---

A parafrázisom valahogy így hangzik:

Betekintés a SAdam-család hálószoba-titkaiba.

"Az emberiség legnagyobb találmánya az elmúlt 150 évben" pályázaton sok neves induló szerepel. Biztos van, aki az autót jelölné meg, vagy a repülőt, a számítógépet, esetleg az atombombát vagy az instant-levesport. Én a magam részéről a mosógépre szavazok.

Csak hát vannak dolgok, amik nem férnek be a mosógépbe. Pl. elefánt, csatahajó, űrállomás... vagy éppen a kétszemélyes dupla-paplan. Ilyenkor az ember kénytelen-kelletlen visszasüllyed a felvilágosodás, középkor, meg ki tudja, melyik földtörténeti korok előtti elfelejtett állapotba, és nekiáll kézzel mosni.

Mint a fentiekből is kitalálhattátok, ma megtört a jég (amire az elmúlt lassan 12 évben, amióta önállóan élek, nem volt még példa), és életemben először kimostam a paplant.

Hogy mi vitt erre rá, azt inkább nem részletezem. Ma újfent elgondolkodtam, hogy létre kéne hoznom a #KöszönjükGömbi hashtag-et.

És akkor mindenféle kertelés nélkül álljanak itt a száraz (illetve nedves) tények.

Az első mosás utáni állapot:

A harmadik öblítés végén:

És végül, majdnem két órányi heroikus küzdelem és durván egy köbméter víz elfogyasztása után, az utolsó (ötödik, ha jól számoltam) öblítés vége:

Pár tanulság:

• Tényleg hálás vagyok a kutyámnak. Ha nem pisili keresztbe-kasul az ágyat, akkor még mindig fogalmam sem lenne, hogy mivel takaródzom nap, mint nap.
• Legközelebb inkább veszek egy új paplant, a régit pedig egy szép nyárestén rituálisan elégetem az erkélyen.
• Ezúton szeretném kifejezni részvétünket azon telepeseknek, amelyek sok évnyi békés együttélés után a mai napon végleg elvesztették otthonaikat.

Jé, ez a blog meghalt... Akarom mondani, van egy újabb szívhez szóló rövid történetem.

Idén gondoltunk egyet, és beújítottunk Karácsonykor az Online Élelmiszer-Rendelés nevű csodával. Némi passzív gyakorlatunk már volt a téren, elvégre UPinál volt szerencsénk megtapasztalni, hogy hogyan csinálják ezt a profik. Gondoltuk, mi is teszünk egy próbát, elvégre mi baj lehet?

Választásunk az Auchanra esett.

Jótanács #1: igazán fontos tételeket nem szabad online vásárolni.
Jótanács #2: határidőre főzésnél (pl. Karácsony) kell hagyni pár nap puffer-időt, hogy az elk*rt dolgokat korrigálni lehessen. Ne már Szenteste napján kelljen rohangálni dolgokért. Persze, ha az ember hagy puffer-időt, akkor az igazán fontos tételek megromlanánk (lásd Jótanács #1). Sakk-matt.
Jótanács #3: ha kitalálod, hogy a karácsonyi menü egy hatalmas hidegtál legyen, mindenféle apró falatokkal ebből-abból, akkor ne online akarj hozzá bevásárolni a hozzávalókból (lásd Jótanács #1).

Szóval az úgy történt, hogy mi leadtunk egy megrendelést X tétellel. És ők kihoztak X tételt. Becsületükre legyen mondva, azért a két lista között volt némi átfedés.

Szemezgetés a tételek között:

