Mar biztos mindannyian nagyon unatkoztatok UPi kalandjainak kovetkezo resze nelkul. Hat ime, UPi hosszas harc utan ratalalt a 21. szazadra Portugaliaban, es elso dolga volt gondoskodni a ti kivancsisagotok kielegiteserol.

Az utazas mindig egy izgalmas elmeny, de erre a fajta izgalomra mindenki, karakteretol fuggoen, maskeppen reagal. Vegyuk peldaul a repulotereket. Egy olyan repuloter, mint peldaul a Frankfurti, olyan, mint egy kis varos. Azt leszamitva, hogy egy kis varosban nem siet a lakossag 90%-a valahova, hogy a csatlakozasat idoben elerje. Es a kollektiv sietes novekszik, osszeadodik, amig aztan az egesz varos sietesbol fog allni.

Es izgalombol, hogy elerem-e a csatlakozast, meglesz-e minden csomag (lasd ezzel kapcsolatos Hollo Szinhaz eloadast), es egyaltalan, mi lesz szegeny kicsi velem.

Rutinosabb megarepuloter-latogatok mar megbirkoztak egyszer vagy ketszer ezzel a sietes-elmennyel, es mint egy igazi Zen mester emelkednek a tomeg fele, es figyelik a Sietseg aldozatait, amint ketsegbeesve rohannak a vegelathatatlan mozgojardakon, azon parazva, hogy a mozgojardanak egyaltalan lesz-e vege, es ha lesz, akkor ott a csatlakozasuk var-e rajuk,v agy egy ujabb, vegelathatatlan
– mozgojarda.

Mindenesetre, barmennyire is nagy a Frankfurti repter (5 terminal, terminalonkenk is nagyobb, mint a mi kis aranyos Ferihegyunk), egy ido utan a mozgojardazasnak vege szakad, meg ha ez menet kozben nem is egyertelmu. De amig az ember oda eljut, addig eltolt 10-15 percet azzal, hogy mozgojardarol mozgojardara lep, anelkul, hogy a vege latszana. A vegso ketsegbeeses bealta elott azonban varatlanul a nem-zen mester is eljut a kapujahoz, ahol azzal szembesul, hogy meg legalabb fel orat kell ucsorognie / acsorognia / becsorognia.

A Zen mesterek ezt az idot azzal toltik, hogy rajta mulatnak.