Tea

A teák fajtái

A távol-kelet két legjellemzőbb teafajtája a fekete és a zöld. Ezen kívül még ismertek az oolong ("sárga"), a pu-erh ("öreg") és a fehér teák is, bár utóbbiak igen ritkák, mindössze Kína egy-két tartományában teremnek meg az egész világon. Emellett egyéb földrészeken is termelnek teákat, ezek egy-egy színfoltot adnak a szokásos kínálatba. Szoktak készíteni továbbá főzeteket is, melyeket a magyarok tévesen szintén teának titulálnak, noha a teacserjékhez nincs semmi közük (pl. "csipkebogyótea" stb.).

A "tradicionális" távol-keketi teák többsége zöld tea, a kínaiak a fekete teákat nem is tartják igazi teának, a japánok pedig gyakorlatilag nem is isznak mást, mint zöld teát. Indiában és Ceylonon főleg feketeteákat termelnek, míg a pu-erheket Dél-Kína egy-két tartományában készítik mindössze.

Általában minden teát a következő módon készítenek: szüretelés után hervasztják (szárítják), majd sodorják, fermentálják, végül teljesen kiszárítják. A különböző fajták (a cserjék eltérései mellett) főleg abban különböznek, hogy a fenti műveleteket hogyan végzik el rajtuk.

Zöld teák

Ez a "legtisztább" tea, A készítés során kimarad a fermentálás, ennek következtében a zöld teák leveleiben marad meg épségben a legtöbb hatóanyag, ami miatt egész rövid ideig szabad csak áztatni: elkészítéséhez 60-70 °C fokos víz ajánlatos, és mindössze 1-3 percig célszerű áztatni a leveleket.

Ízük (a sok hatóanyag következtében) igen harsány, némelyiknek egészen fűíze van, de mindegyikről elmondható, hogy nagyon friss, és frissítő hatású, kesernyés tea. Osztályozásuk nagyon sokféleképpen történik és nincs is egységesítve.

A legismertebb fajták a kínai Gunpowder (ennek egy minőségibb változata a Gunpowder Temple Of Heaven) és a japán Sencha (ennek millió változata létezik).

Fekete teák

A fermentálás közepesen hosszú ideig tart, emiatt a tealevél megfeketül, és a hatóanyag jelentős része távozik belőle. A zöld teákhoz képest sokkal lágyabb és testesebb, öregesebb ízük van. A kínaiak úgy tartják, hogy megromlott tea, ezért nem is nagyon isszák, ellenben az angolok által legtöbbet fogyasztott fajta (lehet, hogy ezért sem szeretik annyira a kínaiak...).

Nem forrásban levő, 100 °C-os vízzel készítendő, típustól függően 3-5 perc ideig.

Osztályozásuk a következőek szerint történik. A teacserje alsó (ötödik) hajtásáról szedett levél a Souchong (S), a negyedik hajtásról szedett levelek a Pekoe Souchong (PS) nevet viselik, a középső hajtásról szüreteltek a Pekoe (P), a másodikról származóak az Orange Pekoe (OP), míg a legfelső hajtásról származó levelek a Flowery Orange Pekoe (FOP) típusba sorolandók. A Golden (G) előtag jelzi, ha az FOP leveleknek az első három, úgynevezett "rügyleveléről" van szó. A Tippy Golden (TG) előtag pedig a hajtás csúcsán ülő egyetlen bimbót jelenti. Továbbá, a First (F) előtag jelzi, ha az adott tealevél első szüretelésből származik (ezek általában frissebb levelek, míg a másodszüretelésből származó tea testesebb a szokásosnál is), és a Broken (B) előtag utal arra, hogy a leveleket összetörték a sodrási fázis helyett/után. A Finest (F), illetve Super (S) jelző kíváló minőségre utal (Az S még F-nél is jobb teát jelent), azonban utóbbit nem mindenütt használják.

Ezt az osztályozási rendszert nem kizárólagosan fekete teákra alkalmazzák (bár azokra szokás leginkább), hiszen a rendszer nem épít arra, hogy a vizsgált levélből milyen eljárással készül majd a tea, pusztán csak a cserjén elfoglalt helyzetből indul ki. Így például a Lapsang Souchong nevű híres kínai füstös tea nem fekete, hanem zöld.

A fekete teákat többnyire a származási helyükről nevezik el. A világ leghíresebb feketetea-termő tartományai az indiai Darjeeling és Assam tartományok (ezek mindegyike a Himalája oldalában, tengerszint felett kb. 2000 m magasan van). Ceylon fekete teái (Nuwara Elija tán a leghíresebb) is igen elismertek. Fontos teatermő vidék továbbá Kenya, Jáva szigete és még egy-két hely elszórtan a világon.

