Hallottam egyszer egy történet
Réges-régi időkből
Miszerint a tejút két végén
Egy fiú és egy lány ült.

A fiú az eget nézte
A leány csak a földet
Tekintetük egyszer
Mégis a másikat leste.

Az idő haladt
Az égi testek mozogtak tovább
Egy idő múlva aztán
Egymást már nem láthatták.

Buta az, aki ezt elhiszi
Hisz hogy is láthatták volna egymást!
Fényévek hosszú sora
Útjukat állta folyvást!

De azért szép az ég, ahogyan a felhők vonulnak.
Ha a történet szerint a fiú is a földet nézi
Talán elhittem volna.

Utoljára módosította Ulmar 2007.I.29 20:34-n
PermaLink
Tagek: