2008.VI.22

Viva La Muerte


Cikkecske, megkésve egy kiállításról... (most találtam, miközben Bibó, Szűcs rövidítéseket kerestem).

2007. Október 17.-től 2008. Február 17.-ig várta az érdeklődő látogatókat a Kunsthalle Wien, kiállítására, mely betekintést enged a latin amerikai kultúrák halálfelfogásába. A téma önmagában is érdekes, hiszen Latin-Amerikában teljesen másként állnak ehhez az európaiak szerint tragikus eseményhez. Amíg mi halottak napján, gyertyákat gyújtunk és csöndben emlékezünk elhunyt szeretteinkre, addig ők hangosan énekelnek, táncolnak; koponya formájú kenyeret, édessségeket esznek. Számukra a halál nem valamiféle végleges elmúlás, csupán egy átváltozás, újfajta létformába érkezés. Ezekre az ősi tradíciókra és a lokális történelmi eseményekre reflektálnak a Kunsthaelleben megrendezett kiálllítás kortárs alkotóinak művei. A művészek vagy Latin Amerika különféle helyeiről származnak vagy éltek ott huzamosabb ideig, így alaposan megmártóztak a helyi kultúrában. Nem távolról, albumokból olvasott eseményekhez, hagyományokhoz szólnak hozzá.

Minden alkotás csakis az eredeti környezetet ismerve válik teljessé, különben zavaros töredék. A összes érzékszervre ható művek között találunk videó installációt, installációt, festményeket, sajtófotókat, zenei gyűjteményt és egyéb hanganyagot. Egy részük megrázó, más részük kissé cinikus, meghökkentő. Egyedi ötletek, szokatlan elemek. Nem annyira magába a kulturális gyökerekbe nyerünk bepillantást általuk. Sokkal inkább betekintést nyerhetünk arról, hogy egy a halálhoz ennyire optimistán forduló kultúrkör művészei, miként reflektálnak a halál közelségére (Mexico Citiyben naponta 496 bűncselekmény történik, mely napi 2 halálos áldozatot követel). Kevés dolgot mondanak ki, ám annál több érzékletes képet "szólaltatnak" meg. Helyesbítek. Inkább a befogadóra hagyják ennek a megszólaltatásnak a folyamatát. Így lehet az, hogy csalódottan léphet ki némely látogató, flegmálva megjegyezheti, hogy nem is olyan hatalmas ez a kiálltás, hiszen csak három termet töltött meg.

Egy szó, mint száz nem emiatt a kiállítás miatt fogunk sokat tudni a latin-amerikai halál kultuszról. Az viszont már sokkal valószínűbb, hogy ez felkelti érdeklődésünket és elindítja gondolkodásunkat. Az ember egyrészt telitődik, másrészt szomjazni kezdi a tudást. Miként is fest ez a hagyomány, a halál-vígalom? Nagyon érdekes, hogy mennyi minden történelmi esemény faragta a tradíciókat mai formájukba (A konkvisztádorok hódítása, Guantanamo, diktátorok, vérengzések... de maga a szegénység ilyen intenzív jelenléte is a latin-amerikai tájakon). Egyes elemek hogyan őrződtek meg, míg mások eltűntek végleg. Ezen a tárlaton a megörződés fázisait, a továbblépés irányait tapasztaljuk. A művészek egyébként is kedvelt témája: a halál, a maga talányosságával és félelmetes voltával renegeteg mű ihletője, Bécsben e három órás döbbenet alatt egészen új arcát mutatta. Dia de los mundos...

Tagek:
 
Utoljára módosította Aisha 2008.VI.22 17:29-n; 8 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2008.VI.18

Musicá


shall we dance? Vagy ezt inkább a FantasztikusLinkek oldalra kellett volna tennem?

Tagek:
 
Utoljára módosította Aisha 2008.VI.18 21:33-n; 1 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2008.VI.16

random utolsó mondatok


  • A bajnok ráér a méhzöngést hallgatni és álmodni felőle.
  • Ivan Iljics kinyújtózott és meghalt.
  • Lentről halkan szüremlett föl a zongora, meg a hegedű hangja.
  • Mint paplant húzom magamra a hajnalt: melegít.
Tagek:
 
Utoljára módosította Aisha 2008.VI.16 02:20-n; 2 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.

2008.VI.14

Öndefiníció


Avagy Céltalan hajósnak nem kedvez a szél.

Rég írtam, cserébe most megkapjátok, hogy min töprengek. Igazából egy mondaton, ami az istennek sem jut eszembe. De majd úgyis előjön, s leírom... addig is a másik szál:

Találkoztam egy emberkével, akinek köszönhetően rájöttem a fontosságára annak, hogy "vállald föl önmagad". Senki egy szóval sem mondott semmi hasonlót, de nem is ez a fő, hanem a szintézis. Másnaptól ennek a jegyében éltem és olyan jó kis sikerélményeket gyűjtöttem. Majd volt egy koncert, ahol tükröződött az így nyert kristálytiszta víz és belenézve a tavacskába jött a vasorrú bába a mágnesviharban hangulat. Szóval mégsem annyira egyszerű ez. De így talán még szebb a siker. Ahogy azt Grizli mondaná, vagy itt is olvashatjátok Mottóként: If the road is easy, the destination is worthless.

Tehát hozom a formám. AishaKatyvaszGondolkodom... kaptok egy verset is hozzá. Petőfitől. Pedig tőle csak a felhők ciklust szeretem...

KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG...
 	
Ki vagyok én? nem mondom meg;
Ha megmondom: rám ismernek.
Pedig ha rám ismernének?
Legalább is felkötnének.

Nincs a fokos a kezemben,
Hogyha kéne verekednem;
Nyerges lovam messze legel,
Nem t'ok futni, ha futni kell.

Hogy is tudnék futni mostan?
Mikor a fejem televan;
Nem csak fejem, de szívem is -
A bor meg a leány hamis.

Ha elhagyom galambomat,
Kialuszom mámoromat,
S rajtam ütnek a hadnagyok:
Majd megmondom, hogy ki vagyok!

Pozson, 1843. május

Utoljára módosította Aisha 2008.VI.14 17:45-n; 2 hozzászólás;
Új hozzászólás | PermaLink
Votes disabled.