Oolong teák

Ezek félúton helyezkednek el a zöld és a fekete teák között: noha nem marad el a fermentálás, lényegesen rövidebb ideig tart, mint a feketéknél. Ennek következtében színük sárgás, ízük élénkebb és frissebb, mint a fekete testvérüké.

Elkészítéskor kb. 90 °C-os vízben kell őket 2-4 percig áztatni. Osztályozásuk nem olyan kifejlett, mint a másik két nagy családé, mivel elenyésző az Oolongok száma a fekete- illetve zöldtea-variánsokhoz képest, így többnyire az ott bevezetett osztályzást alkalmazzák.

Oolongokat leginkább Kínában termelnek, itthon népszerű változata az Oolong Formosa.

Pu-erh

Kína egyik déli tartományában, egy helyi háború során a lakosok elásták teáikat a földbe, majd a háború múltával kiásták őket. Ez az öreg teák születésének legendája. Öt, néha nyolc vagy tíz évig is fermentálják őket, henger alakúvá préselve, mielőtt meginnák. Íze hasonlatos a föld ízéhez.

Fehér teák

Speciális cserje leveleiből készítik, mely manapság már csak Kína néhány elzárt tartományában terem meg. Készítési módja a zöld teával analóg, azonban a tealevelek fehérek, minek következtében a főzetük áttetsző színű. Selymes, nagyon lágy íz jellemzi őket. Hasonlóan kell forrázni, mint a zöld rokonait, azonban az áztatás ideje ízlés szerint lehet hosszabb, mint a rendes zöld teáké.

Itthon is több helyen kapható fajta a Pai Mu Tan.

Egyéb teafajták

Dél-Afrika világhírű teája a Rooibos vagy Rooibush. Hidegen és melegen is fogyasztják. Leveleit általában felszabdalják a készítés során. C-vitaminban igen gazdag, koffeinmentes tea (sokan ezért kedvelik nagyon). Íze lágy és selymes, némi frissességgel ötvözve, ám az alapteát igen sokféleképpen ízesítik (ízesített változatai közül leghíresebb talán a Honeybush nevű, mézzel ízesített tea). Legalább 8 percig javasolt áztatni. Megjegyzendő, hogy a Rooibush nem igazi tea, hanem főzet (lásd alább).

A Mate és a Lapacho szülőföldje Dél-Amerika. Ezek igen erős ízű, élénkítő hatású teafélék. 5-10 percig ajánlott főzni őket.

Ízesített teák, gyümölcsteák, főzetek és keverékek

Az "alapteákat" eléggé gyakran különböző ízesítéssel hozzák forgalomba. Ez legtöbbször azt jelenti, hogy valamilyen fekete- vagy zöldtea-alaphoz adnak hozzá különböző ízesítőket (itt most alapvetően nem ipari ízesítőszerekre kell gondolni). Példának okáért, a jázmintea nem más, mint zöld tealevelekhez kevert jázminlevelek. Talán az egyik legismertebb ízesített fekete tea az Irish Cream (magyarosan Ír krémlikőr), melynek készítéséhez whiskyt is használnak (noha a kapott tea nem lesz alkoholos), és kifőzéskor leginkább tejjel vagy tejszínnel ízesítve isszák. Jellemzőek a különböző, nem gyümölcsdarabokkal készített, ám mégis bizonyos gyümölcsök zamatát magukon viselő teák. Ilyenek pl. a feketetea-alapú Eperkrém, Áfonyakrém stb, illetve a zöld alapúak közül pl. a Japán cseresznye. Itthon is egyre több helyen kaphatóak olyan ízesített teák, ahol nem fekete- vagy zöld, hanem valamilyen egyéb teafajtát ízesítenek. A legnépszerűbbek ebben a kategóriában a rooibush ízesített változatai (lásd a rooibush teák leírásánál). Az ízesített teákat ugyanúgy kell elkészíteni, mint ízesítetlen változataikat.

A gyümölcsteák jellemzően úgy készülnek, hogy fekete- illetve zöldtea levelekhez (bár e célra többnyire fekete teákat használnak) kevernek szárított gyümölcsöket, gyümölcsaromákat (igazából minimális mennyiségű alapteához keverik ezeket a kellékeket, sőt, néha meg sem lehet állapítani, hogy gyümölcsteával van-e dolgunk, vagy pedig valamilyen főzettel). Kifőzési idejük legalább 10 perc. Nagyon sok teázó nem is tekinti igazi teának őket, de meg kell hagyni, némelyiknek igen fenséges íze van. Típusaik többnyre attól a teázótól vagy importőr cégtől függnek, akik keverik őket, így nem léteznek "híres" vagy "kevésbé híres" fajták.

A főzetek ("kamillatea", "csipkebogyótea" stb.) nem is teák igazából, de hasonlóan készítik őket, mint az igazi tealevelekből készült főzeteket, ezért kerültek be a köztudatba tea, illetve gyógytea néven. Általában vélt vagy valós egészségügyi hatásuk van.

