, nem keressük tovább, szabadon távozhat. A tíz kertészt nem üldözzük tovább. A foglyokat szabadon engedjük. A Helytartó kutyái ezentúl csak a Helytartóság bázisait őrzik, támadó és elfogó feladatuk nem lesz. A rendet a régi módon tartjuk fenn. Titkos csoportjaim mindenhova beépülnek, nem lesz szükség nyílt harcra. Ehhez szükség van arra, hogy látszólagos béke törjön ki. Meg kell szerveznünk egy béke találkozót. Minden csoport és közösség kell, hogy képviselje magát. Teret biztosítunk nekik, hogy elmondhassák sérelmeiket. Békebíróként állítjuk be magunkat. Nyitottá tesszük a Helytartóságot. Bárki bejöhet, dolgozhat. A harcias csoportokkal, akik évszázadokon keresztül le akarták rombolni a Helytartóság hatalmát, elhitetjük: legyőztek. Minden csoport és közösség vezetőjét meghívjuk, s beavatjuk. A testőrséget újra szervezem. Visszaállítom az öt város hatalmát…

Micsoda tervek és álmok. A Helytartó várt. A vírus megfékezéséig tűzszünet. Az új ál-helytartóba fojtotta a szót, olyat tett, amire évezredek óta nem volt szükség. Fölfedte kilétét.

- Én hívtam össze a tanácsot. Érti mindenki?

Az ál-helytartó elhallgatott. Mindenkibe belehasított, hogy nemcsak monda, tényleg van egy öreg-Helytartó. A testőrség körbezárta a Helytartót. A Helytartó megmaradt kutyái mintha a föld alól bújtak volna elő, körbe zárták a tanácsot.

- Az öt város hatalma annyit jelent, ha valakinek nem lenne világos, hogy újra öt ál-helytartó lesz. A Rend kapja a két európai várost, a programmesterek jelölik ki a magányos város helytartóját. A csoportok és közösségek választhatják az indiai város helytartóját, én pedig a kínai városban leszek. És most… a tanácsot feloszlatom.

- Az egyezség nem így szólt. A Rend ebbe nem egyzik bele.

A Helytartó kutyái vicsorogva vették körül az ál-helytartót. Az erdő melletti bozótból két alak lépett elő. Huvakaso odament a Helytartó elé:

- Föladom magam. Üzenetem van a tenger őreitől. A tenger őrei feljönnek és szétrajzanak. A Helytartó átad a Rendnek, aki folytatja az eljárást ellenem. A Rend elfogadja a Helytartó feltételeit.

Ledobta a földre fegyvereit és ékszereit. Az oszladozó tanács a Helytartó egy pillantására újra összeült. Pillanatnyi csendben szavak nélküli tekintet viharok és villámok cikáztak és robbantak, dörögtek. Többen összeestek az intenzív energiaáramlás miatt. A Kincs, a Helytartó, az ál-helytartó bólintással és pislogással jelezték egymásnak, hogy létrejött az egyezség. Vihar kerekedett a faluban. Por és eső mindenütt. A faluban két perc múlva csak a falusiak voltak. A Helytartó visszavonult, a Helytartóság kétszáz éves uralma megszűnt, megkezdődött az öt város uralma. Ebben a pillanatban a csoportok és közösségek vezetői megkapták a meghívókat a Nagy Gyűlésre. És még ugyanebben a pillanatban a Helytartó titokban elkezdte építeni és szervezni az új Helytartóságot. Huvakaso kezdte úgy érezni, hogy a küldetésük teljesen kudarcba fulladt, bár megtartják a Nagy Gyűlést, talán még beszédet is mondhat, kitör a béke, de… De az egészet a Helytartó szervezi, s ehhez még a Rend is asszisztál… Hol hibáztak? Hol hibázott Huvakaso? Vagy reményük sem lehetett, hogy győzzenek? Vajon bármit is tudtak tenni, amiről a programmesterek nem szereztek tudomást?

Kurb a Helytartó börtönébe került, két hétig tartott a kihallgatása, utána szabadon engedték. Huvakaso kihallgatása szabadlábon folytatódott. Egy éven keresztül kellett minden nap megjelennie a Rend helyi központjában. Választ kellett adnia: hogyan szervezte meg a csoportot, miért nem tartottak be sok alapvető szabályt, hogyan sikerült túlélniük, miért nem jelentettek folyamatosan stb. Huvakaso elámult a Rend helyi központjának szépségén. Csillogás és fény és árnyék és sötét. Főleg a szürke és ezüst árnyalatai voltak. A Rend hivatalnokai díszes ruhákban jártak. Hatalmas terek a föld alatt. Kicsinek érezte magát. A kihallgatások alatt, hogy szórakoztassa magát, saját magát is kérdezgette: miért ezt tette, miért azt? Egy dologra azonban nem tudott válaszolni. Nem értette, miért kellett az őrző faluba menni. Ahogy kutatott az emlékeiben, s ahogy haladt előre a kihallgatása, fokozatosan egyre világosabb lett előtte, persze ezekről egy szót sem szólt. A válasz teljesen meglepte. De erről majd később.