Shine on you crazy diamond

Pink Floyd

Ha az ember a saját kedvenc zenekaráról ír, akkor az általában vagy a tényekre szorítkozó ismertető lesz, vagy mármár vallási áhitattal átitatott egy féktelen áradozás. Mind a kettő fajta írás meglehetősen érdektelen mások számára, függetlenül attól, hogy ismerik-e a zenéjét vagy sem.

A változatosság kedvéért most meg sem próbálok a zenéről írni, hanem inkább magamról, pontosabban arról, hogy miért ez a kedvenc zeném. Ezért most nem fogtok semmit megtudni a PinkFloyd zavaros történetéről, több újraalakulásáról, személyi összetételének fura változásairól. Már csak azért sem, mert ezek igazából teljesen érdektelenek.

A legismertebb

albumuk természetesen A Fal, abból is az "Another Brick in the Wall" című szám az, amit a kereskedelmi rádióadók előszeretettel játszanak. Talán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy ezt a számukat szívből utálom. Nem Floydos. Nincs benne az a könnyed természetesség, ami számomra a Floyd-élmény alapja.

Számomra a PinkFloyd zenéje olyan, mint egy természeti képződmény.

FolytKöv