Orbár Naplója
Nemsokára megtaláltam az utat, amiről Rita mesélt nekem, tényleg gyönyörűen nyugodt az erdő és szépen énekelnek a madarak csak a saját örömükre és nem minden mérgező és gonosz, és el is indultam a nagyváros irányába. És akkor történt az egyik nap éjszakáján�
0. nap
Arra ébredtem, hogy villámlásokat láttam abban az irányban amerre jómagam is mentem. Visszagondolva lehet ezen a ponton, hagyni ak egy kis idő telne el rémek nélkül, úgy szeretném, ha csak egyszerűen előttem lenne az ellenfél és báng fejbe vághatnám). Velor nyilai meg sem kottyantak neki. Ami viszont aggasztóbb, hogy miféle rém csinálta ezt és, hogy Neyr honnan tudja azt, hogy sima fegyverrel nem lehet legyőzni csak igaz földel és hogy honnan tud az innen három napi járóföldre lévő igaz föld bányáról. Micsoda véletlenek vannak Neyr környékén. Ha már a véletleneknél tartunk épp mikor indulni akartunk egy göthös gebén egy ájult ember lovagolt be a városba. Kikérdeztük de semmi említésre méltó nem volt a történetében, mégcsak a legkisebb gyanúra sem ad okot. Egy éneklő senki, de valamiért ragaszkodtak hozzá, hogy velünk jöjjön. Végülis szépen zenél. Így hát elindultunk a Vihar-hegységbe megkeresni az igazföld bányát, Neyr végig lovagolt az emberrel.
Este Neyr rettentő fáradt és még mindig fájlalja a lábát, hogy ne kelljen táncolnia, de amikor az őrködés került szóba rögtön vállalta az első menetet, eldöntöttem nem tévesztem szem elől egész éjszaka, de belementem a játékba és úgy tettem, mintha aludnék. Éjközép tájékán Neyr grimaszolt egyet és összeesett megint ugyanabba a természetellenes álomba merült mint legutóbb, semmire nem kelt fel. Fölkeltettem a többieket és ők is megvizsgálták, és nagyon gyanúsnak találták, de reggelig nem kelt fel bármivel próbálkoztunk. További őrségben egymást váltottuk. Talán az egyetlen névadó, akiben megbízhatok az Velor ő is a falujáért küzd, és ez nagyon szimpatikus. Neyr meg a macskája, Sir Timon szörnyen idegesítenek. Mi ez a macska? Honnan tud ennyit? Mik ezek az ájulások? És a villámok?
2. nap
Déltájban Neyr már fel is kelt. Semmi értelmes magyarázatot nem tudott adnia az ájulásaira, a villámokra, a bányáról azt mondta köztudott. Végül is táncolt, és figyeltem nem volt benne trükk, úgyhogy visszakapta a kardját. Nem lenne ő sem rossz gyerek, ha nem lenne ez a titkolózása, tudom, hogy többet tud, mint amit elmond. Benne lehetetlen megbízni.
Később megtudtam Neyrtől, hogy saját bevallása szerint állatidomár és azért tart macskát és hogy árva és nem szeret beszélni a szülei elvesztéséről. Én is meséltem neki Ritáról meg vele töltött egy hónapról, de ő viccet csinált belőle ezt még megbánja, az biztos. Este elértünk a Vihar-hegység lábához. Mantharr, azt hiszem így hívják, jól megsértette a többieket, kihívtam szkanderozni. Az éjszaka nyugodtan telt Neyr végig meditált. Mi meg Velorral őrködtünk.
3. nap
(+4. 5. és 6.)Reggel mindenki rendben fölkelt és elindultunk délelőttre elértünk egy csapás előtti utat ami elvileg a bányához vezet. Kora délután elhaladtunk az úttal egy barlang szája fölött, ahol két ork őrködött annyira kardélre hánytam volna őket, de nem szabad első a küldetés; az igaz föld. De csak egy szikla a fejükre eshet. Vagy talán a ló megmakacsolhatná magát és fölnyeríthetne na gyerünk. Áhh.. Délutánra elértünk egy barlang bejáratához, ami assztem a bánya lesz. A bányában sokat járkáltunk sötét folyosókon majd egy elég nagy térre érkeztünk ott valami oszlop volt, amin megtörték a rúnát. Tovább a folyosón egy hatalmas terembe értünk, ami egy méhkasra hasonlított (először azt hittük egy kaern), hét szintje volt és mindegyiken nyolc folyosó, ami nem sok teketóriázás után bekanyarodott és egy falban végződött. Hát ez jó találtunk egy nagy semmit. Aztán Neyr, már megint valami furcsaság, megfogott a falnál valamit és kihúzta így előtűntek a falon lévő rúnák. Vagy négy tucat igaz tűz rúna olyan jól összerakva. Ezt megnéztük több helyen, de mindenhol ugyan ez volt. A hideg ráz ki ettől a helytől, olyan mintha valami rémtár lenne vagy valami. Igaz föld persze sehol. Aztán még hiányoltak még egy szintet és elkezdtük keresni, én edzettem egy kicsit:), de sehol sem találtuk meg, épp mikor indulni akartunk Mantharr eltűnt. Megláttam, hogy az egyik falszakasznál keresgélt utoljára, ott döngettünk és egy idő után valami recsegést lehetett hallani és át tudtunk menni a falon, aztán egy lépcső következett, és egy alsó szintre kerültünk. Az alsó szinten egy folyosó vezetett körbe azon sok névadó képe volt elf, törpe, ember férfiak és nők. Tényleg ilyen hatalmas építményt még nem láttam, és tele van mágikus cuccokkal. Lent a fölső szint képe volt a plafonra festve, és a lenti tér közepén egy igaz föld medence és rajta orákulum lapok, de akkorák!!! Egy lap oldala úgy másfél méter lehetett és jó vastag. Két, inkább három tucat lap volt az igaz föld tetején. Egy ilyen lapból meg lehetne venni a Throal-hegységet. Hogy-hogy nincs itt még senki? A hely teljesen érintetlen. Mindegy igaz földért jöttünk, úgyhogy fogtunk két lapot és betettük közé, aztán iszkiri. Mikor kifelé mentünk mintha az egyik kép meg lett volna karcolva. Mintha valami földrengés vagy földmozgás is lett volna itt, de nem biztos.
Mire kiértünk beesteledett, de ez nem állított meg minket attól, hogy visszainduljunk megint elhaladtunk az orkok fölött (*#&@#**!) de nálam van az igaz föld és a feladat, hogy ezt eljuttassam a faluba.
