A történetünk pénteken kezdődik, amikor hősünk ( Grizli ) némi szabadidővel rendelkezve bement a Lehel téri piacra, hogy a hétvégi vendégei számára valami ételt vegyen. Opteknek igértem, hogy sütünk disznótoros ételt, és akkor jó lesz nekünk.

A piacon sétálva azonban belebotlottam egy standba, a kissebb pultok között középen a nyugati felől érkezve a második sorban, ahol van egy asszony, aki barmfit árul. A csirkéi és a kacsái nagyon szépek (ha jól emlékszem nincs is más a portékái között). Namármost van olyan az ember életében hogy megszállja valami felsőbb hatalom, és megtesz nem logikus dolgokat. Így esett megy hogy odaléptem a pulthoz szépen lealkudtam a kacsa árából 800 forintot (így sem volt valami olcsó, de basszus láttad volna azt a gyönyörű erős sárga bőrét, akkor nem kételkednél egy percig sem, hogy itt kell venni húst).

Kacsa megvéve, az asszoy félig elégedetten tette el a pénzemet. Lehet, nem akarta haza hurcolni a Dagobert bácsit, és így tutira nem ment kárba, s legalább jött belőle vissza pénz. Valahol szomorú dolog, amikor nem tudod valaminek kifizetni az árát, de a gazdaság igencsak köhögne, hogyha mindenki kedves tisztességes lenne és nem versenyezne folyton mindenki, hogy az árat minimalizálják a userek, miközben ehhez képest a minőséget igyekeznek maximalizálni.

Közetkező menüpont a hazaérkezés kipakolás, elmenni edzésre, satöbbi satöbbi. A következő képkocka, amit láthattok az az, hogy Optek és Én ülönk Dagobert bácsi felett, és szomorúan megállapítjuk, hogy még ki kell zsigerelni. A google mellól fel sem merünk állni, a kacsa a dohánzóasztalon, még rajta vágódeszka, lavor, két féle kés és egy bárd. mellette a fotelen ott a laptop a vezetéknélküli konrollerek meg a kanapén vannak mellettem. Akkor hát telefon anyámnak. Telejsen kikelt azon hogy miért nem figyelek oda, mire közölni kellett vele hogy fokuszáljon a feladatra és segitsen. Végül metudtam, hogy a kacsa boncolásakor arra kell vigyázni, hogy az epehúlyagot ne vágjuk fel, mert akkor az egész megkeseredik. Evvel felvértezve megforgattuk Dagobertet, és észre kellett venni, hogy hiába ment a pánik a zsigerelés miatt, emrt azt már elintézték ( köszönöm szépen eladó néni ). Ahogy gyerekkorunkban láttuk megfentük hát Optekkel a késeinket, és legjobb tudásunk szerint feldaraboltuk, majd szétosztottuk az állatot. Érdekes élmény volt. Jó játék. :) A porciókat bezacskóztam és a mélyhűtőbe raktam... hiába, egy 4 kilós kacsát én sem tudok megenni egy ültő helyemben. A háját és a bőrét félretettünk, és Opteki szülői segitséggel felraktuk, hogy legyen belőle tepertő. Miközben sült a tepertő elmentünk a Kós Károly térre, hogy vegyünk kenyeret és hagymát.

Maga az étel kész is lett mire hazaértünk. Előételnek a maradék vajkrémet ettük meg, ekközben a frissen sült!!!!! tepertő az ablakban pihent. A főétel a tepertő volt hagymával, és friss kenyérrel.

Desszertnek pedig egy egy somlói galuska várt minket. A hűtőben pedig egy befőttes üvegben ott van a megdermedt kacsazsír.

