Egy e-mail kapcsán ma a Facebookon kötöttem ki, ahol láttam, hogy újabb ismerősöm emigrált. És ennek kapcsán egy pillanat alatt megvilágosodtam.

Szóval annak idején, amikor megérkeztünk ide, azzal tettünk szert hírnévre (egyben ez volt az ország elsőszámú megélhetési forrása), hogy a Kárpát-medencéből kiindulva portyáztunk. Ezekre a küldetésekre nyilván a legjobb harcosainkat küldtük, akik általában vitézül helyt is álltak, akár zsoldosként az éppen aktuális uralkodó oldalán, akár az ehhez kapcsolódó "logisztikai feladatok" (értsd: fosztogatás, falu-felégetés) kivitelezésében.

Kivándorló ismerősöm kapcsán rájöttem, hogy mi folyik itt. Ősmagyar kultusz, pogányok rulez meg nemzeti identitás erősítése. És hogyan? Hozzuk a bevált, régi formánkat, hisz azt akkor is jól tudtuk, és most is jól fog menni.

Mert ugyebár mi történik? A legjobban képzett harcosainkat (mérnökök, orvosok stb.) küldjük potyázni az átkos Európába, ahol rendesen kiszolgálják a gonosz kapitalista nagytőkét, majd felégetve magunk után a talajt, reménykedünk benne, hogy egyszer talán még hazajönnek, és hazahozzák a javaikat azoknak, akik a Nemzeti Együttműködés keretében mindent megadtak nekik, hogy ki tudjanak jutni.

És tényleg így igaz. Az ember mindent megkap, hogy kijuthasson. Szinte naponta történik valami, ami bíztatást és erőt adhat a kételkedőknek. Azoknak, akik esetleg még mindig kételkednének benne, hogy menjenek, vagy inkább maradjanak. Legyen szó akár jogbiztonságról, adórendszerről, kulturális- és oktatási politikáról, egészségügyről. Vagy ha már egészségügy, akkor a cigarettáról.

Magyarok! Kalandra fel! Júliustól már a cigiért is érdemes inkább Ausztriába menni^*...

Hogy is volt a mondás? "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!"...

---

^* Legalábbis ha az ember történetesen Nardán, vagy mondjuk Vaskeresztesen lakik.

Közel egy év szenvedés után, végre sikerült befejeznem az utolsó fúgámat is (ez az egyik kötelező stílusgyakorlat az ötéves képzés során, megítélésem szerint messze a legnehezebb). Az ötből három még nem esett át semmilyen tanári rostán, és valószínűleg a (pót)vizsgáig nem is fog (elvileg folyamatos konzultációk keretében kellene dolgozni, de erre egyszerűen nincs időm). Eme örömteli esemény alkalmából úgy döntöttem, hogy (mint már egyszer-kétszer régebben az megesett) felpakolom ide mind az ötöt. Sajnos csak MIDI-verzió van belőlük (se időm, se kedvem kigyakorolni és felvenni őket rendes hangszeren), de remélem, így is tanulságosak. Élvezkedjetek!

Típus (szólamszám)	Hangnem	Ütemmutató	Hanganyag	Kotta
Fúga (4)	A-Dúr	4/4	MIDI	PDF
Fúga (4)	a-moll	4/4	MIDI	PDF
Fúga (4)	C-dúr	6/8	MIDI	PDF
Kettősfúga (3)	h-moll	3/4, majd 9/8	MIDI	PDF
Kettősfúga (5)	Esz-dúr	4/4	MIDI	PDF

Hétfő óta itt vagyok Birminghamban, ami – ahhoz képest, hogy az Egyesült Királyság talán második legnagyobb városa – elég lelombozó egy hely. Gyakorlatilag leginkább azokhoz az amerikai kis- (vagy közepes méretű) városokhoz tudnám hasonlítani, ahol eddig megfordultam. Mint pl. Baton Rouge. Van valami városközpont, az emberek valamennyire jelen vannak az utcán, de közel sincs olyan városi hangulat, mint amit az ember mondjuk Budapesten (hasonló méretű város) talál.