Később az éjszaka közepén egy hatalmas tűzgolyó csapódott be mögöttünk, azért nem olyan közel. Mindannyian menekülni kezdtünk, de ökör módjára mindenki amerre lát. Én egy ideig próbáltam követni Velort de pillanatokon belül lehagyott. Ez mocskosul jó ötlet volt, hogy dobnálak benneteket a Sikló folyó dögevő halai közé, hogy folyna ki a szemetek... hülyék hisz nálam van az orákulum, meg az igaz föld, hogy állítasz haza Velor? Megvolt, csak otthagytam az idegent a falumért meghalni. A saját klánja. Azért a kölök is megvárhatott volna legalább valahol a közelben, végülis már kihúztam a csávából egyszer. Ezek nem ismernek becsületet, az emberről már nem is beszélve. Ilyen gondolatokkal terhelve meg, hogy milyen értékes az, ami nálam van és kik, mit meg nem tennének érte, siettem a falu felé. Úgy gondoltam, ha kevesebbet állok meg talán nehezebben találnak meg. Alig aludtam az elkövetkezendő két napban, egyszer kicsit el is tévedtem de végülis eljutottam a faluig. Elképesztő megint milyen veszélyben vagyok, ez nem lehet igaz. Ez még nálunk sem szokványos. A falura pedig ezzel iszonyatos erőket szabadítottunk rá. Azt halottam a Vihar-hegységben régen sárkányok éltek. Lehet hogy ez egy sárkány barlangja volt? Bárkié is volt az orákulum, nem fog örülni neki, hogy elvittük, valamint sok más lény és névadó is szeretné megszerezni. Lehet botorság volt elhozni. Én érkeztem vissza elsőnek a faluba a lény egyik éjjel megint támadt de az egyik törpe őr becsalta az erdőbe azóta sem látták, tehát egyiket sem. A törpe egy hős volt. Velort nem szégyenítettem meg a klánja előtt azt mondtam a hátamat biztosítja, nagyon sokkal tartozik nekem. Nem sokkal később ő is megérkezett, jól leszidtam, de koránt sem annyira amennyire megérdemelte volna, aztán egy elementalistáért küldettünk és mindketten lepihentünk. A folytonos készenlét az egyedüllét kikészít, meg hogy nem bízhatok senkiben. Ilyen csak nagyon ritkán volt életemben, persze mindig ébernek kellett lenni de a társaim nem hagytak ott a csata közepén. Hiányzik a klánom.
7. nap
(+a 8. is)Megjött Neyr is, volt köztünk egy kis összetűzés, de még mindig nem akarja elmondani, amit tud, egyszerűen érzem, hogy nem őszinte. Lassan az elementalistának meg kéne érkeznie, de helyette a 8. napon, egy olyan elf fickó érkezett, akinél furcsább élettörténetűről még nem is hallottam. Csak egy kis ételt meg italt kért mi rögtön be is invitáltuk, és elmeséltük neki az egész történetet az orákulum lapokról! Na jó ez azért nem történt, de hát nem ő volt az elementalista nem kell ebbe az egészbe őt is belekeverni (valami Manthilas nevű szellemmágus)! Honnan tudjuk, hogy megbízhatunk benne? És egyébként is... úgyhogy útjára engedtük. Aznap éjszaka megint megtámadta a falut a rémfattyú arra ébredtünk, hogy tűz van és hatalmas ricsaj(később kiderült a tűzet egy őr okozta, aki a fa őrtoronyban azt jó alaposan azt fölrúgta). A rémfattyút megpróbáltuk kicsalni a faluból, megütni az orákulummal, eltéríteni, mind sikertelenül. Az elemi föld, amit az útjába szórtunk megsebezte, de nem állította meg. Egy zöld takonyszerű formátlan szörnyeteg volt és néha megállt és savat köpködött, néha lábakat növesztett és egy gyomorrontásos csiga sebességével száguldott. Mindenesetre sehogy sem sikerült eltérítenünk a falutól, ami addigra már ki volt ürítve, úgyhogy fölfalt egy házat és tovább állt. Egy ideig még néztük mit tehetnénk most, aztán elmentünk aludni. A megállítási kísérleteknél végig ott volt Manthilas is, ő is próbálkozott az ő mágiájával, és látta a lapokat is, amit elneveztük titkos beszédben macskaalomnak. Így hát ő is velünk aludt Velor házában.
9. nap
Amikor keltünk szinte az egész falu összecsomagolt és odébb állt csak egy öreg házaspár maradt. Reggel több terv is született arra, hogyan kéne megölnünk a rémfattyút: megdobom a macskaalommal, de jó messziről mert amikor összetalálkoznak az robban, egy kötélen himbálva hozzávágjuk és bumm, és a legdurvább Neyr ötlete: leromboljuk az egész falut, kivéve egy házat és azt körbe csapdázzuk, amikor a fattyú jön a ház felé abba a csapdába elhelyezzük az elemi földet amerről jön és eltakarjuk, ő meg beleesik és meghal. Nem mondom, végülis a megoldás amit használtunk hasonlított ehhez, de Neyr könyörgöm! Leromboljuk a falut?! Megőrültél?! Hálistennek ebbe Velor se ment bele. Délután úgy döntöttem követem a lényt de végül Neyr, mivel ő gyorsabb, elvállalta helyettem. A savköpőről kiderült, hogy egész idejében csak eszik, meg emészt, és hogy kisebb élőlényekre támad (pl.: mókus). Úgyhogy Neyr csapdás terve megmaradt de nem az egész falu lett a csali, hanem csak lekötözött csirkék. A gödröt majd én ásom ki. Eldöntöttük, hogy rögtön következő nap el is intézzük.
10. nap
Korán keltünk és megkerestük a rémfattyút. amíg Neyr elterelte a figyelmét a csalikkal én, Manthilas és Velor kiástuk a gödröt majd beleraktuk az elemi földet és letakartuk gallyakkal és földdel. Neyr arra vonzotta a lényt és rátett egy megkötözött csirkét a csapdára. A lény rámászott majd egy kis idő múlva beleesett. Akkora hangja volt a robbanásnak, hogy percekig csöngött bele a fülem. Aztán a rémfattyú helyén csak egy nagy kráter maradt, meg a két orákulum lap. Huhh hatalmas megkönnyebbülés, nem mondom nagyon nyomasztó volt, hogy a lényt sehogy sem tudjuk megállítani. A robbanás vagy ötven lépés hosszú és vagy 12 lépés mély nyomot hagyott. Bemásztam, hogy kihozzam az orákulum lapokat amikor is Neyr azt mondta valami rosszat érez és azonnal jöjjek ki. Azelőtt a rémfattyút is megérezte és most lehet, hogy maga a rém jött el ők persze megint otthagytak egyedül, de egyszerűen nem hagyhattam ott mindkét lapot, legalább mindkettő ne kerüljön rossz kézbe. Kiástam a lapot és én is menekültem közben megjelent valami törpe nő, felé tartottam a lapot az elég sok mindentől meg tud védeni, de nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy őt már láttam valahol, meg attól sem, hogy ezek megint itt hagytak és most tényleg meg fogok halni. Aztán később meg mondták honnan elékezhettem rá ő volt az egyik összekarmolt dombormű törpe női arcról, lehet, hogy jobb lett volna otthagyni neki mert hisz őnekik valami köze van hozzá. Mindegy, azontúl a lapok sokkal erősebbek mintsem rossz kézbe kerüljenek, mi csak kölcsönvettük és most szépen visszatesszük. Visszaérve a faluba egy kis ünneplés következett. Még egyszer elmentünk a kráterhez, de ott már se törpe nő, se orákulum lap. Aztán pihentünk és eldöntöttük az orákulumtól meg kell szabadulnunk, úgyhogy reggel el is indulunk. Velor most is velünk jött.