Fenséges lakoma volt! Maga az étel nem olyan legényes, hanem az elkészítési módja, amikor jönnek a kérdések, és morogsz, hogy hol van egy asszony, amikor igazán szükség lenne rá. MAgát a kacsát nagyon szeretem, a husa is kifejezetten izlewtes és a zsirja is igen különleges élmény. Szerencsére ez a kacsa tényleg tutda képviselni azt amit egy kacsában keresek, és kifejezetten érződött, nem egy áruházlánc fakó szinű és még fakóbb ízű termékét vettem meg. BEvallom, hogy itt a són kívül más füszer nem került ma a kezembe....

A vegetáriánusok pedig még egy fasza dologról lemaradnak. Nem akarok kötöszködni, csak meg akarom köszönni, hogy a vegetáriánus nincsen velem szemben versenypozicióban ha el kell fogyasztani egy KACSÁT!!!!

A rend kedvéért megjegyzem, hogy a mutterom nem kelt ki igazából annyira, bár nem éreztem, hogy büszke lenne fiára ( ez persze butaság a részéről, mert minden esélyem megvolt, hogy sikerrel vegyem az akadályt), egy sztoriban azonban szabad kicsiket fillenteni csak a mesélés kedvéért.

Csak felteszek egy költői kérdést:

:Ettetek már valaha penészes bockwurstot?

És akkor még jöjjön a napi tanulság, avagy amit kihagytak a M.A.G.U.S. alapkönyvből:

• Házvezetés Af: Tudod, hogy hol a sarki közért, tudod, hogy hogy kell felmosni a fürdőszobát, meg tudsz ágyazni egy nő segítsége nélkül is és még a vajaskenyér megkenése sem okoz gondot.
• Házvezetés Mf: Tisztában vagy azzal, hogy amikor egy kajásdobozra ráírnak egy csak évek múlva bekövetkező lejárati dátumot, azt csak bontatlan állapotban értik...

Hónap vége van, és már ott tartok, hogy marék aprókkal szórakoztatom a pénztárosokat egyes élelmiszerboltokban, közben igyekszem elvarázsolni őket kisfiús bájammal, némi szerencsétlenkedéssel. Egy ilyen este volt tegnap is.

Csillával mentünk volna el vodkázni, de hiba csuszott a számításokba, és nem tudtam keresglni őt, mert a térdem ultrahangos vizsgálatot követelt. 19:00ra volt időpontom. Lényeg a lényeg, hogy otthonra vettem egy adag virslit ( 5 dbos ECO kivitel ) és sok gondolkodás után egy erőspaprikát, s gondoltam tésztával vagy rizzsel majd elvegyítem, és lesz kaja.

Elég lehangoltan értem haza, nagyon ki tudok akadni amikor egy találkozó nem jön össze, főleg ha hiába várok a nyugati óránál, bár érdekes játék volt szemüveg nélkül figelni az embereket és rájöttem, hogy senkinek az arcát nem simerem fel 4-5 méternél messzebbről. Otthon az első dolgom volt, hogy ledobtam az ágyra a kaját a második természetesen, hogy bekapcsoltam a gépet (Ez azért alap kérem). Az elmaiek között ott volt egy levél Csillától, majd kiderült, hogy a telefonszámát is rosszul irtam be.... a léyneg a lényeg, hogy megbeszéltük, hogy akkor most elindulunk és találkozunk. Na mondom, kell egy gyors vacsora. Kihámoztam a virslit és megettem hozzá az erőspaprikát, beraktam egy új csomag dohányt a zsebembe és a belváros felé fordulva elképzelhetetlen sebességre kapcsoltam.

A virsli erőspaprikával finom, de sajnos a virsli nem hús (!!!!), és az a nyomorult erőspaprika sokszor nem erős (lehet másnak a gigáját lemarta volna, de nekem annyit ért... hogy semmit) ha nagy boltban veszed meg.

A nyugatinál nekünk természetes hogy a "Nyugati, óra" kifejezés az a Skála forgóóráját jelenti, ami divatos találkahely egész Pesten, de egy vidéki lány simán bemegy a pályaudvarra az "eredményjelző tábla" alá.

