A múlt héten zajlott le ez a telefonbeszélgetés köztem és a nagybátyám között:

– Szia! Melyik kaputelefon–csengőt is kell nyomni, hogy bejussak hozzátok?
– Háát... Jobb fölső hármas, de mi lent vagyunk a Moszkva téren...
– Bea is? Jöttem locsolni...
– Ahha. Arra gondoltam, hogy magammal viszem, ne kelljen egyedül ülnie otthon egész nap, amíg én locsolkodom.
– Ja, értem. Mentek anyádhoz locsolkodni? Ha gondolod, elviszlek titeket, most úgyis arra megyek tovább.
– Igen, de előtte benézek Bea anyjához, és csak utána megyünk. Utána meg megyünk hozzátok, ahogy beszéltük, valamikor négy körül, hogy Dórit is utolérjem.
– Ja, közben kiderült, hogy Dóri mégsem négyre jön, úgyhogy jöhettek előbb is.
– Ahha. Hát igazából most már mindegy, mert apámmal azt beszéltem meg, hogy majd odajön értünk anyámhoz, és akkor Ákossal együtt kivisz minket hozzátok, és ott találkozunk, meg Mamát is ott locsoljuk meg.
– Ákos reggel már volt nálunk. Viszont Mama otthon van, és én úgy tudom, hogy apád fogja kihozni hozzánk majd délután.
– Érdekes. Na mindegy, akkor lehet, hogy apa értünk jön, és akkor hozzátok menet még útba fogja ejteni Mamát is, és akkor úgy megyünk mind. Persze akkor most nem tudom, hogy Ákos jön-e?...
– Aha. Na nem baj, SiskaSzervezés, majd megoldjuk.
– Jaja. Na akkor majd találkozás nálatok valamikor délután.
– Jaja. Sziasztok.

SAdam