KrisW a hétfői próbánkon azzal lepett meg minket, hogy a végére érkezett meg, hozott pár üveg Guinness-t, egy üveg pálinkát, és a hírt hogy kilép az AgresszívMosógépből. Az indoka az volt, hogy elkezdett játszani egy másik együttesben (mint kiderült, 3 hónapja), és, ahogy megfogalmazta, "we are actually good" (kiemelés tőlem).

A gond a következő: igaza van. Már én is sokszor gondolkoztam rajta, hogy mi miért nem vagyunk jók.
Van abban valami őrület, hogy a Mennyország Tourist akkordjait minden héten újra ki kell találni, és tudom, hogy jövő hétre sem jegyezzük meg.
Van abban valami őrület, hogy a szólók sehogy sem mennek.
Van abban valami őrület, hogy ennyi idő után sem tartjuk a tempót.
Van abban valami őrület, hogy az All My Loving minden refrénjénél tempóváltás van.

Most arról nem is beszélve, hogy jó lenne tudni rendesen énekelnem.

Szóval, ahogy Kris lépése felhívta rá a figyelmünket: mi bizony szarok vagyunk. Nem tudom, hogy ez jól van-e így. Ahogy SAdamnak kifejtettem egy viszki mellett pár hete: mi nem azért zenélünk együtt, hogy profik legyünk, hanem ez egy közös dolog. Kicsivel konstruktívabb, mint ha elmennénk hetente sörözni. Viszont néha ennél többre vágyom, és jó lenne, ha jól tudnánk játszani, és lenne fejlődés.

Mivel nem elég kívánni, ezért megkésett újévi fogadalmam:

Ez az idő töredéke annak, amit pl. edzésre, utazásra meg hasonló dolgokra szánok. A hét 168 órájának 2%-a. Tényleg nem sok, de elhatároztam, hogy fejlődni akarok és fejlődni fogok.

Majd meglátjátok.

P.S. Dobos kerestetik. Jelige: szarokvagyunk.