• Rendelt: olivás kenyér. Kiszállított: paradicsomos kenyér, "olivás kenyér" felirattal. Trükkös.
• Rendelt: friss petrezselyem. Kiszállított: szárított-aprított petrezselyem. Elvégre azt nem tudhatták, hogy olyanunk már van, a hangsúly részünkről a "friss"-en lett volna.
• Rendelt: tej, dobozos, ép kupakkal. Kiszállított: tej, dobozos, letört kupakkal
• Rendelt: gorgonzola. Kiszállított: gorgonzola. Eddig stimmel.
• Rendelt: roquefort. Kiszállított: gorgonzola. Hm...
• Rendelt: bleu d'auvergne. Kiszállított: gorgonzola. Most komolyan, beakadt a lemez, vagy mi?
• Rendelt: buche fehérpenészes kecskesajt. Kiszállított: brie. Tehénsajt, kecskesajt, nem mindegy? Négy lába van, és tejet ad. Örüljünk, hogy nem disznósajt...
• Rendelt: sárga koktélparadicsom. Kiszállított: piros szilvaparadicsom. Paradicsom-paradicsom, most mé?
• Rendelt: Traubisoda. Kiszállított: Apenta szőlővel ízesített ásványvíz. Erről megkérdezném néhai NDK-s barátainkat, hogy mi a véleményük. No de:
• Rendelt: Canada Dry. Kiszállított: Fanta szőlő. Eeeeeeee? Komolyan, nincs egyetlen gyömbérjük sem raktáron, amivel helyettesíteni tudnák a Canada Dryt?

No de a legszebb, aminél már szegény kiszállító srác is fogta a fejét:

• Rendelt: Dreher Hidegkomlós világos sör. Kiszállított: Soproni Démon barna sör. Tudom, örüljek, hogy nem ásványvízzel, vagy esetleg Túró Rudival helyettesítették.

Maga az ügy nem érdekes. Tipikus "nem tudja a jobb kezem, hogy mit csinál a bal" szitu volt, aminek a folyományaként zároltak némi pénzt a bankkártyámon, valószínűleg tévedésből. Ezt a bank végül önhatalmúlag feloldotta (illetve azt mondták, hogy belsőleg kivizsgálják az ügyet és értesítik a rendőrséget, ha kell).

Az érdekes inkább az volt, ahogyan egy világméretű cég, a Hertz ügyfélszolgálata működik. Nem részletezem, inkább csak bemásolom azokat a jótanácsokat, amiket az utolsó levelem végén írtam nekik:

" [...] On a separate note: guys, come on! This is the worst customer support I've ever dealt with in my life (and believe me, I live in a country which has a quite bad reputation regarding customers' rights and customer support in general). Please, in the future, if you have a customer with an actual complaint, please be kind enough to at least follow these little 'tricks':

• Please, READ THE CUSTOMER'S MAIL before replying, even if you think that you already know the case. It's very bizarre and annoying to keep getting answers which have nothing, or almost nothing to do with my claim. Reading answers to questions which have never been asked gives an impression of total ignorance towards the client, which IMHO is far from being an idealistic goal for any customer service.

• Do not forward internal mails to clients. That's simply very unprofessional and odd.

• Do not send the same e-mail to the client more than once. Again, it's very unprofessional. Don't you have some centralised system which keeps tickets, with all relevant documentation and customer correspondences in a single, unified database? If you don't have one yet, you should...

• Please make sure that customers may contact you by e-mail if they had a question. Originally, I wanted to direct my questions to the Spanish Customer Support of Hertz, as this claim was about an issue which happened in Spain; however, there was no e-mail address at hertz.es which I could have contacted, only landline numbers. Forcing customers to make international calls in order to get their issues resolved is really not the way to go in 2016; as the online form at hertz.es did also fail to work, I was left with no other choice but to contact the global customer service found at hertz.com and hope that my e-mails get forwarded to Spain in some way or another. Again: this is very bad practice. However, if you follow this old-fashioned practice, then (see next point)...

• Please make sure that a single case is not handled on three or four separate threads by three or four different agents, or if you decide to do so, then please keep your agents informed about each others' correspondences with the client (again: you should clearly get some programmers on board and ask them to develop a global, centralised ticketing system, or perhaps just go and buy an already available solution from a 3rd-party vendor). I got replies to my single question from Spain, the Czech Republic (???) and Hungary; my invoice was forwarded to me at least 3 times during the past week, the accident damage report 2 times (note that I obtained the accident damage report twice in spite of having asked a question which had nothing to do with damages). It is very tiresome from a client's point of view to keep explaining the same question again and again to each new agent jumping into the case (BTW, if you followed my advice #1 – aka. 'read before hitting reply' – I wouldn't possibly have had to explain my original question again and again).