A mai bejegyzés viszont nem erről fog szólni. Hanem inkább arról, ami miatt idejöttem, és amit eddig láttam. Elkezdtünk dolgozni egy közel egy éves munkán otthon, aminek a végére (remélhetőleg) összeállítunk egy olyan (új) tananyagot, amiből az otthoni egyetemeken (már amelyiket ez egyáltalán érdekli) elektronikus zenét lehet majd tanítani. Ennek egy részéhez egy olyan szoftvert tervezünk használni, amit itt fejlesztenek. Azért jöttem, hogy megismerjem ezt a programot, illetve megtanuljam olyan szinten használni, hogy utána otthon már önállóan, az itteni fejlesztők segítőkészségétől függetlenül dolgozhassunk ezzel a cuccal.

Az első döbbenet az volt, hogy a program, habár hat éve fejlesztik és eddig (tudtommal) közel három millió Euro támogatást kapott, gyakorlatilag az alapfunkcióit is alig képes ellátni. Persze megvannak az indokok, hogy tulajdonképpen miért is nem működik a dolog, ezt a részét elég szépen elő tudják adni. Te a tényen ez még nem változtat.

Amikor idejöttem, kaptam egy íróasztalt és egy ígéretet, hogy be fognak vezetni a rejtelmekbe. Ez – mint utólag számomra kiderült – úgy történt, hogy nagyjából 20 perc általános magyarázat után kaptam egy kódrészt (amit mellesleg egy másik egyetemen fejlesztettek) ami nem működik, és megkértek, hogy nézzek rá, hogy tudnék-e jobbat csinálni.

Durván másfél nap elteltével megoldottam a feladatot, ezáltal – most legalábbis úgy érzem – egy új fejezetet nyithatnak a szoftverük történetében. A dolog szépsége, hogy az csak nagyjából mostanság esik le, hogy bizony ezért a másfél napi munkáért valakik egy másik egyetemen nem kevés pénzt vettek fel ebből a projektből úgy, hogy végül nem teljesítették a feladatot. Abba meg inkább bele sem gondolok, hogy ha kicsit jobban megjátszom magam és megpróbálom azt mutatni, hogy tulajdonképpen ez mekkora egy hatalmas feladat, akkor talán még valami pénzt is leakaszthattam volna róluk.

Amitől viszont tulajdonképpen elfolyt az agyvizem, az az, ami ez után (értsd, ma délután) következett. Elkezdtem átnézni az eddig ezzel a szoftverrel megvalósított darabok listáját, illetve a programokat (plusz jegyzeteket stb.), amik ezekhez a darabokhoz tartoznak. Nos, alapból a művek 50%-a úgy indul, hogy kifagyasztja a rendszert. Amelyik véletlenül elindul, ott általában valami minimál-kutyulás van, ami gyakorlatilag nem csinál semmit, és (természetesen) nulla dokumentáció tartozik hozzájuk. Eddig egyetlen darabot találtam, ahol valami minimális leírást mellékeltek. Mégpedig lengyelül. A gugli-fordító alapján ez egy privát levél, amit az egyik lengyel küldött a másiknak valamikor a darab bemutatója előtt. Számomra az derül ki belőle, hogy végül nem is használták a szoftvert (hogy majd a koncert után augusztusban befejezik, de persze lehet, hogy félreértem a sorok közötti mondandót). S hogy valami példát is mutassak, hogy milyen minőségű forrásokból vagyok kénytelen dolgozni, íme:

Kedves Mark,

Szóval, nem keres, így volt időm folt a koncert előtt. Tette egy kicsit, és még volt egy csomó dolog, hogy javítsa. Ön Augusztusban azonban nézd meg - és ha van, majd hajtsa végre a pályán Knittel a "béta" a patch. Úgy gondolom, hogy holnap lesz látna dolgozni, de azt garantálom neked, én végeztem vele.

Néhány magyarázat az elején.

Fájlok diák és hangokat kell egy mappát a tapaszt, és jól definiált nevek.

Fájlok diák kell hívni magukat: PL-[szám]. Jpg, és így az ilyen EN-1.jpg, 2.jpg PL, stb ... PL-13.jpg

Audio fájlokat kell magukat Tape1.aif, Tape2.aif és Tape3.aif (Szükségszerűen - Tape nagy betűkkel!)

Ugyanaz a tapasz segítségével vérzik függetlenül mindhárom szalagok, és így görgeti keresztül a csúszka alján Tape minden panel, valamint a via szám-dobozok (beállítási érték numberboxow lehetséges állj üzemmódban van). In dowolnum ha lehet emlékezni a szalagot "marker". Tudod minden Tape emlékszem 100 markerek. Jelölők már Ön által megadott nevek (saját írás szolgálja a szövegmezőbe, amely tartalmazza a húr "Számozott-marker" - helyébe a felirat bármely más - írja a neve a marker, amit csak úgy, hogy meghatározza). Ha nem adjon meg nevet, markerek automatikusan megteszi a nevét Egyezmény "1-Marker", "Marker 2" stb.

Minden meghatározott markerek jelennek meg a fenti listában ablakok szöveget. Onnan válthat egyszerűen kiválasztja őket az egérrel. Stretch automatikusan ugrik a kiválasztott marker helyét és kezdj el játszani. Ha úgy dönt, hogy tartsa a marker SHIFT az egyetlen marker törlődik. Sajnos, ez nem olyan dolog, visszaáll és az idő megszüntetésének egyetlen marker Garas csinál benne. Jobb, ha csak nem "eraseAll", és kezdjük újra kezdet.

Ezek a markerek tettem annak érdekében, hogy meghatározzák a doboz kísérletek során bármely helyek számát, ahol a koncert lesz lapozhat a szalagot.

Videó réteg néz ki, hogy akkor használja a [Q] és [W] meghatározzák, slide az "A" sorozatú jelenik meg, és segítségével a gombok [O] és [P], ami egy sor "B". Keverés között, akkor végezze el az Számos módja van:

# Használja a csúszkát a felső képernyőn

# a gombokkal "[" és "]" (ugrás keverésre és simító állítsa be az megfelelő paramétereket az alábbi

# a csúszka MIDI - rögzítő korábban, ami MIDI vezérlő majd kölcsönhatásba blendingiem

De ezt nem a teljes képernyős az ablak a diák, de a Meg kell szakítani reggel már működik ez a patch. Remélem Képes vagyok befejezni augusztusban.

Most - lásd, hogyan működik, és írd meg, ha ez az, amit meg kell járni.

Köszöntöm

Marcin

Hogy teljes legyen a kép: a srác, akihez jöttem, az egyetem által fizetett főállású kutató. Ez azt jelenti, hogy még csak tanítania sem kell, az egyedüli feladata az, hogy a fejlesztésre koncentráljon. Ami pedig a hozzáállást illeti: a legelső nap, amikor megérkeztem, konkrétan egy mondat közepén tartott, amikor délután 5 óra lett. Félbehagyta a mondandóját, közölte, hogy holnap folytatja, majd fogta magát és hazament...

"Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!"

Nagyjából másfél hónapja kérdezte meg tőlem először valaki, hogy "akkor most pánikoljak?" Akkor még azt mondtam, fölösleges; a megfelelő utolsó pillanatban úgyis meg fogják lépni a kötelező köröket. Egyszerűen másképp nem megy. Most úgy érzem, eljött az utolsó pillanat, de nem lépett senki semmit. Ma elkezdtem pánikolni.

Nem értek nagyon a gazdasághoz, sem a pénzügyekhez. De vannak pénzügyeim, és én is vezetek háztartást. Úgy képzelem, amikor minden jól megy, az embernek van valamilyen, legalább középtávon többé/kevésbe tervezhető jövedelme, ebből vannak megtakarításai, és – ha az ésszerűség úgy hozza – rendelkezik valamennyi, a jövedelemszerző-képességét segítő hitellel. Ennél egy fokkal rosszabb helyzet, amikor a jövedelmem már nem fedezi a megélhetésemet, kvázi "válságba kerül" a háztartásom. Ekkor két dolgot tehetek: vagy növelem a bevételeimet, vagy csökkentem a kiadásaimat.

