Oké, szóval a probléma a következő:

Van valami, amit meg kell csinálnod. Illetve nem kell, mert nem az életed múlik rajta, csak nagyon jó lenne. Már amikor végeztél vele. Viszont nehéz / kellemetlen / kínos a feladat, úgyhogy ha belekezdesz, akkor a dolgok átmenetileg rosszabbak lesznek, mielőtt megjavulnak.

A fizikusok úgy hívják ezt a jelenséget, hogy "potenciál-gát". A "normális" emberi viselkedés a PotenciálGáttal való szembesüléskor az, hogy húzzuk-halasztuk a döntést, ameddig csak lehet. És utána még egy keveset.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Vagyis: tilos holnapra halasztani a mai teendők holnaputánra halasztását.

A kérdés pedig a következő: Te hogyan küzdöd le a PotenciálGátat? Mi a módszered az ilyen helyzetek kezelésére? Ne valamilyen konkrét helyzetre gondoljatok, hanem általában a PotenciálGátra. Persze többnyire van valamilyen KülsőKényszer is, de próbáljatok meg elvonatkoztatni.

A fizikában ez a probléma azért vált érdekessé mert a klasszikus mechanikában már régóta ismert a probléma, és az energia fontos szerepét szemlélteti. Ha a testnek van elég energiája megmássza a hegyet, ha nincs visszagurul. Szerintem ilyet mindenki csinált középiskolában.

A igazi izgalom a kvantummechanikával kezdődik, ugyanis itt az van, hogy a részecske aminek nincs elég energiája, hogy átmenjen a hegyen, mégis valahogy átalagutazik (jobb szót nem sikerült rá kitalálni, nem nekem a fizikus társadalomnak. Angolul: tuneling) a potenciálgáton.

Mi lenne az én tanácsom? Tanuljuk meg az elektronoktól az alagutazást! – Descant

Az eredeti cikkből, amit írtam, elég jól kiderül, hogy a PotenciálGát itt ÁtvittÉrtelemben szerepel, csak úgy, mint az "Olaj" szó a saját oldalán. Szóval, köszönöm a HáttérInformációt, de ez az oldal inkább arról szól, hogy az ember a személyes lustaságát, vagy akarathiányát hogyan győzheti le.

Kedvenc témám, úgyhogy máris jön a kotnyel... Kezdjük egy viccel:

– Te John, miért nyüszít a kutyád?

– Mert egy parkettából kilógó szög szúrja az ülepét.

– Akkor miért nem kel fel és ül arrébb?

– Mert annyira nem szúrja.

Nos, miután kitöröltétek a könnyeket a szemetekből, álljon itt egy magyarázat, amit nem én találtam ki. Sokféle vallás, tudomány meg egyéb közösségek hitelesnek ítélt forrásaiban idővel megjelenik, hogy az emberi motiváció gyökerei álmokban, illetve rémálmokban keresendők. Érts itt, hogy pozitív, illetve negatív célokban. Szóval vagy nagyon vágysz valamire, vagy nagyon el akarsz kerülni valamit.

Az, hogy végül eléred-e a célod, már a cél prioritásától, illetve élettapasztalatok alkalmazásától (ld. szokások, jellem) is függ. Én jó Bayes-döntésnek tartanám azt hinni, ha valamit nem valósítasz meg, valahogy nem is érzed annyira fontosnak a megvalósítását, vagy nem tudsz hinni benne, hogy képes vagy rá a jelenlegi szokásaiddal, változtatni meg nem akarsz eléggé a szokásaidon.

Szóltam, most megyek öblíteni. VágvölgyiAttila

Akkor mindebből az következik, hogy a PotenciálGát legyőzéséhez először magadon kell változtatnod?

What kind of Gát? Miről is van szó? Hogy is mondták a nagy bölcsek a század elején? Csak a potenciálgátjaidat vesztheted. Miért kell küzdeni ellene? Néha jó várni, és ha ez kényszerít rá, hát istenem. Nem véletlen, sőt egyenesen természetes mindez. Amit meg kell tenni azt megteszed előbb vagy utóbb és kész, amit nem azt meg nem. A dolgok sokkal egyszerűbbek, mint szeretnénk, bébi. Grizli