11-17. nap
A helyzet nem sokat javult a rémfattyú halálával, ahogy azt előre láttam sokkal nagyobb veszélyt hoztunk magunkra. Na mindegy az út során nem voltunk túl vidám hangulatban. Az ork barlang száját egy szikla torlaszolta el. Lehet ezt hallottuk amikor menekültünk. Aki földühödött az orkokra nyilván azt hitte ők vitték el a lapokat. Bementünk ismét a barlangba az ajtót a lenti részhez nem találtuk meg azonnal, de kopogtattam a falon és akkor kinyílt. Visszatettem ugyan olyan szépen a lapot, mint ahogy volt és elmentünk. A másik lap ez idő alatt nem került vissza, ez asszem azt jelzi, hogy ez nem valami szentély és az őrzői vegzálnak minket. Inkább arra gondolok valami mágikus börtön, egy nem szokványos kaern vagy valami sárkányfészek, talán rémek de az nem ilyen. Az összekarmolt arcúak pedig biztos, hogy most már Barsive-on kószálnak. Most három kép volt összekarmolva. Bármit is jelentsen ez.
De nem időztünk itt sok időt mentünk vissza a faluba. Erőltetett menetben a visszafelé út harmadik napján elértük a falut, legalább is a helyét. Ugyanis egy ház sem maradt belőle a helyén mintha ledöngölték volna a földet. Percekig a földre estem és szólni sem mertem, szegény Velor. Igaz a klánja nagy része elhagyta a falut, csak egy házaspár halt meg most, nomeg elpusztultak a házak, de azt mindig újjá lehet építeni. Na most ért véget az, amikor nem érdekel tovább, kik készítették azt a barlangot és kik a képeken látható névadók. Megtudjuk kié az orákulum, és hogy mit lehet iszonyatos erejük ellen tenni, és ha mindez megvan, megöljük őket. Készítettem egy rúnázott kardot a falu történetéről, a rémfattyúról és az egymást érő pusztításról, az újrakezdés reményével, és odaadtam Velornak búcsúzóul, ugyanis ő úgy döntött itt marad a remetelakban és ígéretet tett, segít majd a klánom felszabadításában.
(LP osztás 360-at kapok ezzel a totál: 360)
Neyr félrehív és megmutatja a mellkasában lévő amulettet, egy vérmágikus tárgyról van szó ebben biztos vagyok, hisz a bőrével egybeforrott, sok ilyet láttam már, kör alakú és mindenféle írás van körülötte na, jó pont ilyet nem láttam de szerintem védelemre szolgálhat. Nagy nehezen kihúzom belőle, hogy aznap este került a nyakába, amikor először találkoztunk, és hogy már látott egy névadót azok közül, akiknek a domborművük meg volt karmolva. Pont aznap, amikor menekült Velor emberei elől, akik az íjat akarták tőle visszaszerezni, körbevették, akkor meglátta a fura alakot, és aztán meg rám emlékszik meg a füstölgő hullákra. Egyszerűen tudtam, hogy valamit titkol, éreztem, annyira tudtam. Na mindegy ez legalább valami, amin elindulhatunk. Travarba indulunk, mert a legközelebbi igazi nagyváros, és ott biztos találunk valakit, aki tud valamit az írásról, ami a medálon van. Elhatároztuk, hogy később visszamegyünk a barlangba is és megfejtjük az ottani irományokat is. Útközben találkozunk Mantharr-ral aki elveszett nagyon lesoványodva ló nélkül az út közepén ténfereg. Szörnyen élhetetlen kicsit reménykedtem, hogy utolérte már a végzete. Estére beérünk egy faluba, ahol megszállunk és végre bevásárolunk élelemből.
18. nap
Egy nap folyamatosan megyünk, estére letáborozunk kisebb súrlódások azzal kapcsolatban, hogy Mantharr-nak mennyit kell énekelnie. Neyr az egyik kardra lemásoltatja velem a medáljának a mintázatát. Reggel tovább indulunk. Ez a Manthilas nem olyan rossz gyerek, mint ahogy eredetileg gondoltam, végülis ismeri a troll szokásokat, meg minden. Árvaként került egy klánhoz és egy ottani családnál nevelkedett, aztán mivel mindenkit túlélt nemkívánatos egyénné vált lelépett és most itt van egy szellemmágus sámánként.
19. nap
Megyünk jó sokat, aztán délutánra elérjük Travar városát csodálatosan nagy, sőt, hatalmas. Azok a tornyok, a lebegő város, a rengeteg ház, a sok ember. Neyrnek hirtelen jó sok pénze lett (ahogy az állatidomároknál szokás) és szerzett nekünk szállást egy viszonylag jó helyen. Leültünk enni, inni. Neyr és Mantharr elkezdtek kártyázni és Mantharr megvált a pénzétől és a kardjától. Megbeszéljük, hogy Neyr holnap elmegy következő nap beszélni egy varázslóval, addig is megmutatja a Manthilasnak az írás másolatát, aki megerősíti, hogy az írás valami ősi és mágikus, de több kéne ahhoz, hogy megértse a nyelvet. Nyugovóra térünk az éjszakára.
20. nap
Neyr reggel eltűnik, én körbenézek a városban megtalálom a különböző szenvedélyek oltárait Garlen szobor és szökőkút, az arénánál Thystonius szobra. Astedar, Jaspree és főként Floranus. Ott körbekérdezősködtem, hogy valaki ismeri e Ritát, de senki sem ismerte és egyetlen questor sem volt ott. Kicsit csalódott voltam, de igazából nem tudtam mit vártam. Visszatérve a fogadóba már délutánféle volt. Elhívtam Manthilast, hogy járjunk egyet. Kis bunyó után haza. Addigra Neyrnek már meg kellett volna jönnie, de csak reggel találkoztunk vele.
21. nap
Reggel Beszélgetés: Mantharr megtudott valamit a barlangokról. Neyr megmutatta a medálját egy helyi varázslónak, aki maga nem tudta megfejteni a szöveget, de ismer valakit Tessában, aki tud rajtunk segíteni, írt is neki egy levelet, amit el kéne neki juttatnunk, ami miatt kicsit elgondolkodom mennyire lehet ebben a varázslóban megbízni? A gyorsabb haladás érdekében lovakat szeretnénk venni meg mivel engem jó sok ló bírna csak el, egy szekeret. Ehhez viszont pénzre volt szükségünk. Sokra két ötletünk támadt, valami üldözött bűnözőt elkapunk és Neyr pedig a "szerencséjét" tette próbára a kártyán. Mindkét dolog bejött, de végül egyik sem. Mi (én és Manthilas) a hirdetőtáblán néztünk körözött névadók után. Mantharr-t elküldtük, hátha be tud minket ajánlani egy Tessába menő karavánhoz, bruhahahaha (Azt a jelenetet kár, hogy nem láttam mikor csajozni próbált olyan vicces).
Találtunk is egy törpét, akinek Skant volt a neve 300 ezüstöt tűztek ki a fejére. Elindultunk hát a csúnya negyedében a városnak utána kérdezősködni, de hát még a pénz sem oldotta meg az emberek nyelvét. Így egy másik és számomra szimpatikusabb módszerhez folyamodtunk kivertük az emberekből az igazságot. Találtunk egy gyanús kinézetű törpét, akit le is buktattunk, hogy ismeri a sorozatgyilkost. Elkaptuk, de megmérgezett, és nem volt hajlandó ennek ellenére sem megmondani, hol van Skant meg az ellenméreg, azután sem hogy jól fejbe basztam. Hú még most is földühít a kis podró, ha megint meglátom, hát megmutatom neki a trollok milyen mérgeket használnak, tépnék szét a csontvázak. Elvezetett minket egy házig, ahol kopogtatott, most már tudom, hogy a haverjainak adta le a drótot. Be kellett volna rúgnom az ajtót és szétvágni az összes mocsok tolvaj koszos nyakát. Nem szoktam az ilyen folyosókhoz, meg ajtókhoz. A mérges kígyó ment előre és a haverjai megtámadtak bennünket ezzel fedezték a visszavonulásukat a tetőn keresztül. Mind elmenekült és semmi nyomot nem hagytak, merre mehetnénk tovább, úgyhogy gyógyító után néztünk.
A Garlen szentélynél ittam a vízbül és utána elmentünk egy gyógyító asszonyhoz akit Callaisnak hívtak, ja de előtte találkoztunk egy Thystonius questorral. Éppen történeteket mesélt a hatalmas csatáiról és arról, hogy a vitézség, a dicsőség, csaták, hogy építik az ember lelkét. Percekig ámulva néztem, nagy harcos az öreg a szemén látom, aztán végülis eszembe jutott miért is jöttünk ide. A néni, Callais, nagyon kedves volt, ahogy megmutattuk neki a mérget azonnal elkezdte készíteni az ellenszert elmagyaráztuk neki, hogy nincs sok pénzük ezért megegyeztünk vele, hogy elviszünk neki egy csomagot Silloba, egy város Tessában, Theodoros Maxonak egy varázslónak, aki a beteg és csak ez a szérum mentheti meg az életét, és fél éven belül meg kell kapnia. Még egy szekeret is kapunk kölcsön a nénétől. Visszafeléúton még egy kicsit hallgatom a questort, de kezdtem rosszul lenni úgyhogy elmentünk egy Thystonius kertbe picit meditálok majd hazamegyünk. Akkor és ott már nagyon homályos minden, hogy ott volt-e Neyr vagy sem én ágynak dőltem és egy napot átaludtam.
22. nap
Elmondások alapján: Manthilas az utcán sétálva találkozott Skanttal és egy varázslattal megölte, Neyr halálra keresi magát egy Ron nevű fickóval, megvan a pénz nem, hogy a lovakra de mindenkinek fegyverkovácsok által kovácsolt szuper páncélja lesz. Este elmennek bulizni és mire én fölébredtem mind a kártyanyeremény mind a fejpénz Ron zsebében menekül a városból, de ez már a következő nap termése.
23. nap
Reggel meghallgatom a többiek történetét és úgy érzem az a törpe nem csak legyőzött, hanem meg is alázott, mint ez a Ron mindannyiunkat. Szét szeretnék törni valamit, honnan szerzünk pénzt, de most tényleg? Előkerül Mantharr két roskadt göthös gebével, akik még a csapás előtt születtek, elmesél, hogy ugyan nem tudunk csatlakozni egy Calvador nevű kereskedő karavánjához, de ezeket a remek lovakat kapta tőle, egy kis munkáért meg egy kis ráfizetésért. Elhatároztuk, hogy megkeressük ezt a Calvadort. Beszéltünk vele, hogy szívesen csatlakoznánk a Karavánjához, erre ő azt válaszolta, hogy ezt nem engedheti, de elad nekünk lovakat nagyon olcsón. Megvizsgáltam őket, hogy nehogy minket is átverjen, mint Mantharrt, de ezek tényleg remek lovak voltak, csakhogy ő nemsokára indult. Pénzt kellett valahogy szereznünk gyorsan. Erre Neyr eltűnt. Mindegy gondoltam tud ő magára vigyázni, legalábbis...
Céltalanul bóklásztunk Manthilasszal megnéztük a hirdetőtáblát megin’, de nem szerepelt az a szemét rajta, aki megmérgezett, pedig őt ingyen is megölném, viszont érdekes hírek Tessából. Uralkodó váltás történt és az új királynő kitiltotta a questorokat és a szenvedélyekben hívőket a királyság területéről. Erre már jó lesz odafigyelni. Az az érzésem az új uralkodót már mi láttuk és nem más, mint az egyik dombormű életnagyágban, hogy sárkány vagy hatalmas elementalista nem tudom, de jó lesz minél többet megtudni róla. A nap folyamán összebarátkozom pár orkal. Manthillasnak picit fájt. Megtudok pár érdekes dolgot a városról, de Tessáról ők se tudnak semmit csak legendákat meg pletykákat. Megkérdezem a futárszolgálatnál is, de még a futár, aki Tessából jött és hozta a híreket sem találkozott személyesen az új uralkodóval. Visszamegyünk a fogadóba és Neyr azzal fogad, hogy összeszedett valami gazdag embert (már megint valaki!!) és hogy ő kifizeti a lovakat. Szerezzünk felszerelést és menjünk Calvadorhoz a lovakért. Mi bevásárolunk, nekem egy kivert bőrpáncélt, és irány a szekérrel együtt Calvador. Ott végre befogjuk a paripákat a szekér elé és irány Tessa. Bár megosztva információimat a helyről a többiekkel, úgy döntöttünk inkább előbb Silloba megyünk.
(itt is kaptam Lp talán 120-at)
24. nap
Utaztunk a mecénásunk egy tünde fiú harcos adeptus és a neve Tiusz. Nem akart arról beszélni, hogy miért kellett menekülnie Travarból (miért is úgyértem soha senkinek nem szokása őszintének lennie) Az út elég sivár volt úgyhogy feldobtuk egy kis törpe sörrel. Ha Neyr megint összeszed valakit, én nem tudom, mit csinálok.
Délután este felé találkoztunk egy karavánnal, akik elmondják, hogy az út átmegy a rosszföldeken és a túloldalán rablók ólálkodtak. Hát ismét a rosszföldek. A kezem ahol a vágás van egy picit sajogni kezdett. A karavánt a rablók megtámadták közvetlenül mielőtt beértek volna a rosszföldekre, szemét egy népség. De a karaván már túl volt a nehezén. Mi lepihenünk és a rosszföldekre csak reggel mentünk be.
25. nap
Megmondom mindenkinek, hogy az a legfontosabb, hogy együtt maradjunk, a sziklás kopár földön köd gomolyog, és ahogy belehajtunk Neyr eltűnik az útról, én utána megyek. Hangokat hallott és segíteni akart. A hangok élőhalottaktól származtak, akik éppen marcangolták egymást. Elrángattam onnan és mégegyszer figyelmeztettem, a Rosszföldeken nem segítünk másnak csak magunkra figyelünk, és elsősorban NEM VÁLUNK SZÉT!! Neyrkém hidd el, ha ez megfeküdte a gyomrodat, nem akarod tudni milyen rémségek vannak távolabb az úttól. Visszamentünk a szekérhez de azt megtámadta egy hatalmas kőszörny, nem egy obszidián ember annál sokkal nagyobb, egy bazi nagy követ dobott az útra, amit a szekérnek ki kellett kerülnie. Amíg Mantharr elvonta a figyelmét eltalálta egy másik szikla. Szegény picit kilapult, Tiusz és Manthilas szedték ki. Én hátra maradtam a figyelmét elvonni a többiek addig menekültek a szekérrel. Aztán mikor már eltávolodott a szekér nekifutottam és átugrottam a rém feje fölött és futás a szekér felé. Már majdnem hajítási távon kívül voltam, amikor valami letaglózott. Akkora erővel csapódott nekem a szikladarab, hogy földre estem, de szerencsésebben, mint Mantharr mert nem kerültem alá. Fölkeltem és fölugrottam a szekérre. Röhögtem és fájlaltam a sebem. Igaz eltalált, de kapott tőlem egy fricskát és végülis sikerült átjuttatni a szekeret. Jó érzés töltött el a fájdalom és fáradság ellenére, megérte. Mantharr nagyon rosszul volt, a csontjai eltörtek, és alig lélegzik. Találkoztunk egy holttesttel lelocsoltam lámpaolajjal, és meggyújtottam, ahogy Rita mondta, nincs rosszabb annál ha visszarángatnak egy Rémet szolgálni a halálból, és inkább ez szolgálja a nyugalmukat és nem a rituálé.
Később három névadó állt velünk szemben két törpe harcos meg egy íjász. Manthilas elkiáltotta magát, hogy ezek élőholtak. Nekikestünk legyőztük őket, de csúnyán megsebeztek vissza kellett vonulnom a harcból. A maradékút már nem volt sok, én is fekve töltöttem. Kijutottunk a rosszföldekről, átjuttattam a csapat nagyrészét éppen a harcias szülőföldemen, na ez már valami. Egyszer talán ővelük jövök be a klánt kiszabadítani, majd meglátjuk. Már elég késő volt, úgyhogy lefeküdtünk aludni.
Nem sokkal később arra ébredtem, hogy egy obszidián ember néz le rám. Minket is elfogtak a rablók nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan jönnek, furcsa volt, mert nem akartak megölni minket, sőt, Mantharrt meg akarták gyógyítani. Neyr megütötte az egyiket és lelépett, minket egy barlangba vittek, ami börtönnek nézett ki. Az obszidián embertől, aki a vezérük volt, megkértem, hogy mindet elvihetnek, de a kis tégelynyi gyógyszert el kell vinnünk valakinek, különben meghal, így azt vissza is kaptuk. Később erőszakkal elvittek egy sátorba, ahol Mantharr is volt és bekötözték a sebeimet és ott aludtam.
26-27-28. nap
Lábadozunk Mantharr-ral a sátorban. Ő annyira rosszul van, hogy egy pillanatra sem tér magához. Egy fagyos beszélgetés a vezetővel, amiben közli velem, hogy a többiek megszöktek, nem hiszek neki de a zajok és egyéb jelek tényleg erre utalnak. Az utolsó nap már kimegyek a szabadba, kell a kis napfény jó újra friss levegőt szívni. A tábort elkezdték összepakolni, a rablók is elmennek.
Ezek megint itt hagytak. Valakit megölök. Vért akarok.
30. nap
Hajnalban keltem, mint mostanában mindig. Összekészítettek nekem egy kevés élelmet, egy szekeret a fegyvereinket (az enyémet meg Mantharrét) meg némi cuccot. Igen pontosan lóról nem volt szó. A szekeret magamnak kellett vonnom. Vért!
Most, hogy Mantharr ilyen csendes kezdem megkedvelni, nem szól közbe, mindenben egyetért. Estére egy faluba érek, ott nyolc katona kikérdez, ki vagyok honnan és hová megyek. Azt mondom nekik Calvador karavánjával jöttem, csak elfogtak a rablók. Újra emlékeztetnek, hogy a szenvedélyekben hívők nem szívesen látott vendégek. Megmondtam nekik, ha találkozom eggyel szólok neki. Egy fogadóban szállok meg Mantharr cuccainak nagyrészétől megválok kajáért meg szállásért. Kérdezősködöm a helyről, az egyetlen új információ, hogy egyre több embert visznek el katonának. Ja és igen a kis barátaim elmentek erre, ezt a helyiek is megerősítik.
31. nap
Reggel korán elindulok. A fogadónál estére már tudnak az érkezésemről. Bár ez inkább kiképzőtábor, mint fogadó, hajnalban hallottam, hogy az embereket gyakorlatoztatták. Kezd az az érzésem lenni, ez ellenségesebb hely, mint a Rosszföldek. Különben is milyen szörnyű szárasság van, már egy hónapja egy csepp eső sem esett.
32. nap
Továbbindulok, estére elérem Sillot. Betérek a nekem kijelölt fogadóba. Reggelig alszom, jó fáradt vagyok. Mantharr már néha felülöget
33. nap
Mantharr elég aggasztóan nézett ki, mintha élvezné a szenvedést, nem is tudom. Megkérdeztem a fogadóst, hogy véletlenül nem ismeri-e a jómadarakat akikkel eddig jöttem? Azt mondta, de ott vannak az emeleti szobában. Fölmentem hozzájuk óvatosan kinyitottam az ajtót, Tiusz ott alszik meg egy üres ágy, Neyr az ajtó mögött lesz, belököm az ajtót és Neyr el is ugrik mögüle. Kisebb ordítozás azzal kapcsolatban, hogy kinek mire volt lehetősége, meg hogy ki mivel mit csináljon, aztán adtak egy kis ételt (igen az nem volt sok étel). Elmondták, hogy Maxo a kaerben rejtőzködik a katonák elől, mert questorpárti, ők bekommandóztak oda és életüket kockáztatva egy üzenetet hagytak neki, aminek rosszul fogalmaztak meg és ezt meg is mondtam nekik. Mire Manthilas beszólt, (ő szól be miután ő is otthagyott a rablók között) aztán meg úgy futott a gyáva mint akinek a talpa ég. Mostmár tényleg meg akarok fojtani valakit, de ez vicces volt.
