Lebon Fogcloud, tudós és kincsvadász

Atrara csodás város, nem is születhettem volna meg szebb helyen! Remélem a halál már nem Killuspalban talál rám, hanem távol, egy másik szférában, ahol Killuspal csodáiról és legendáiról kápráztathatom el vegyes érdeklődő közönségem.

Kérdezz, de csak miútán befejeztem! Mire vagy kiváncsi vándor?

1. Előtörténet

2. Magamról

3. Történetek Killuspalból

4. Gondolatok

4.1. Holtak

4.2. Maysee

4.3. Maysee újra

4.4. A világ

4.5. Előadás a Giff kocsmában

5. Technikai kérdések

1. Előtörténet

Atrara fővárosában Glatrán születtem, egy helm készítő apa, és egy ékszerész anya második gyermekeként. Könnyed gyermekkorom volt az ottani szokásokhoz képest, főleg elfoglalt szüleimnek és militarista nővéremnek hála. Persze az is segített, hogy hamar megismerkedtem a környék legnagyobb komiszával, Eliussal. Együtt felnőni, folyamatos veszélyben és csodák közt mindent kihoz egy kisfiúból. Mindent kipróbáltunk, amit csak lehetett. Egyik pillanatban a saját képzeletünkben üldöztük az illithidek flottáit hatalmas citadellákon, majd a könyvtárost megviccelve elbújtunk a tiltott könyvek közt, hogy zárás után is csodáikat faljuk szemeinkkel, szüleim legnagyobb bánatára és szégyenére. Nem voltam kamaszkorom kezdetén sem, amikor egy új hajót elkötöttünk – apám éppen egy vadonatúj helmmel szerelte fel aznap – majd egy felszállási kísérlet közben sikerült ripityára törnünk. Akkor megtanultam, hogy minden helyzetet meg lehet úszni.

14 éves voltam, mikor édesanyám egy betegség miatt elhagyta Atrarát, Al-Quadim felé véve útját, egy hallomás után. Csendben távozott, halálos betegségben és egy üzenetet sem hagyott hátra. Meg is romlott kapcsolatom édesapámmal, évekig nem tudtunk szót érteni egymással. Nővérem ilyenkor már a hadseregben szolgált, a karrierjét előbbre helyezve a család ügyes-bajos dolgainál. Csak távozásom előtt nem sokkal mesélte el, hogy ő volt, aki hajót szerzett anyámnak, és tette fel rá. Kicsit mindmáig sajnálom, hogy nem sikerült tőle bocsánatot kérnem, kiképzésem közben egy hadihajó kapitányaként elrepült.

A gyermekévek hamar elszállnak, főleg egy olyan helyen, ahol mindenkiből katonát faragnak, hogy fent tudják magukat tartani a nagyvilág forgatagában. A katonai kiképzés kemény volt, főleg olyasvalaki számára, aki nem bírja a bezártságot. Szerencsémre itt is találtam társaságot, akik enyhítették a rossz érzéseimet. Ilyen barátom lett Harlana, illetve Hiklor, akikkel nemcsak, hogy átvészeltük a kiképzést, de szoros barátságot is kötöttünk. Egyikünknek sem volt semmi kedve a kiképzéshez, mind többre vágytunk annál, amit környezetünk elénk tárt. Meg persze ott járt már néhány évvel előttem Elius is.

Én voltam az első, aki leszereltem. Elius és Hiklor bent maradtak a katonaságban, Harlana nemsokára követett. Visszatértem apámhoz, aki az utóbbi években olyannyira belemerült munkájába, hogy szinte rá se ismertem. Az egykor hihetetlen ésszel megáldott kreatív emberből egy megőszült, mindennapjainak rabja ember lett. Az első két hét olyan nyomasztóan hatott rám, hogy munkát kerestem.

Merkur, Glatra egy híresebb (talán inkább hírhedtebb) nethermancer-éhez sikerült bekerülnöm segédként. Az öreg tört sok mindenhez értett, a füvekhez, a szellemekhez, és főleg a halálhoz. Az ott eltöltött időm nem volt túl hosszú. Megpróbált kiképezni a diszciplínájára, de nem voltam fogékony rá. Végül akkor kergetett meg a város utcáin, amikor elloptam grimoárját, hogy megtanuljam a varázslatait.

Merkur után Aminusz volt, aki magához vett. Egy kocsmában találtam rá, éppen egy verset mondott. Alig lehetett észrevenni hogyan jár az őt hallhatók közt, a közönség erszényeit magáénak téve. Lebukott és én nem is tudom milyen megfontolásból segítettem neki. Mind a mai napig tartom, hogy őrült volt, hangulatváltózásai és néha zagyvaságai egyértelműen megmutatták, alátámasztották ezt a tényt. Úgy érzem ez volt, ami miatt megértettem a holdon kívüli világot. Sokat mesélt, olyan dolgokat, amiket egy rendes dekabrista nem tart valósnak, nem fogad el. Ki az, aki elhiszi olyan lények létezését, aki képtelen adeptussá válni? Istenek megszületnek és meghalnak, ha már nem hisznek bennük? Mesélt csodákról, amiket nem lehet csak úgy meglátni, meg is kell keresni őket. Mesélt az űrbeli ködökről, amik a szivárvány minden színében pompáznak, mikor épp nem vetül rájuk Aurora fénye, beszélt hihetetlen szörnyekről és mesés kincsekről, én pedig csüngve-csüngtem ajkain, beittam minden szavát.

Miközben néha hetekre is otthagytam apámat, ő egyre magába fordult lett, mintha teljesen megszállta volna a munka szelleme. Éjt nappallá téve dolgozott, és egyre sikertelenebb lett munkájában. 5 évig jártam Atrarát, ismerkedtem földjével, harcoltam gnollok ellen és tanultam meg a navigáció tudományát Aminusszal az oldalamon. Daloltam, verseket tanultam, könyveket bújtam és hallgattam hosszú-hosszú éveken át. Aztán eljött a nap, amikor megálmodtam új nevemet, életem 24-edik éve. Aminusz ekkor eltávozott, mint aki jól végezte dolgát, én meg visszatértem apámhoz. Életem legmeghittebb évét töltöttem el vele. Sikerült túljutni anyám elvesztése felett, végre megbeszéltük mindazt, ami annyi éven át nyomta lelkünket. Ő mintha megfiatalodott volna visszatért belé az élet, újra nekifogott, újra megjött a kedve és kreativitása, pont, mint ahogy régen.

Egy év múlva jött egy kereskedőhajó. Apám ellenezte távozásom, és nem szívesen taglalnám mily módon váltam meg tőle és egyéb ismerőseimtől. A lényeg, hogy a navigátoruknak kellett egy segéd, és én pont ott voltam. Az /ElvarázsoltBárka fedélzetén eleinte kellemes volt a társaság, dolgoztunk, daloltunk és történeteket meséltünk egymásnak. Még Titánig sem jutottunk, amikor ránk támadt egy ork kalózhajó. A vitorlánkat megcincálták, a katapultot szétlőtték. Emlékszem, mikor átszálltak hozták magukkal a halál szagát. A fekete durva szövet és állatias maszkok, ahogy megrohanták a fedélzetet, a pengék összecsattanása! A legénység teljes erejét bedobva harcolt. Tudtad, hogy milyen ügyes tud lenni egy kereskedőhajó, ha a szükség úgy hozza? A pilóta ügyes volt, a kapitány észnél, és a hajónk úgy pörgött és forgott, hogy néhány szívdobbanás alatt már csak egy kis aprócska pontnak látszódott a fekete égen a hajójuk.

Egyik nagy veszteség ami ért minket a navigátorunk halála volt. Na nem mintha túlzottan kedveltem volna Kefipet, a mindig mogorva kis törpöt, de ez nem azt jelenti, hogy halálát is kívántam volna. Ezzel viszont felelőssége rám hárult és én legjobb tudásom szerint navigáltam a Bárkát Brál felé. Az utunk megpróbáltatások sokaságán keresztül, az út több mint egy évet vett igénybe. Eddigre a legénység többsége nyomott volt és keseredett, a kapitány ingerült. Nehéz volt egyszerűen levegőért és vízért befogni aszteroidákat, miközben az űr végtelen sötétje vesz körbe egy ismeretlen helyen. Igen, ismeretlen helyen, és ez főleg az én hibám volt, a tapasztalatlanságomé. Komoly lecke a felelősségről és az élet értékéről. Talán ezért is mentettem meg Wondykeot? Lehet.

Aztán végül megérkeztünk Brálra. Megkaptam pénzem, és a kapitány kérésére többet nem kerestem fel a Bárkát. A Szikla minden képzeletet felülmúló város, ha valamit keresel, vagy látni szeretnél, hát itt megvan. Még egy napot sem töltöttem el, mikor már navigátora voltam a /RepülőSzirénnek, de ez, barátom, már egy másik történet.

2. Magamról

Lebon egy 180-185cm magas, vékony, hosszúkás elnyúlt testű atrarai elf. Mint sok űrközeli elf, neki is ezüstös vállnál kicsit tovább érő haja van, egy lófarokban összefogva. Ezt néhány kékes illetve türkiszes gyöngyel befont, féloldalvást előrenyúló tinccsel ékesíti. Enyhén magas homlokát egy vékony, szintén ezüst színű szemöldök díszití, ami enyhén kiemeli éles sárga, kissé vágott szemét. Arcába olvadó orra keskeny, ajkai átlagosak, álkapcsa enyhén éles. Hosszúkás elf bal fülét egy ezüst fülbevaló díszíti, melynek végén egy oktaéder alakú kék kő lebeg a szájának magaságában. Orcáját egy kék nonfiguratív festés dísziti, mely szimmetrikusan húzódik az orrától egészen a füléig. Egyész homlokán egy fekete festés húzódik, mint valamiféle fejdísz.

Lebon kedveli a világos feltünő ruhákat, amik kiemelik hosszúkás testalkatát és kellően díszesek. Odafigyel anyagukra, és a varratok, illesztések beolvadására, az erős hímzésekre, amik leginkább a feje felé irányulnak, hogy a megfigyelők tekintete inkább arra vetüljön. Hosszúkás végtagjait általában kissé lengébb, tágabb ruhadarabokkal fedi, hogy kézi játéka egybemosódjon a ruha lengéseivel. Utazáskor gyakran hord valamifajta sötétebb köpönyeget egy kicsit vastagabb anyagból, hogy megvédje a fagy ellen és őrizze ruháját. Ezek általában nem feltűnő darabok, hímzés ritkán van rajta.

Kezein a ruhája alatt gyakran hord kivert bőr alkarvédőt, néha kesztűt, hogy a kard forgatásától és egyéb harctól kicsit jobban megvédje. Bal mutatóujján egy fehérarany gyűrűt hord, ami az egyetlen családi ereklyéje még Atraráról. Testét általában hangulat függvényében ékesíti festészettel, karjait folyamatosan.

Lebon gyakran változtatja arcának mimikáját és mozdulatainak stílusát, de nagyon ritkán látható sima pókerarccal. Ha figyelmet szeretne mozdulatai gyakran elnagyoltak, ha éppen előad mindig figyel a kisebb kézjátékokra és mozdulatokra is. Mozgása elfes, emberek számára enyhén ámulatba ejtő. Ha éppen nem ő van központban gyakran gyengéden ütögeti alkarvédőinek fém részeit különböző tárgyakhoz, vagy lengeti a lábát, elképzel egy előadást és az ujjaival követi.

Harci helyzetben szeret visszahúzódni, távolabról keresni valami lehetőséget. Előnyben részesíti az ostorát, amivel távol tudja magától tartani ellenfeleit, kihúzni a lábait, vagy esetleg lefegyverezni.

Nagyon kiványcsi típus, szereti hallgatni a beszélgetéseket, történeteket és legendákat. Gyakran ül be kocsmákba hogy a szóbeszédeket kihallgassa.

3. Történetek Killuspalból

• /Kalamana, a szélszerzet története
• /HalottiVers, mindazokról, akik életüket adták az űrnek
• /TalánLátod, egy öreg elf régi szerelmes története

4. Gondolatok

4.1. Holtak

Halottak. Nem előttem haltak meg, de ettől még ugyanannyira halottak. A /SzürkeDervis, a /TintahalHajó legénysége. Meghaltak Atrarán is néhányan, de az még normális, megvédték hazájukat. A hajók legénységei sose kaptak ilyen esélyt. Méreg és valami abnormális. Ami a legborzasztóbb, hogy a többiek ezt nem veszik észre. Talán a kapitány, aki ismerte a Dervis legénységét, de ő sem mutatja ki igazán. Mintha csak úgy élnének itt felelőtlenül. Pedig megérdemelnek egy verset, és meg is kapják majd tőlem.

4.2. Maysee

Ha a szemébe nézek látom mennyit is élt már, és milyen sokat látott.
És ha bár szeme homályos, tekintete néha mint a tükör, látom,
ahogy mosolyog és keze táncol, hogy kalandor a javából.
Keres valamit, kutatja az eget,
talán a múltját és a szívében lévő heget.
Az érintése mint a vanilia megragad és emlékedbe égeti magát,
szája a szenvedély, mely édessé teszi álmodat.
Érzed, hogy talán Te vagy, ki vele a réget elfeledteti.
És miután eggyé lesztek rád veti tekintetét,
tudod, hogy mégiscsak vagy valaki.
Otthagy, és Te csak nézed, és mit vár a jövő, csak ezt kérded.

Aisha verziója:
Szemébe nézve érzem mennyit is élt már, s mily sokat látott
Bár szeme homályos tekintetében tükörként látom
s mosolyán át s keze táncán,hogy kalandor a javából.
Keres valamit, kutatja az eget,
tán a múltját s a szívében lévő heget.
Vanilia érintése megragad és emlékedbe ég,
szája a szenvedély, mely édessé teszi álmod.
érzed, hogy tán Te vagy, ki múltját feledteti.
S eggyé olvadván tekintetét reád veti,
tudod, hogy mégiscsak vagy valaki.
Otthagy míg te csak nézed, és mit vár a jövő, csak ezt kérded.

4.3. Maysee újra

És lám, így kell felszínesen megismerni valakit. Nem hiszem, hogy még egyszer a szemébe tudnék nézni. Talán ha nem érdekelne, ha nem lett volna még csak nemrég együttlétünk.

Gondoltam, hogy nem egyszerű a múltja, de nem gondoltam volna, hogy így irányítja. Nem tudott válaszolni, beszélni, az összes testi kommunikációja annyi volt, hogy ha nem az lesz, amit akar, akkor inkább ne is legyen semmi. Megvadult, elveszett, és láttam, hogy nincs semmi, mi visszahozza a mélyről. Így a megtörténtek hazugságok lettek, és én csak az álarcot láttam a lényen.

Így leszek álarccá én is mellette.

4.4. A világ

Hatalmas a világ. Nem csak arra gondolok, hogy vannak kontinensek vagy bolygók, amiket még nem láttal, hanem másik szférákról beszélek. A régi történetek mesélnek egy másik világról, ahonnak származnak a jövevények, de egy mese sem emlegetí, hogy több ilyen lenne. Még senkinek sem tüntek fel az események?!

Nos, vannak, és vannak hősök, akik ezeket életük árán is felkutatják, akik hajlandóak megismerni az ismeretlent, akik háborúkat vívnak az igazukért. És én leszek az, aki ezt elmeséli. Én ott leszek, és megéneklem az utókornak, hogy akik a nagy dolgokat viszik végre egyszer se bánkodjanak tetteikért.