Megjegyzés: szerintem a kettő együtt nem megy. Nem hiszem (és gyanítom, ebben a legtöbb gazdasági szakember egyetértene velem), hogy a kiadásaim csökkentésével párhuzamosan lényegesen növelhetem a jövedelmem: nem fogok tudni több ügyfélhez eljutni, ha közben csökkenteni akarom a benzinköltséget; nem fogom tudni megnövelni a hatékony munkaóráim számát, ha közben kevesebb kávét iszom; nem fogok több megbízást kapni, ha közben sajnálom a pénzt a telefonra stb. Tömören: a gazdasági növekedés és a megszorítás útja egyidejűleg nem járható. Amennyire értem a dolgokat, a "gazdasági szabadságharc" alapötlete, élén a Széll Kálmán és hasonló tervekkel, valahol ez lett volna. No comment.

Visszatérve: ha szerencsém van, akkor vagy a kiadáscsökkentés, vagy a növekedés forszírozásával előbb-utóbb helyrebillennek a dolgok. Ha ez nem történik meg (aminek nem csak a "gazdasági szabadságharchoz" hasonló abszurd próbálkozások lehetnek az okai, simán megeshet, hogy az ember a jó úton indul el, csak a hozzá-nem-értés miatt egyszerűen elbaltázza a dolgokat, mondjuk a megszorításokat, mint tette az előző kormány), akkor a háztartásom tovább süllyed. Ekkor előbb-utóbb eljön az a pont, ahol már nem befektetési céllal, hanem fogyasztási céllal kezdek el hitelt felvenni. Mondjuk azért, hogy legyen otthon étel. Ez már önmagában is borzalmas, és innen nagyon nehéz felállni. Gondoljunk csak azoknak a családoknak a tömkelegére, akiket a mindenféle uzsorások nyomorgatnak az országban (igen, mondhatjuk, hogy hülye, aki havi 50%-os kamatra kér kölcsön pénzt; de ezt magyarázza az ember annak a munkanélküli anyának, akinek éhezik a gyereke, és aki máshonnan nem remélhet semmit). Vagy gondoljunk egyszerűen a Kádár-korszakra...

A következő szint a lejtőn lefele az, amikor egyszerűen már senki nem ad nekünk hitelt, egyszerűen azért, mert nem hiszi már senki, hogy valaha vissza fog kapni bármit is a pénzéből.

Magyarország – ha jól értem – jelenleg ebben a stádiumban van. Tudtommal egyre gyakoribb, hogy az állampapír-aukciókon nem, vagy csak jóval a felkínált mennyiségek alatt sikerül eladni az állampapírjainkat. Más szóval, lassan nincs épeszű befektető, aki hajlandó lenne nekünk pénzt adni. Ezen az sem segít sokat, hogy az ország bóvliba minősítésével (ha jól értem a dolgok működését) egy sor fontos befektető számára az üzletpolitikájuk alapján automatikusan tiltólistára kerülnek a magyar állampapírok.

Ilyenkor az egyetlen kiút, ha nem akarok éhenhalni, hogy fogom a családi ékszert (nevezzük nemzeti devizatartaléknak), és eladom. Ha ez sem segít, akkor jön az éhenhalás, más néven államcsőd.

Persze pánikra semmi ok, hiszen arra van a család, a barátok és az egyéb üzletfelek, hogy segítsenek a bajban. Mégpedig bármikor – nem muszáj megvárni, hogy éhenhaljak, nyugodtan fordulhatok a barátaimhoz már akkor, amikor a legnagyobb problémám az, hogy nincs pénzem Merdzsóra, csak Toyotára, pedig a Merdzsó olyan menő... Nyilván kevesen fognak a jobb kocsiért kölcsönkérni a cimbiktől. De ha az éhhalál fenyeget, akkor nem kölcsönkérni egyszerűen hülyeség.

