Szavak

Kardos Csongor

Sötét folyosókon megyek.
Szembe jönnek tompa fényű emberi szemek.
Kifogyott a tollam, miközben leírtam a neved. 
Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2006.IX.29 16:57-n; 0 hozzászólás
PermaLink
Szavazás letiltva.

Sírvers

Babits Mihály

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszú szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam,
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerít, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem boszant a léha gyász.

Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre bont,
mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,
és jobb a száraz, puszta csont
ez ideges, husos világnál,
mely oly keserves és bolond.
Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2006.IX.29 16:18-n; 1 hozzászólás
PermaLink
Szavazás letiltva.

Arbor Amoris

Francois Villon, 1460

I have a tree, a graft of Love,
That in my heart has taken root;
Sad are the buds and blooms thereof,
And bitter sorrow is its fruit;
Yet, since it was a tender shoot,
So greatly hath its shadow spread,
That underneath all joy is dead,
And all my pleasant days are flown,
Nor can I slay it, nor instead
Plant any tree, save this alone.

Ah, yet, for long and long enough
My tears were rain about its root,
And though the fruit be harsh thereof,
I scarcely looked for better fruit
Than this, that carefully I put
In garner, for the bitter bread
Whereon my weary life is fed:
Ah, better were the soil unsown
That bears such growths; but Love instead
Will plant no tree, but this alone.

Ah, would that this new spring, whereof
The leaves and flowers flush into shoot,
I might have succour and aid of Love,
To prune these branches at the root,
That long have borne such bitter fruit,
And graft a new bough, comforted
With happy blossoms white and red;
So pleasure should for pain atone,
Nor Love slay this tree, nor instead
Plant any tree, but this alone.

L'ENVOY.

Princess, by whom my hope is fed,
My heart thee prays in lowlihead
To prune the ill boughs overgrown,
Nor slay Love's tree, nor plant instead
Another tree, save this alone.

Tagek:
 
Utoljára módosította Ulmar 2006.IX.12 12:47-n; 2 hozzászólás
PermaLink
Szavazás letiltva.