• Also, speaking about IT solutions: please be kind to that poor guy working at your rental office in 'Santiago de Compostela - La Galuresa petrol station' and just send him a brand new computer keyboard so that he could do his job. It was so embarrassing even for us, the customers, to see that a global car rental company is unable to afford a spare computer keyboard at one of their rental offices; your agent tried to borrow a computer keyboard from all shops nearby, because the only keyboard at the office stopped working (already one day before we had arrived) and he said that he neither got authorisation to bring another keyboard from another office nor to buy a new keyboard. Please make sure that there's a spare keyboard around or at least that you keep 10 Euros in each of your rental offices so that your agents may go and just buy a new keyboard instead of making the customer wait for an hour while trying to connect to the Firm's rental system through their private cellphones...

• Last, but not least: I'm not sure you've ever heard it, but there's an old saying among companies who build their business on selling stuff to actual customers: THE CUSTOMER IS ALWAYS RIGHT. If a customer makes a complaint, please at least pretend to be kind to them and make some effort to show them respect by (1) understanding what their real problem is and by (2) trying to find out whether their problem is a real issue or just some sort of cheating. If you think your customer has a real issue, then (3) at least try to let them know that you're working on an actual solution. Being dishonest with a client without even understanding their problem means you've already failed at the very first step. [...] "

Mert vannak dolgok, amik sohasem változnak...

Rejtő Jenő: A láthatatlan légió

részletek

Másnap bemutatkozott Mr. Wilkie-nek a százados, és közölte, hogy hat hónapi szabadságát a Yolland Hadosztály vezetésének szenteli. Elég borsos árat számított ezért, és külön megkérte Mr. Wilkie-t, hogy titokban tartsa az ügyet, mert neki mint tényleges tisztnek tilos magánszemélyektől ilyen címen fizetést húzni. A marsall ilyesmit nem kötött ki, de mint első számú tanácsos és az "egész ügy lelke", havi ötezer frankot kért, élelmezést, ellátást és életjáradékot, amennyiben az úton előforduló, nem várt bonyodalmak következtében bármiféle képességei csökkennének. Az emberek részéről ellátást és napi öt frank zsoldot irányoztak elő, altiszti minőségben tizenkét frank, és tisztnek ötven frank. A százados előírja, hogy milyen felszerelés szükséges, és ezt Mr. Wilkie beszerzi.

- Miután nem bízom a szállítókban - jegyezte meg a százados -, szeretném, ha a bevásárlásokat én intézném.

- Nem árt, ha ezek a fickók ellenőrzést éreznek a nyakukon - mondta a marsall -, ezért jó lesz az én jelenlétem is a bevásárlásnál.

- Azt hiszem, nyugodtan rám bízhatják - mondta Wilkie úr -, szállítókkal én tudok bánni.

- Világért sem hárítom önre a felelősséget - szabadkozott a százados -, minden darabot magam fogok ellenőrizni.

- Úgy van - mondta a marsall -, és én mint a hadosztály szervezője, osztozni akarok minden kockázatban. A felszerelés megrendelését személyesen fogom intézni.

- Ez így becsületes - mondta a százados.

- Nem hagyjuk önt megkárosítani - toldotta meg a marsall. Mr. Wilkie rövid habozás után, látszólag meghatva ennyi jóindulattól, elgondolkozott. Azután szomorúan bólintott:

- Jó. Osszuk el háromfelé, amit a bevásárláson keresünk.

[...]

A hatalmas hangárban ott feküdt felhalmozva minden. Wilkie úr (aki változatlanul civilben járt), Podvinecz és Durien derekas munkát végeztek. Csak a kétszáz darab gumikesztyű okozott némi gondot. A lakktáskákat és a napszemüvegeket valahogy elhordja majd a legénység, de a gumikesztyűt mire használják? Teniszütőből hála istennek csak negyvenet kellett venni.