A legjobb pénz persze nyilván az, amit ajándékba kapunk. Azonban keveseknek vannak olyan barátaik, akik csak úgy pénzt ajándékoznak (ezúton is kösz, srácok...). A gyakoribb az, amikor úgy kérek kölcsön a havertól, hogy majd valamikor megadom. És örülhetek, mert a haver legtöbbször nem fog kamatot kérni. Ilyenkor gyakorlatilag ajándékba kapjuk a baráttól a kamatot, ami, valljuk be, nem kis jótétemény.

Ha eltartott lennék a családomban, akkor akkor kezdenék el igazán pánikolni, amikor már nem maradna más, mint a családi arany felélése, de a faterom még mindig túl büszke lenne ahhoz, hogy kölcsönkérjen a gazdag nagybácsitól. Márpedig jelen szituációban pont ez történik. Világosan értésünkre lett adva José bácsi által, hogy akkor kapunk baráti pénzt, ha bizonyos pontokat teljesítünk, nevezetesen, két igen gázos törvényt visszavonunk. Ezek után a mai napon sikerült elfogadni a két nevezett törvényt.

Persze ilyenkor durcizhatunk, hogy a kegyetlen nagybácsi diktálni akar nekünk. De a helyzet az, hogy az EU elvárásai, lássuk be, igen minimálisak velünk szemben: "pusztán" annyit várnak el, hogy végre normális és kiszámítható módon intézzük a gazdaságunkat, vagy legalábbis próbáljunk meg elindulni a normalitás útján. Ezen kívül, bármilyen elvárásokat is támasztanak velünk szemben, ha már ott tartunk, hogy eladjuk a nagymama jeggyűrűjét és utána éhenhalunk, akkor már nem hiszem, hogy pattoghatunk a mecénás feltételeit illetően. Azon kiborulni pedig, hogy a pénz még jóbarátok között sincs teljesen ingyen – hát, welcome to Planet Earth.

Felmerülhet még a kérdés, hogy miért vártunk mostanáig, miért nem kértük a cimbik segítségét, amíg még nem volt ilyen rossz a helyzet, és akkor sokkal jobb feltételekkel is kaptunk volna zsetont. Vagy várjunk csak, ez már volt, 2008-ban, ha jól emlékszem. Csak utána elkergettük a félkarú rablót, mielőtt kidobta volna magából a jackpotot... Ami érthető: amíg itt volt az EU-IMF páros, addig nem kezdhettük el a "gazdasági szabadságharcos" kísérleteinket, mert az első költségvetés-tervezet láttán kiröhögtek volna minket és megmondták volna, hogy legyünk szívesek olyan költségvetést tervezni, ami működni is fog. Hiába, no, senki sem szereti, ha szerencsejátékra teszik fel a kölcsönadott pénzt. Márpedig egy ki-nem-próbált gazdasági modell egy válság közepén gyakorlatilag olyan, mint amikor felteszem a pénzem lóversenyre azzal, hogy majd úgyis nyerek, és akkor bőven megadom minden tartozásom.

Nem tudom, meddig érdemes reménykedni, hogy igazából csak politikai játszma folyik, és a végén úgyis lesz IMF-megállapodás, de én kezdem feladni. Szerintem abban bíznak, hogy az EU-nak sem érdeke, hogy egy EU-tagország államcsődöt jelentsen, és úgyis mindent el fognak követni, hogy a végén megmentsenek minket. Hogy majd mi is kapunk olyan ingyen-pénzt, mint a görögök. Csakhogy úgy látszik, itt azt nem akarja senki figyelembe venni, hogy Görögországban nem Görögországot akarta (akarja) megmenteni az EU, hanem a közös pénzt. Ezen kívül pont a görögmentés annyi pénzt és politikai erőforrást emésztett fel az Unióban, hogy nem hiszem, hogy lenne olyan európai politikus, aki vállalná, hogy még egy országot kihúznak a maga kreálta sz*rából, főleg, ha az adott ország egy gyenge láncszem és nem tagja az Eurozónának sem. Egyszerűen olcsóbb lesz kidobni minket az EU-ból és hagyni, hogy összeomoljunk, mint megmenteni minket. Papandreu megtehette, hogy az egész világ pofájába röhögjön, és az államcsőd-veszéllyel az előszobában görög belpolitikai kérdéssé degradálja az Euró megmentését, amikor előjött a népszavazásos ötletével. És akármennyire is utálták ezért mindenütt, megjátszhatta a lapot, egyszerűen, mert akkora a tét. Orbán azt felejti el, hogy mint egy nem Eurozóna-tagország miniszterelnöke, ő messze nincs ilyen előnyös helyzetben.