Neyr újból összeszedett valakit, egy törpe fegyvermestert, akinek Atron neve. Nem értettem miért kell velünk jönnie, de van valami rokona Elyshában, és ez még jól jöhet. Mi még aznap tovább indultunk, míg Neyr és Tiusz megvárták, hátha Maxo jelentkezik. Én a szekéren alszom. Az estét egy fogadóban töltjük, Mantharr kezd lábadozni, és beszélgetünk két túlbuzgó katonával, akik ellenség hiányában egymásnak esnek.
34. nap
Következő nap reggel tovább indulunk, Mantharr már annyira jól érzi magát, hogy elmond nekünk egy történetet, amitől mindenkinek elmegy az életkedve is olyan szomorú.
Később beér minket Tiusz és Neyr. Ők is nagyon örülnek Mantharr felépülésének. Estére egy faluba érünk, ahol mindenkiben tombol a tettvágy, a csapat tagjaiban is elkezd ez növekedni igaz, magamon semmi változást nem érzek, még mindig egy jó kis csatát akarok. Atron elkéri a páncélomat, hadd foltozza meg, amibe bele is megyek, de az éjszaka közepén fölébreszt, hogy kész van, csak ez mentette meg.
35. nap
Továbbindultunk Elyshába. Mantharr megint elmondott nekünk egy történetet és direkt kértük, hogy vidám legyen, de megint mindenkit lehangolt, nem tudom mi lehet ez, nem valószínű, hogy rém, legalábbis a történetek alapján (művésziek csak szomorúak), de mégis elég súlyosan ki volt dőlve a Rosszföldeken. Kiderült a művészete nem is ez, hanem az ékszerészet, adtam neki pár ezüstöt, hogy öntsön belőle nekem gyűrűt. Na majd arra kíváncsi vagyok sőt, hogy egyáltalán ő csinálja-e?
Estére elérjük Elyshát és mivel Neyr és Tiusz kiszöktek Silloból itt is rejtőzködnek. Neyr alul kapaszkodott meg a kocsiban Tiusz ágyat játszott Mantharrnak. Megint kikérdeznek minket és egy fogadó felé irányítanak.
Elysha
Ahh az új város, Elysha, a sárkány torka, az esmények itt igencsak felgyorsultak nembiztos, emlékszem mindenre, de megpróbálom. Egy valamire rá kellett jönnöm, a tisztelet nem vonja maga után a bizalmat, úgy látszik a rosszföldeken sem tanultam meg elégé, spórolj a bizalmaddal. Először is a fogadóban összefutottunk Ronnal. Én ki akartam tekerni a nyakát, de Neyr megállított. Ron visszaadta Mantilasnak a medálját, ami a szökésük közben tűnt el, és Neyr valamit tervezet Ronnal és azt mondta, ő sem bízik meg benne, de amíg érdekelté lehet tenni Ront, addig nem veszélyes. Ők elmentek valahova, Mantharr átült valamilyen katonákkal beszélgetni, a többiek elkezdtek aludni menni. Egy kicsit sem tetszik nekem ez a Ron, szerintem nagyon sokkal lóg nekünk, és megszégyenítette mind Neyrt, mind Manthilast. Én ilyet nem hagynék, az biztos. Megkérdeztem Mantharrt, hogy képes-e elvégezni a művészetét a fogadó tűzhelyénél, de szerszámok nélkül nem képes rá. Furcsa. Miután Neyr visszajött elbeszélgettünk egy kicsit arról, hogy mit is csinálunk. Volt egy olyan dolog, amin kicsit kiakadtam: Azt mondta, hogyha Mantharron a rémek megrontását érezném intézzem el csöndben, ami persze természetes, de mégis ezt Neyrtől hallani. Megbeszéltem vele, hogy Mantharr gyanítja, hogy Elysha az, akit a bokorban láttunk. Ron pedig ismer valakit az ellenállásban és összeismertet vele. Kiderült, hogy Nexon akinek Neyr medálját kellett volna megmutatni is az ellenállás tagja. Elmondta, hogy kapott Maxotól egy kis üvegcsét, amit akkor használjon, ha nagy bajban van. Későre járt, úgyhogy nyugovóra tértünk. Neyrtől kaptam egy kevés pénzet, amit egy játékbarlangban nyertek.
36. nap
Reggel Atronnal, Manthilas-szal, Mantharr-ral elindultunk, hogy megkeressük a kézműveseket. Atron a nagybátyját kereste, mi meg egy ötvöst, egy idő után szétváltunk. Mantharr végülis képes volt egy egész jó gyűrűt készíteni, nincs rém fertőzés nyom rajta. Adtam neki egy kevés pénzt, hogy vegyen amit akar magának, Manthilas is vele ment. Én felfedezgettem a várost, megtaláltam a régi szenvedély oltárakat. Nem hiszem el, hogy kitiltották innen a questorokat. Vettem magamnak egy kevés füstölőt, no meg gyertyákat, fölmenetem a szobába és tiszteletemet tettem a természetfölöttinek. Aztán föltűnt, hogy már délután van, de Tiuszt reggel óta nem láttam elmentem, hogy megkeressem. Először a harcosok céhe ott a fickó Tystonius hívőnek tűnt így mertem tőle kérdezni, de Tiusz nem járt arra. Aztán megkérdeztem a katonákat kisebb vegzálások után kiderült, hogy aki frissen jelentkezik, azt valamilyen kiképzőtérre vezénylik, ahol meg is találtam Tiuszt, az egyik ujját mutogatta nekem, bármit is jelentsen is ez. Megvártam és nemsokára elengedték. Megkérdeztem, hogy mi a fenének állt be és miért nem beszélte meg ezt velünk. Igazán jól nem tudott rá válaszolni. Egyre több idegesítő dolog van, és semmit nem tudok kezdeni velük. Egy jó kis verekedés vagy öldöklés kéne!