Alap ételféleség, olcsó és könnyen elkészithető. Kell hozzá némi olaj. Na meg só. ez azért jó mert ezek még nálam is előfordulnak a háztartásban. Elég sokmindenhez felhasználható, lehet belőle süteményt késziteni, gyakran fogyasztjuk köretként, és hónap végén simán lehet főétel is. Itthon mindig van pár zacskó rizs, olaj, kukorica vagy borsó konzerv. További előnye, hogy ezek elvannak egy szekrényben, nem kell figyelnem, hogy megegyem őket időben.

A paprika

Egy hete gyerekedzés után vettem egy kiló paprikát, vagyis egy hete pénteken és már kezdett megrohadni, de még menthető állapotban volt. Kivágtam a vászes részeket jóól átmostam és olajra vágtam az egészet. HA lett volna hagymám és paradicsomom akkor a végeredméne az egy lecsó. Így azonban simán csak rizzsel ettem meg.

Következtetések

A rizs és sültpaprika finom anyag, de a paprika tárolása az nem szerencsés az én lakásomban. Hivatalosan ismét kikapcsoltam a hűtőt mert kiürült. Legalább nincs miért aggódnom, hogy megromlik. Olcsónak olcsó, hiyszen egy jó kiadós adag összköltsége 500 forint alatt van. A rizs ahogy az elején is irtam gyors kaja, és nem sok odafigyelést igényel. A probléma a paprika előkészítése. Avval el tud telni egy 15-30 perc aktuális morál és elfoglaltság függvényében változó. Ez tehát egy neccesebb kérdés. Így végül rendszeres alkalmazása nem javasolt. Legalábbis az én háztartásomban.

Még egy fontos megjegyzés: főzés közben nem jó ötlet belefeledkezni egy emailbe.

Először is, terveimmel ellentétben nem sikerült eljutnom a porlevesig. Ma ugyan legyártottam a lasagne-t, amit sajnos az előírtnál kicsit hosszabb ideig (a csomagoláson feltűntetett 25-30 perc helyett kicsit több, mint egy óráig) hagytam a sütőben, így a szélei kicsit túl barnák lettek, de mivel csak a felét sikerült magamba tömnöm, ezért a holnapi ebédem is le van tudva, így a leves csak vágyálom marad.

Ellenben feltaláltam pár takarékos italt.

Az egyik ilyen a kókusz-származék nélküli Piña Colada. Ezt az italt eredetileg kókuszlikőrrel, rummal és ananászlével készítik. Ezt sikerült úgy perturbálni, hogy a kókuszlikőrt helyettesítettem kávétejszínnel (ne kérdezzétek, hogy milyen asszociáció vezetett ide, minden esetre okulásként megtudtam, hogy a Penny Marketben sem rendes tejszínt, sem kókuszszármazékokat, sem lime-ot nem lehet kapni).

Hasonlóan elragadó ital a lime nélküli Mojito.

Az igazi gyöngyszem viszont a következő coctail:

White Russian a'la Heilmannstraße

Hozzávalók két és fél személyre:

• 14 cl Espresso
• 2 cl kávétejszín (itt kifogyott a flakon)
• 12 cl habtejszín (itt árulta el a szobatásram, hogy neki van ilyenje is)
• 24 cl Gorbatschow Wodka (sic!)
• 1 evőkanál cukor
• törtjég

Elkészítési javallat:

A puzzle-alakú jeget törjük darabjaira a padlón (esküszöm, nem direkt ejtettem le a jégtartót...), a kapott tört jeget tegyük shakerbe, öntsük rá a többi felsorolt alapanyagot, majd rázzuk össze (ja igen: ne felejtsük el jól rászorítani a shakerre a tetejét, különben a produkciót egy kellemes padlótörléssel zárhatjuk). A habbá rázott tejszínt szűrjük le, a kapott matériát ízléses IKEA-vizespoharakba töltve szervírozzuk.