Kár, hogy kiadtam a történeteket a Giffeknek? Talán elindúlnak, és leigázzák Killuspált? Nem az én dolgom ezt megítélni. A történetek semmit sem érnek, ha nem tudják minnél többen. Mit ér a legenda, ha elveszik a múlt homályában?

Kicsit sajnálom, hogy ezt a Szirén legénysége nem így látja. Eltengetik életüket, de a nagy eseményekhez nincs érzékük. Pedig akárhogyis, de benne vannak nyakig. Mikor elveszik a G'lilla, mikor eltűnik a kapitány, mikor találkoznak szférán-túli népekkel, az egyetlen dolog, ami a cselekedeteiket mozgatja, az az elzárkózás, a menekülés. Ennyire veszélyes ami ismeretlen?! Adeptusok szégyene ez a hajó...

4.5. Előadás a Giff kocsmában

Amikor az Trubadúr kiáll a pódiumra érzi, amit a vére forrni kezd, kezei megindúlnak magától, szavai visszaverődnek a terem falán. Ekkor ő a világi csavargó, a nemes úrinő, a mesebeli sárkány és a félelmetes citadella. Ilyenkor szavai nyomán a közönség számára a terem eltűnik, a Trubadúrnak csak a szavai maradnak, és megjelenik előttük a távoli mesés táj, melyen a legendák születtek. Van, amikor a közönség mindent megtesz, hogy képzeletük ne távozzon az asztalukon lévő korsó mellől.

Amikor beléptem a Giff kocsmába, tudtam, hogy a közönségem az utóbbi csoporthoz tartozik. De egy Trubadúr nem remeghet, hiszen hamarosan már nem őt kell látnia a közönségnek. Egyenesen indultam hát neki a kocsma közepének, és nem törödtem azzal ami vagyok, csak arra figyeltem, ami leszek.

A szavak lassan szállottak ki számból,
Mozdulataim kicsit késve kezdték felvenni a ritmust.
A történet lágyan igyekezett megteremteni a környezetet,
A messzi-messzi csodákhoz.

Egy hajóról szólt a történet,
Mely odaveszett az űrben.
Egy ismeretlen leigázta őket.
És ami jött, az bizony veszélyes.

Az ismeretlen széjjel vágta a hajót,
Legénysége mind odaveszett.
Hiába is kerestük a túlélőket,
Addigra már a hajó üresen lebegett.

Egy másik hajó, mely szembe jött,
Szférán kívűlről érkezett,
Új otthont lelni igyekszett.
Ők meséltek el, egy borzalmas történetet.

Egy távoli világból érkezett az ismeretlen,
Ahol háborút vívtak szüntelen.
Leigázták a többi népet,
Halált hagyva eljöttek.

Ezek ellen vette fel a harcot
A Giff matrózok elszántabbja.
Harcoltak ellenük, de pórul jártak,
Az ismeretlen egy csapással utjúkat állta.

Nem maradt senki, ki a történetüket elmesélje,
Ezért léptem én a kocsma közepére.
És mi lett a vége?, kérdezitek.
Verekedés és inzultus, ennyi maradt belőle.

5. Technikai kérdések

Ulm, updateld ezeket.. most már Draconul is beszél... Meg kitölthetnéd a kinézetét, mert rövidesen KK-ban szerepel -- UPi

Kis türelem. Egyenlőre KK-ra írtam most, de majd ez is jön. Még előbb lenyomom Phil dolgait. Ennyit írni, beszarás. -- Ulmar

Nemértem mi bajod a UPival, alig két mondat. -- Descant

Nincs bajom vele, csak a türelmét kértem. -- Ulmar

Légyszi előbb Lebon kinézetét.. Ui. a következő Killuspal Krónikában szerepelne... -- UPi

Akkor is türhelem. -- Ulmar

Köszi az ellenőrzést, aztat nem volt direkt. -- Ulmar