Visszatérve a fogadóba már mindenki ott volt, Mantharr egy fura hacukában olt: szürke csuha, holdsápadt arc, így írta le Rita a Dis questorokat. Neyr félrevont, elmondta látta Mantharrt bemenni a hacukában a palotába! Én elmondtam neki, hogy rém szempontból tiszta, de Rita történetei alapján valószínű, hogy Dis questor, vagy ezzel jutott be a palotába, ami azt jelenti, hogy Elyshának van valami köze Dishez. A bokor, amit találtunk, Dis nagy erejű questorjai voltak bezárva, akik közül kettőt sikeresen kiengedtünk. Itt van az egyikük, és mivel Dis őrült ezért az összes többi szenvedélyt kiüldözte innen. Ezen a ponton minden stimmelt és mindennek értelme volt, a kérdezősködésnek, a felesleges munkának, minden Disre utalt. Atron nagybátyja is eltűnt sok másik emberrel együtt, nem lennék meglepődve, ha rabszolgák lennének. Megbeszéltük, hogy Mantharr-ral nem osztunk meg semmit innentől kezdve, sőt megvezetjük. Neyr elmondta, hogy elmegyünk ma este az ellenállással találkozni. Visszatérve a többiekhez Mantharr elmondta, hogy járt a palotában és Elysha tényleg az akit a bokorban láttunk összekarcolt fej-domborművön. Ez az Atron szörnyen idegesít, mindig kérdezget, pedig semmi köze az egészhez.
Elindultunk találkozni az ellenállással Én, Neyr, Manthilas és Ron. A többiek követtek minket, de nevetségesen gyorsan leráztuk őket. Rövidre zárva, elvezettek minket egy földalatti barlangba, ahol egy szobába tereltek Nemsokára föltűnt Nexon és elmondtuk neki, hogy fontos információink vannak Elyshárol és megmutattuk neki Neyr medálját, beszéltünk neki a bokorról is, ezt később meg akarta vizsgálni. Azt mondták, csatlakozzunk a lázadáshoz és támadjuk meg a palotát. Ugyan azt láttuk rajtuk is, mint bárki máson egy szörnyű tettvágy lett úrrá mindenkin, csak ők egy felesleges támadásba akartak bemenni a palota ellen. A terv maga jó volt a bejutásig de nem tudnak Elysha ellen semmit sem tenni, hacsak Nexon nem tartogat valamit a tarsolyában, így megkértem Neyrt, hogy próbáljon rá hatni, hogy függessze fel a támadást. Aztán az éjszaka után miután megosztották velünk az egész tervet, elmehettünk a dógunkra, következő este meg jöjjünk vissza és csatlakozzunk a merénylethez. Visszagondolva Nexon ezen a ponton azért ment bele az egészbe mert már rémesen öreg volt és nem igazán érdekelte, hogy meghal-e, sőt talán meg akart halni. Kicsit ez szemétség volt tőle, ez volt az egyetlen dobásunk és ha ez nem sikerül menekülhetünk az egész királyságból. Megakadályozhattuk volna a támadást, de olyan régen volt részem egy jó kis csatában, a győzelem a másik felett, a vér, a magad minden határon túl hajtása! No mindegy. Este verekedtem egyet a lázadókkal.
37-38. nap (vagy valami ilyesmi)
Reggel kimentem a lázadó bázisról és visszamentem a fogadóba. Mantharr, Tiusz sehol, Atron részeg. Jártam egyet a városban Megtaláltam Tiuszt éppen gyakorlatozott a katonaságban. Megmondtam neki, hogy este jöjjön ő is támadni. kiderült még az is, hogy Mantharr megint azt a hacukát vette fel, tehát szinte biztos, hogy Dis papja. Egy picit zavar, hogy folyton őt kell emlegetnem, ígyhát Mynbruje dicsőségére, mikor visszatértünk Nexon elmondta nekünk, hogy szerinte Elyshának nincs köze Dishez, valami külső síkról származó lény, de nem rém, se nem névadó. Nem értem. Neyr még azt is elmondta, hogy a medál, ami a nyakában van, mindegyik mágiát tartalmazza, tudta meg Nexontól, és valaki a medálba be van zárva. Ez kezd nagyon rosszul hangzani. Megtámadtuk a várat: Orbar; Neyr; Manthilas; Tiusz; Ron; Nexon; Dodra; Glen. Még több csapat is jött velünk, de ők az utunkat egyengették. Nagyobb gond nélkül eljutottunk abba a terembe ahol Elysha volt, Neyr adott valami karkötőféleséget, ami védett Elysha varázsereje ellen azt fölvettük, és hát megtámadtuk Nexonnak volt pár védőmágiája és úgy látszott ő egyedül akar harcolni vele és minket kiparancsolt onnan, Glen és Dodra el is mentek, de mi megtámadtuk. Valamiféle mágia vette körül karddal nem lehetett hozzáérni, és a mágia keresztüljutását is gátolta. Úgy szórta két kézzel a tűzlabdákat, mint a fogatok a porszemeket, egy érintése is átégette a bőrpáncélomat és csúnyán megsebzett, földreküldött engem! Rövid harc után végülis Manthilasnak sikerült megsebeznie a ringyót, de már mindannyian nagyon le voltunk strapálva, úgyhogy elmenekültünk. Megtaláltuk a palota egy kincses kamráját ahonnan aranyat, fegyvereket és gyógyitalokat zsákmányoltunk. Még egyszer visszamentünk, RON TANÁCSÁRA!!!, a csata még folyt és Nexon már nagyon rossz állapotban volt, úgyhogy beadtunk neki egy gyógyitalt. Manthilas már előrement a szekérhez, Mantharr nem volt sehol, viszont Atron mindenképp velünk akart jönni, hát legyen. Ron a szekérre pakolta a legtöbb aranyat és elbúcsúzott tőlünk. Ron egy szégyentelen csaló, de nem tudom itt mit tud csinálni, ő is benne volt a merényletben, lehet egy kicsit túl sokat gondol magáról?
A menekülés
A városból, hajnalban, Tiusz által szerzett katonai egyenruhában léptünk meg, én a szekéren bújtam meg. Lochost még visszatér ebbe az országba csak most még nem volt elég jó a tervünk, ígyhát menekülünk, a Vihar-hegység felé. Egy falut elkerülve eljutottunk a egy nyugalmasabb helyre, egy erdőbe ahol picit letáboroztunk lenyugodtunk, nyalogattuk a sebeinket és meditálhattunk. (800lp +1 dexre, szép magyarosan :) Neyr az éjszaka folyamán eltűnt, de nem aggódtunk, mintha még sohasem csinált volna ilyet! Manthilas beszélt Nexonnal a karma rituáléja közben, ez nem jó hír ugyanis ez azt jelenti, hogy meghalt a csatában. Megbeszéltük vele, hogy beszéljen még vele és szedjen ki belőle annyi információt, amennyit csak tud.
