A nyaralás sarkallatos pontja az előkészítési fázis, mert ilyenkor dől el egy csomó minden, vagy nem. Olybá tűnik, a nyaralóknak két iskolája van, a tervező és a spontán.

A Tervező Nyaraló nem lép ki hazulról, amíg nincs pontos (esetenként óra:percre lebontott) terve arról, hogy hova megy, ott mit fog látni, mit csinál, és onnan hogyan tovább. Ez az élőlény-típus a felkészülési fázisban akár többezer oldalas szakirodalmat is beszerez magának, útikönyvekből és prospektusokból tornyokat épít íróasztalán, és mindet meg is tanulja. Szakavatott forrásokból tanácsokat szerez be azzal kapcsolatban, hogy az egyes célterületeken miket érdemes megnézni, miket nem, a szél várhatóan honnan fog fújni, és így tovább.

Csak miután a terv kristálytisztán, fotorealisztikusan és megfoghatóan kialakult a fejében, akkor merészkedik ki a Tervező Nyaraló a világ vadonjába. Mire eddig eljutott, már olyan részletes tudással rendelkezik a nyaralásáról, hogy végigcsinálnia már csak puszta formalizmus: meglepetések menet közben nem érhetik. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy a kemény munkával kovácsolt tervet fegyelmezetten végig is csinálja; közben mentálisan kipipálva az egyes látnivalókat és teendőket.

A Spontán Nyaraló egészen más állatfajta. Általában homályos elképzelései lehetnek az országról, ahova repülőjegyét kiváltja, de ezen ismeretei többnyire megmaradnak a középiskolai földrajzóra anyagából benne megragadt töredékek szintjén. Erre mintegy rámontázsolva csünghet a Discovery Channel és hasonló, a tömegoktatás réseit szórványosan tömicskélő műsorok anyaga, a tájékozottság jóleső illúzióját keltve.

A Spontán Nyaraló egészen extrém változata az, aki még a célt sem tudva indul el, és az egyes kereszteződéseknél pénzfeldobással dönti el a továbbhaladás irányát. Erre jó példát láthattunk AkiraKurosawa "Testőr" című filmjében, amelynek főszereplőjének olyannyira édesmindegy, hogy merre megy, hogy azt tökéletesen a véletlenre bízza.

Azt hiszem, nem titok az engem ismerők körében, hogy én a Spontán Nyaralók közé tartozom, nem meggyőződésből, hanem inkább lustaságból. Hanák Dávid barátommal el is töltöttünk pár éve egy hónapot Nyugat- és Észak-Európa vasútjain, nagyjából az "este majd meglátjuk, hova megyünk tovább" módszert követve. Jó volt. Ekkor persze még egyetemisták voltunk, és az egyetemista szeret Spontán lenni, ez mármár létezésének sarokköve. Azóta valamennyit vesztettem a spontenaitásomból, helyére pedig azonos mennyiségű kényelmesség szivárgott.

Szerencsémre azonban útitársaim közül a Szervező Zseni született Tervező, és ezen a ponton már kristálytiszta elképzelései vannak útunk céljairól.

Amit nem tud, hogy az én célom ennek meghiúsítása, amennyiben jól szándékozom érezni magam, és ebben semmi nem akadályozhat meg. Még a Világörökség sem.

Mar biztos mindannyian nagyon unatkoztatok UPi kalandjainak kovetkezo resze nelkul. Hat ime, UPi hosszas harc utan ratalalt a 21. szazadra Portugaliaban, es elso dolga volt gondoskodni a ti kivancsisagotok kielegiteserol.

Az utazas mindig egy izgalmas elmeny, de erre a fajta izgalomra mindenki, karakteretol fuggoen, maskeppen reagal. Vegyuk peldaul a repulotereket. Egy olyan repuloter, mint peldaul a Frankfurti, olyan, mint egy kis varos. Azt leszamitva, hogy egy kis varosban nem siet a lakossag 90%-a valahova, hogy a csatlakozasat idoben elerje. Es a kollektiv sietes novekszik, osszeadodik, amig aztan az egesz varos sietesbol fog allni.