A teakeverékek – mint nevük is mutatja – különböző teák összekeveréséből származnak. Ezek között azonban vannak "klasszikusnak" számító keverékek, melyeket bizonyos receptek szerint készítenek évtizedek, vagy évszázadok óta. A leghíresebb teakeverék kétség kívül az Earl Grey nevét viselő, zömmel fekete teákat tartalmazó recept, de szintén nagyon ismert az English Breakfast. Itthon népszerűek az Orosz Szamovártea, illetve Budapest Blend névre hallgató teák. (a "blend" szó utal egy tea nevében arra, hogy keverékről van szó). Noha ritka, hogy különböző (pl. zöld és fekete) teákat összekeverjenek, de ilyen is megesik (pl. a Vörös Oroszlán Teázó 2001 éjszaka nevű teája).

A teaivás szertartása

Teát inni a Távol-Keleten külön szertartást jelent. Kínában, miután felforralják a vizet, egy külön kannában kifőzik vele a tealeveleket, és meghatározott idő után az utolsó cseppig kiürítik a teát a megfelelő csészékbe. Fontos, hogy nem hagyják állni a vizet a teával együtt, és hogy külön kancsót használnak a teának és a víznek. Először egy magas és keskeny csészébe öntik az italt, ennek célja az, hogy forrón tartsa a főzetet, amit ekkor megszagolnak többször is akár, mielőtt áttöltik egy alacsony és laposabb csészébe, amiből kis hűlés után isszák. Természetesen ekkor is szagolják a teát, a két illat eltérése sokat elárul a levelekről.

Az átlagos európai háztartás ebből annyit szokott megtartani, hogy a teafőzésre használt kannában nem tárolnak kész teát sokáig (más folyadékot pedig egyáltalán), és a vizet általában nem ugyanabban a kannában forralják, mint amiben a teát főzik (erre amúgy is sokkal alkalmasabbak a vízforralók és egyéb konyhai eszközök). Fontos odafigyelni arra, hogy a teáskannát, miután befejeztük a teázást, legalább öblítsük át, és tisztítsuk meg a benne maradt tealevelektől. Azonban mosogatószerrel, ha nem muszáj, ne mossuk ki. A szűrőt célszerű minden használat után rendesen kitisztítani, ezt tehetjük folyó vízzel, vagy akár egy tiszta hústűvel is.

A tradíció része, hogy első használat előtt a kannában egy napon keresztül állni hagynak egy kancsónyi olyan kifőzött teát, amit abból a kancsóból leginkább inni fognak. Ezáltal a teáskanna átveszi picit a tea ízét. Az így készült teát azonban nem célszerű meginni...

Az angolok úgy tartják, hogy minden tea elkészítéséhez annyi kanál füvet használjunk el, amennyi csészényi adagot főzünk, "... és még egyet a kannára is szánjunk" ("... and one for the pot"). E szabályt célszerű betartani.

A teák ízesítéséről

Zöld teákat, erős ízük következtében többnyire mindenféle ízesítőszer nélkül, natúr szokás inni. Főleg angol szokás, hogy a fekete teákat és ezek változatait tejjel, illetve tejszínnel ízesítik. Vannak bizonyos ízesített fekete teák (mint pl. a híres Irish Cream), melyek legfőbb zamata ilyen ízesítés mellett válik érezhetővé.

A különböző kontinenseken különböző módon ízesítik a teákat. A japánok, kínaiak és indiaiak többnyire ízesítés nélkül isszák a teát, míg Európában igen gyakori, hogy cukorral, mézzel, vagy citrommal ízesítenek (utóbbi ízesítőszerrel vigyázni kell: tejjel együtt nem alkalmazható, mert a citromsav kicsapja a tejben levő fehérjéket, továbbá egyes, amúgy is fanyar teáknak kifejezetten rossz ízt ad, ha citrommal ízesítjük őket). Különleges szokásuk az oroszoknak, hogy egyes teákat lekvárral isznak. Ha cukrozzuk teánkat, érdemes eljátszadozni a különböző típusú cukrokkal (pl. kandiscukor stb.) is.

Gyümölcsteák ízesítése teljesen a fogyasztó ízlésétől függ. Többnyire igazi gyümölcsök darabjaival ízesíthetőek, de lehet hozzájuk keverni gyümölcsleveket is, vagy gyümölcskonzerveket és azoknak a cukrozott levét. Lehet továbbá mazsolát, szegfűszeget, vagy bármilyen édesítőfűszert keverni a megfelelő gyümölcsteákhoz (természetesen vigyázva arra, hogy ne ütközzenek radikálisan az ízek).

Teázók


InfoTéma