Pénteken kicsit bibis lett a bal szemem. Hétfőn elvittem a SzemDokihoz, aki felírt nekem SzemKenőcsöt.

A SzemKenőcs furcsa jószág, amennyiben a szemedre kell rákenni. Nekem nincs kontaktlencsém, és elkézpelni sem tudom, hogy egy ember hogyan képes a saját pupillájára ráapplikálni egy élettelen tárgyat, vagy, ha már itt tartunk, hogyan képes egyáltalán megérinteni a pupilláját. Nekem nem megy.

Mindenesetre némi próbálkozás után sikerült bekennem a buta kis szememet, és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel. Felébredek. Kinyitom a szememet. És rámtör a pánik, mert azon kívül, hogy világos van, semmit sem látok!!. Az ÉbredésPillanataiban az emberek többsége nem a legélénkebb szellemileg (mondhatni: ButaKisJószág). Tehát az első, ami eszembe jutott nem az volt, hogy "Ja persze, a kenőcs van a szememben", hanem az, hogy "Úristen, megvakultam!!!".

Nagyjából 15 másodpercig tartott, amíg eszembe jutott a kenőcs.

15 másodperc alatt, amikor az ember agya PánikMódba kapcsol, végiggondolja a következőket:

1. Hogyan fogok fogat mosni.
2. Mi lesz a munkámmal, karrierterveimmel (bár tudom, hogy NeLegyélAMunkád).
3. Annyi az edzésnek.
4. Megmaradnak-e a barátaim?

A 15 másodperc letelte után pislogtam kettőt, és a kenőcs is az eszembe jutott. Utána kimostam a maradékot a szememből.

Ébredés élmény - Grizli

Hajnali kettő óra, csörög a mobilom. Éresztő. Kb két órája mentem el aludni. Tanulni kell tovább, holnap vizsga. Ha meg kell halni, akkor meg kell halni. fél órán keresztül kerestem a valóságot, beszélgettem egy jót, majd megyek tenni a dolgom. Romantikus hajnal, ettől szép az élet. Aludni minek, jut eszembe: majd egyszer mikor vége lesz mindennek, majd alszunk eleget.

Ébredés élmény no. 2 Grizli

Felébredtem. Stimmel. Két kéz, két láb. OKé. A fej is az enyém. Beleszimatolok a levegőbe. Földi klíma. Lélegezhető. Mi sem megnyugtatóbb. Még pár hasonló szubrutin véggfut rajtam, kiértékelem az eredményt, bár szomorú vagyok, hogy nincs nálam trikorder. Avval mégiscsak könnyebb lenne. Elemzem az ork harci dobokat a fejemben. Nem is ittam sokat. Nem emlékszem. Vagyis éppen hogy miért is emlékeznék rá, hiszen ittas voltam. Nem gyakran csinálok ilyet. Törzshelyemen úgy ismernek, hogy vagy kávét vagy forró csokit iszon. Mikor néha kirendelek egy egy alkoholos italt, a lányok bizony elekerkedett szemekkel néznek rám, majd valami vidám büszkeség ül ki az arcukon. Mégis férfi ez! Szóval a férfiasság egyik jele ugye bizonyos kultúrákban, hogy mennyit tudsz inni. Nem osztom a nézetet, de nagy ritkán bizony ráfér az egy orrú emberre, hogy kiüsse magát. Roppant egyszerű gondolatmenet. Megnyugtat. Majd nemsokára kidrül, hogy a telefonom Délegyházán maradt, a szeretett bicskám sehol és valaki másnak a cucca van nálam. Biztató. Legalább most nem a kutyával a fejem alatt aludtam. :)