A katonák felszerelését Durien írta elő. De nem kívánta meg a sereg számára a gumikesztyűt, teniszütőt, és azt a hetven tucat MacWulf-Grober patent biztosítótűt, ami utoljára került elő a csomagokból. Ez rejtélyes ügy volt és nem firtatták. Ő csak összeírta egy listán, ami a légióban elengedhetetlenül szükséges. Így festett a dolog:

Leltár, a csapat számára beszerzendő elengedhetetlen felszerelési tárgyakról:

1. Minden ember számára egy tejes öltözet egyenruha, a hozzátartozó lábszárvédőkkel és hatlövetű pisztolyokkal.

2. A sivatagban előforduló heves napsütésre való tekintettel egy-egy napszemüveg, kulacs, sapka és aprópénztárca továbbá oldalfegyver.

3. Minden közlegény számára önborotvakészletet, két pótszappannal, hogy a másodnaponként kötelező borotválkozás a Szaharában ne okozzon fejtörést. Egy csajka, egy ivópohár, egy kulacs, hat zsebkendő és a szükséges lövedékek (revolver-, puskagolyó stb. stb.).

4. Három fehérneműkészlet, fél tucat harisnya, egy francia zászló, egy csomag kötszer (fejenként).

Utóbb kiderült, hogy néhány nem túl jelentős felszerelési tárgy kimaradt a leltárból, például minden ember számára legalább egy pár cipő, de ettől eltekintve pompás volt a felszerelés. A csempésztől vásárolt hadifelszerelés teljes volt. Gépfegyverek, puskák pisztolyok, megfelelő munícióval. [...] A kocsi belsejében sok hely volt a szükséges legénység számára, itt raktározták el a boros-, rumoshordókat, az üvegeket, romlandó húsárút, és egy hűtőkészüléket alkalmaztak a motorhoz kapcsolva. Mondom, pompás volt a felszerelés, csak a kereskedők nem akarták elég drágán számítani a dolgokat.

Márpedig Wilkie úr keresni akart. Ezért aztán engedményeket kellett tenni. Így például a piperekereskedő hajlandó volt magasan számlázni a borotvakészleteket, de csak akkor, ha Wilkie úr megveszi a raktárban száradó hétszáz gumikesztyűt, amit egy forró napon, pillanatnyi önkívületében rendelt meg. A sportfelszerelési üzlet tulajdonosa csak úgy ment bele a kulacsok és turistapoharakkal történő manipulációba, ha negyven teniszütőt is eladhat. Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése.

Nem merült fel többé.

A ruhák kissé elütöttek a légió uniformistól. Messziről nem különbözött élénken, mert a szabás, az összeállítás, a gomb és a századjelzés tökéletes volt. De a szövet színe... Hát igen, ennek némi előzménye volt. Durien százados hozta a szövetet. Egy jó ismerőse, aki temetkezési vállalkozó volt, átköltözött üzletével egy másik gyarmatra, és ott a gyász színe kék volt. Arra kényszerült tehát, hogy a sötét anyaggal felszerelt áruraktárától megszabaduljon, és a természetes halandóság nem adott elég gyors módot a kiárusításhoz. Így azután Duriennek (ahogy mondta) megesett a szíve a szegény nagykereskedőn, és gondolta a légionista katonák végtére járhatnak sötét kabátban is. A szudáni gyalogosok is sötét szövetet hordanak. A díszdrapériák, halotti leplek, koporsótakarók, sőt a lovakra szabott fekete terítő is Dubois úrhoz került, aki véletlenül Wilkie úrnak távoli rokona volt, és hajlandónak mutatkozott a fekete posztóból kabátok és köpenyek készítésére, de csak akkor, ha ibolyaszínű nadrágot csináltatnak. Ugyanis egy revütársulat csődtömegében, amit adósságok fejében kapott meg, ilyen ruhadarabok nagy számmal voltak. Végre is az ibolya és a fekete elég impozáns összhatás. Sapkát nagyon olcsón kaptak, csak ehhez egy-egy lakktáskát kellett venniük, hogy simán menjen az ügy. Így a hátizsák helyett minden katona majd egy ilyen apart kis táskát visz a bal kezében. Jobb vállon a puska. Egész kényelmes, harcias és még divatos viselet. Hol áll az a márványba vésve, hogy a hátizsák elengedhetetlen? Lehet, hogy utánozni fogja őket az egész világ, mert rájönnek, hogy a katonaság kofferral sokkal mozgékonyabb.

(1939)