Vagy időben leesik nekik, hogy mi vagyunk a békák az oroszlános-krokodilos viccben, vagy tippem szerint nemsokára államcsőd lesz; legrosszabb esetben egyszerűen kihajítanak minket az Unióból. De amikorra ez bekövetkezik, addigra én már nagyon nem szeretnék itthon lenni...

Úgy tűnik, az elnyúlódó lakásvásárlásos akciónk tántoríthatatlanul tart a finish felé. Sikerült elhárítanom minden jogi akadályt az elől, hogy végre megigényelhessük a hitelt, bátyámék közben lassan kiköltöznek, szóval itt az idő, csinálni kell valamit. Ez a valami pedig nem más, mint a felújítás.

A lakás maga elég apró, fénytelen, földszinti és (bátyám elmondása szerint ez a legnagyobb probléma) penészednek a falak. Utóbbi főleg azért problémás, mert nem tudják az okát, vagyis, hogy lentről szivárog kapilláris-elven a víz a falakba (ezt támasztja alá, hogy a falak alsó része penészedik), vagy fentről ázik-e a ház (ezt támasztja alá, hogy csak rövid ideje észlelték a penészedést, a ház pedig már negyven éve ugyanott áll).

Amit tehát meg kell oldanunk:

• Hivatalos tervrajz beszerzése (senki sem tudja, hogy hova tűnt, ami volt)
• Falak vizesedése
• Konyhacsere (komolyan, nulláról, szóval szétverjük, ami van, és újracsináljuk, talán a sütő az egyetlen dolog, amit megtartunk belőle)

* Fűtés (jelenleg parapetes gázkonvektor van, ezt kéne kiváltani valamivel, jelenlegi befutónk a villanyradiátor).

• Bejárati ajtó és ablakok (utóbbi kicsit problémás, lásd alább)

* Festés

• Bútorok
• Hőszigetelés (ha marad rá pénz)

Minderre van egy durván másfél milliós keretünk.

Az ablakok azért problémásak, mert egyrészt szeretnénk hőszigetelő ablakokat, másrészt jó lenne, ha az új ablakok a jelenleginél nagyobbak lennének. Nos, ha nagyobb ablakot akarunk, akkor ahhoz előbb mindenféle engedély kell, aminek a beszerzési ideje építész ismerősök becslése szerint legalább fél év (a legneccesebb, hogy a lakógyűléssel is meg kell szavaztatni, és kicsit fura lakók vannak), vagyis legkorábban jövő tavasszal gondolkodhatnánk rajta. Ennek ellentmond, hogy szeretnénk Karácsony előtt beköltözni. Egy hibrid-megoldás lenne, hogy az ablakokat csak később csináljuk meg, ennek az a baja, hogy (1) iszonyatosan magas fűtésszámlánk lesz a télre (2) tavasszal újra szét kéne verni a frissen felújított lakást.

A legnagyobb probléma viszont az, hogy azt sem tudjuk, hogy hogyan kellene nekikezdeni ennek az egésznek. Szóval: elő az ötletekkel! Ne tartsátok magatokban! Főleg, aki már esett át közületek lakásfelújításon, nagyon szívesen várunk minden tippet, ötletet, tanácsot, javaslatot, no meg különböző mesteremberekhez nevet, telefonszámot stb.

Köszi!

Végezetül, egy paintbrush-skicc az alaprajzról (nem igazán méretarányos és a négyzetmétereket is csak hasraütés alapján írtam be):