Es izgalombol, hogy elerem-e a csatlakozast, meglesz-e minden csomag (lasd ezzel kapcsolatos Hollo Szinhaz eloadast), es egyaltalan, mi lesz szegeny kicsi velem.

Rutinosabb megarepuloter-latogatok mar megbirkoztak egyszer vagy ketszer ezzel a sietes-elmennyel, es mint egy igazi Zen mester emelkednek a tomeg fele, es figyelik a Sietseg aldozatait, amint ketsegbeesve rohannak a vegelathatatlan mozgojardakon, azon parazva, hogy a mozgojardanak egyaltalan lesz-e vege, es ha lesz, akkor ott a csatlakozasuk var-e rajuk,v agy egy ujabb, vegelathatatlan
– mozgojarda.

Mindenesetre, barmennyire is nagy a Frankfurti repter (5 terminal, terminalonkenk is nagyobb, mint a mi kis aranyos Ferihegyunk), egy ido utan a mozgojardazasnak vege szakad, meg ha ez menet kozben nem is egyertelmu. De amig az ember oda eljut, addig eltolt 10-15 percet azzal, hogy mozgojardarol mozgojardara lep, anelkul, hogy a vege latszana. A vegso ketsegbeeses bealta elott azonban varatlanul a nem-zen mester is eljut a kapujahoz, ahol azzal szembesul, hogy meg legalabb fel orat kell ucsorognie / acsorognia / becsorognia.

A Zen mesterek ezt az idot azzal toltik, hogy rajta mulatnak.

Akkor, amikor az Apocalypse kozos WebLog kiterjeszteset irtam, elotte probakeppen csinaltam magamnak egy masik blogot, aminek az volt a cime, hogy UPi Loves the Ocean (http://upiflake.blogger.com, vagy valami hasonlo volt a cime).

Ezt akkor "csak ugy" irtam be, mert valami cim csak kellett szegeny blognak, es jobb meg nem jutott eszembe 10 masodperc leforgasa alatt. Ezen kivult, ugye, tudtam, hogy Portugaliaba megyek, es Portugalia az Atlanti ocean partjan fekszik.

Az, hogy valamit tudsz, es valami tudatosul benned nem pontontosan ugyanaz. Peldaul, tudod, hogy a vasalo forro es veszelyes, mert a mamad erre figyelmeztet minden alkalommal, amikor a mukodo haztartasi eszkoz kozelebe csamborogsz, de addig nem tudatosul benned, amig egyszer tenyleg bele nem nyulsz melo veletlensegbol.

Hasonlokeppen, a szuleid szamara orokre gyerek leszel (meg 50 evesen is), mert ugyan tudjak, hogy felnottel, de ez sohasem fog tudatosulni.

Visszaterve, annak ellenere, hogy tudtam, hogy veszelyesen kozel fogok jutni az Atlanti Oceanhoz, megsem tudatosult bennem ez, egeszen addig, amig nem mentunk el ma Cabo da Rocaba. Ez, annak aki nem tudna, Europa legnyugatibb pontja, es mint ilyen, kenytelen az ocean partjan lenni, mivel nyugaton Europa nem hataros semmi massal.

Szoval odaertunk, csodaszep volt, a hullamok csillogtak a delutani napfenyben, volt egy tabla, ami biztositott mindenkit arrol, hogy tenyleg nincs mar semmi nyugatra, a mezo ezer szinu viragoktol megvadult rovarok dongicselesetol zengett, es mintegy 300 meter magasan voltunk a vizszint felett. A viz es kozottunk pedig egy sziklas perem volt, ami nem volt tul invitalo a fejesugrashoz.

Igazabol ez a magassag elsore nem is nagyon tudatosult bennem. Ranezesre, a viz talan 50 meterre volt alattunk, meg mindig egy kicsit sok egy kellemes fejesugrashoz, de nem is olyan veszesen tavol. A viz partjan koveket mosott a szel, ranezesre akkorak voltak, hogy azokra szep kenyelesen raalljak, amig a vizbe martom a kezemet. Az igazi magassag akkor esett le, amikor az egyik ilyen sziklan meglattam egy bolhat. A bolha emberi vonasokkal birt, csak nagyon kicsi volt.