39. nap
Reggel, Neyr még mindig nincs meg, és szinte mindenki meditál. Szenzációsan nyugodt ez a hely annak ellenére, hogy vesztettük Elysha ellen teljesen föl tudunk itt töltődni. Találtunk még egy kis patakot is. Eszembe jutott, hogy Elysha minden mágiája a tűzzel kapcsolatos volt, ígyhát igaz vízzel le lehetne győzni. Tiusz mesélt ekkor egy legendás kardról Travarban, amit lehet meg tudnánk szerezni. Reggeli után meghallottam valakit a pataknál ólálkodni. Kiderül, hogy Neyr szórakozik velünk. Megtámadta Atron t(nem fegyverrel) Manthilas-t aki viszont elkapja egy csonttánc varázslattal, de még meg tudott menekülni. Atronból szörnyen elegem van. Olyan lassú a felfogása, hogy az őrjítő. Amikor nem csontrészeg folyton azt mondogatja, hogy semmit sem mondunk el neki, aztán meg amikor meg kapcsolni kéne pl. most. Tiusszal elindultam, hogy elfogjam Neyrt, nem is igazából megtalálni akartam, hanem azt, hogy rámtámadjon úgysem tud úgy megütni, hogy ne csapjak vissza, akkor meg úgyis mindegy.
Hirtelen leszólított engem, hogy valami erre kényszeríti (Upi miért szeret sikozoid karakterekkel játszani?). Én lefogtam és visszavittem a táborba. Ott pár perc múlva elkezdett verekedni Tiusszal csak úgy, úgyhogy kardlappal lecsaptam, és vettem egy keveset a véréből a köpenyemre. Manthilas beszélt megint Nexonnal, de pontosan nem emlékszem mikor mit tudott meg ezért a Nexon történetét majd egyben mesélem el. Pár óra múlva fölkelt és azt mondta azért csinálta ezt, mert félt Elyshától hogy megtalálja itt és ezért... és ezért megtámadott minket. Nem értem, nem értem miért is. Valami olyasmit mondott, hogy valami erre kényszeríti, talán az aki a medált adta neki? Akkor rettentő veszélyes ránk nézve. Mi lesz legközelebb? Neyr azt akarta induljunk tovább azonnal, mert fél ez a része a történetnek érthető. Neyrrel kapcsolatban nem ez az első dolog ami gondolkodóba ejtett, vegyük sorjában: Tudott a bokorról és odavezetett minket, hogy elvigyük onnan a orikálkum lapokat, ezzel kiszabadítva Elyshát meg a másikat. Nem olyan nagyon ellenezte a támadást a palota ellen, és amikor ott voltunk Elysha előtt nem használta azt a üvegcsét amit Maxotól kapott. Rengeteg helyen megállíthattuk volna ezeket az ízéket, de Neyr mindig ott volt és ténykedése kapcsán mindig rosszabb lett. A másik viszont látszik, hogy az egész társaságból bennem bízik csak igazán. Ha a klánomban lennénk, nem engedhetnénk meg, hogy ő továbbra is velünk jöjjön és lehet ekkora luxust mi sem engedhetünk meg magunknak, még egy ilyen és nem gondolkozom ennyit, de még most nem. Manthilas még nem indulhat el mert csak itt tud beszélni Maxoval, de még most nem, úgyhogy ők ottmaradtak Atronnal és csak később indulnak utánunk egy lóval, mink meg előrementünk a szekérrel.
40. nap
Egész éjjel szekeregeltünk fáklyát gyújtva a lovaknak. Éjszaka volt egy beszélgetésem mind Neyrrel mind Tiusszal. Neyr elmondta, hogy a rémeket gyűlöli és feltétlenül ő ellenük akar harcolni, megkérdeztem, hogy a szülei miatt akar e bosszút állni, erre nem válaszolt és önmagát Neyrnek nevezte! Vajon megőrült? El fog akármit is mondani, vagy mindent nekem kell kiszednem belőle/kitalálnom? Valamit tennem kell, vagy megtudjuk, hogy mi ez vagy meg kell válnunk tőle. Így vagy úgy. Tiusz is nagyon meglepődött ezen bár ő meditálást színlelt, de végighallgatta a beszélgetésünket. Ő elmesélte nekem a titkát, mert megértette milyen érzés, ha valaki előtt titkolóznak. Ő az egyik Travari magisztrátus gyereke és olyan dolgokra kényszerítette amit, nem tehett meg becsülettel. A legendás kard, amiről beszélt is az apja tulajdona. Attól félek ahhoz, hogy azt megszerezzük Ron segítségére is szükség lesz, de ennek egyáltalán nem örülök. Neyrt ki kell ugrasztani egyeztünk meg Tiusszal és ezt két féle képen tudjuk megcsinálni:
- Manthilas elmondja, hogy valamit rémet érzékelt a hegyekben és amíg az őrülettől hajtva Neyr arrafelé akar menni talán kibújik a szög a zsákból.
- Elmondom neki, hogy a klánom nem simán a rosszföldeken él hanem, hogy egy rémmel meg is egyezett talán ennek hatására ki lehet húzni belőle valamit.
Csak reggel pihentünk le és délutánig aludtunk. Kinéztem magamnak Neyrt és gondolkodtam rajta, hogy meg kéne-e ölni és akkor a macska úgy nézett rám mintha tudta volna mire készülök furcsa volt... nagyon furcsa. Ja igen és fel is ébresztette Neyrt valami olyan volt, hogy elment róla és erre rémálmai lettek. Talán mindkettőt.
Mantilas-ék estére meg is jöttek és leültünk a tűzhöz és beszélgetni. Nexon elmondta Manthilasnak, hogy a bokor egy szentély volt, amit mi sikeresen megszentségtelenítettünk, és ezzel kiszabadítottuk az oda bezárt külső síkról származó lények közül kettőt. Nexon reméli bár nem biztos benne, hogy az igaz víz segítségünkre lehet Elyhsa ellen. Nexon grimoárja szétszakadt nyolc darabra és Manthilas kapott egy pikulát, amivel be tudja a darabokat azonosítani, vagy az irányukat. Nexon átkerült a túlvilágra és soha többé nem tudjuk elérni. Neyr pedig elmesélte, hogy azért olyan furcsa amilyen, mert ő szövetséget kötött a macskájával, aki valójában nem névadó teremtmény és névadókból csinál adeptusokat, ha azok ennek fejében rémekre vadásznak, de Neyr esetén valami balul sült el ugyanis Neyr még nem volt felnőtt, ígyhát a mágikus kapocs is egyre gyengébb és gyengül is. A "macska" megrémült, hogy mi történhet ha a kapocs teljesen megszűnik, ezért folyamatos mozgásban akarja tartani Neyrt, és ezért támadott ránk az elébb. Hát ennyi lenne? Ez legalább magyarázat. Egy biztos, egy őrülttel nem megyek be a rosszföldekre, úgyhogy irány Urupa, állítólag ott van igazvíz. Megemészteni mindezt aludtunk egyet.
Felemehet az előtörténet is Desc?
Még nemnagyon -- Descant
/ElőzőRészek, EarthDawn