Uhh. Egy lepes hatra a peremtol, de gyorsan.

Ennek a tortenetnek vidam a befejezese; tovabb haladva a part menten deli iranyba kisvartatva talaltunk egy strandot, ami lankas volt, homokos, emberek sarkanyokat eregettek, es ugy tettek, mintha szorfozni szandekoznanak. UPi lelkiismeret-vizsgalatot tart: voltam en mar az Atlanti Oceanban?? NEM!!! (A Csendesben mar voltam, es ugye egy vilagocean van, de az akkor sem az Atlanti.) Na, akkor uzsgyi!!! Cipo le, nadrag feltur, es roham.

Jelentem: immaron voltam az Atlanti Oceanban. Ugy terdig. Nagyon hideg.

Tegnap este tortent valami.

Kezdtunk hozzaszokni, hogy a Liszaboni faunahoz hozzatartozik az agressziv csocselek. Ezeknek sokfele tarka valtozata letezik:

• Eloszor is ugye van a szimpla koldus. Ez szobahomersekleten csak odajon, penzt ker, es tavozik. Nem agressziv faj, de nem is vedett, es nem all a kihalas szelen.
• A szimpla koldusnak van a 2.0 valtozata, ami mar teljesen interaktiv. Ez addig nem nyugszik, amig a jelenletet kelloen tudomasul nem vettek. Az egyik lehetseges modszer megvasarolni a nyugalmat, a masik pedig elkergetni. Ez a faj mar kimondottan karos tud lenni a nyugalomra.
• Az arus valamilyen portekat kinal, ez tobbnyire virag, sipolo jatek es / vagy villogo muanyag giccsgyuru. Az arus, hasonloan a szimpla koldushoz, nem tul eroszakos fajta.. tobbnyire. Vaditott valtozata idegesitobb.
• Az arus 2.0-as valtozata kemeny drogokat arul, es olyan termeszetesseggel kerdezi meg toled, hogy "kokain?", mintha ahogy a sietos Baross teri kurva a kamionostol, hogy "akarsz baszni?". Ezeknek jelentos resze zavart tekintettel jar-kel, es mar tavolrol is riasztoan nez ki. A kontaktus veluk szinte elkerulhetetlen, ha kerulni akarsz, kovet. Egy reszuk napszemuveget is arul, nyilvanvaloan arukapcsolas a fo termek okozta kitagult-beszukult pupilla leplezesere.
• Van a zenesz-koldus is. Ezek csoportosan (altalaban ketten) jarnak. Szemben a Budapest aluljaroiban tenyeszo peldanyokkal, a portugal zenesz-koldus mar atlepett az uj evezredbe: tobbseguk erositos, tobbszaz wattos CD lejatszoval jar, es playbackrol jatszik. Altalban alibibol hord magaval hangszert is, de azzal csak ramozog a playbackre. Meg csak nem is viccelek.

Ha az ember szereti a kulteri etkezest (ami egy ilyen kellemesen langy eghajlatu orszagban kulonosen vonzo), akkor a fenti allatfajok mindegyiket megfigyelheti termeszetes kozegeben, testkozelbol. Az egesz jelenseg az elet termeszetes reszeve valik, mint a szunyogok a tiszaparti esten. A pincerek es rendorok (akik rendszeresen jaroroznek kocsival a szuk utcakban) altalaban a fuluk botjat sem mozgatjak, had eljenek Isten allatkai.

Szoval, par nap utan ez az egesz jelenseg hatterzajja tompul, es a magyar turista napirendre ter felette. Tgnap este, amikor estebedunk fogyasztasa utan, fizetes kozben, egy gyanus alakra lettem figyelmes. Ez meg a szokasosnal is riasztobb jelenseg volt, mivel a megemelkedett ingerkuszobom es a kellemes portugal bor ellenere is feltunt. Total be volt tepve. gy rovid megjegyzesen kivul mast nem is nagyon reagaltam ra, es elkepzelheto, hogy meglepodtunk, amikor a fizetesi procedura kozepen lecsapott, Miklos kezebol kimart 75 eurot, es elnyargalt. Az egesz villamgyorsan tortent, meg meglepodni sem volt idonk, meg egyébként is kissé le voltunk lassulva a finom portugál bortól, amit előtte fogyasztottunk. A sarki boltos rutinosan ravetette magat a menekulore, es elmarta tole a tarcajat, benne minden irataval, mielott az illetonek sikerult kitornie, es elmenekulnie az ejszakaba.

A tobbi, ami tortent, mar nem tul erdekes. A vendeglonk pincere biztositott minket, hogy mindezt termeszetes jelensegnek tartja, magyaran szolva: ugy kell nekunk. A rendorok jottek, lattak, mentek, visszajottek, es tehetetlenul tartak szet a labukat. A sarki boltosnak (aki meglepoen jol tudott angolul) megkoszontuk a kozremukodest, fizettunk es tavoztunk.

Az egesz elmeny igen megrazo volt, es azota minden ertekunket egy a szelsosegekig hivatastudo hazorzo kutya szorgalmaval orizzuk.

2006-05-24 Pontosítás: a sarki boltos sajnos a pénzünket nem tudta visszaszerezni.

Lassan vegefele kozelit portugal utam.

Az elejen megfogadtam, hogy ez a blog nem utinaplo lesz, es nem is utazasi kezikonyv, mivel mindkettobol keszult mar eleg. Ezert nem is olvashattok itt reszletesen arrol, hogy hol jartam, es mit is lattam ott. Akit erdekel, az majd megkerdezi tolem, es reszletes valaszt kaphat, kepi bizonyitekokkal.

Addig is, megosztanam veletek altalanos benyomasaimat Portugaliarol. Ezek a benyomasok vegtelenul szubjektivek, es kozelitoleg sem adnak pontos kepet az orszagrol. Ezek csak a bennem kialakult kep darabkai.

• Portugaliaban meglepoen nagy a nyomor. Kulonosen egy olyan orszaghoz kepest, amit tortenelme folyaman mar ket kulonallo alkalommal betemettek penzzel, es tobbnyire elkerulte a pusztitobb haborukat. Ugye volt egy idoszak, amikor a tengeren tuli gyarmatok es kereskedelembol dolt ide a coin, meg az EU-csatlakozas utan a felzarkozasi tamogatasok. A nyomor, ami mindezek utan is igencsak altalanos, ratelepszik az orszag egeszere, es foleg turistakbol/kal taplalkozik.

• Portugaliat ellepik az autopalyak. Mindenhol van. Ezer meg ezer kilometer. Tobbseguk fizetos, es majdnem mindet EU tamogatasbol keszitettek, valtozatos minosegben. Ami azt illeti, a tamogatas nagy resze, ugy tunik, aszfalt formaju lett. KEpzeljetek el azt, hogy helyenkent ketto-harom autopalya halad, azonos iranyban, egymastol 10km-en belul. Hogy minek, azt soha meg nem tudjuk.

• Portugaliaban a vendeglatas igen gyenge. Ma pl a Porto kornyeki borvideken barangoltunk egesz nap, es nem talaltunk egy tisztesseges borhazat. Ez gaz. A sutemenyek gyatrak, a kave kivalo, es a wc-k tobbsege EU-konform. A pincerek kozott elenyeszoen keves tud kulfoldiul.

• A portugalok legjobban portugalul tudnak. A baratsagosabbja tud angolul. Kicsit. Nem nagyon. Obrigado. De azert szeretnek teged, es igyekeznek ugy magyarazni, hogy te is megertsd. A tobbi rajtad mulik.

• Portugaliaban a termeszet rendkivul burjanzo, a hegyek csodaszepek, a kertek gondosan apoltak es viragzoak, es rengeteg palota, var, templom, kolostor stb maradt fenn tortenelmi korokbol, amik nalunk nem. Ezeket mind-mind erdemes megnezni, es nagyon orulok, hogy nekem erre iden lehetosegem nyilt. Remelem, egyszer meg visszaterek ide, hogy bepotoljam azokat, amikre nem maradt most ido (ugye 9 napba veges sok dolog fer bele, raadasul nem vagyok teljesitmeny-turista).

Visszatertem utan varhato, hogy a blogot meg par keppel kiegeszitem, addig is, ciao!!!