A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet. 

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. 

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség. 

megsebbzett madár, gondolatban száll csak már
elsiratja múltját, mikor bejárta afrikát
övé volt a nagy világ...

Nem szeretem Adyt, de találtam egy mondatot tőle, amivel nagyon is tudok azonosulni. Tetszik. Mondjuk Petőfiért sem vagyok oda, s a Felhők ciklusa mégis lenyűgöz. Mindenkinek lehetnek jó percei. Szóval erről jutott még eszembe - Vámos Miklós: Utazások Erotikába. Mely egy kísérlet arra, hogy valakit csakis a szerelmein keresztül be lehet-e mutatni. Mennyire lesz hű a kép? Ha nagyon torz a rajz akkor meg valami gond van az emberkével. Nem találja önmagát. Zavar van a fejecskében. De ez utolsó mondat már egyéni hozzáfűzés a dologhoz. Végül pedig itt az idézet, amiért ez az egész gondolat megszületett:

"Minden lelket a szerelmek formálnak ki, amelyeket átélt."

Egy újabb itt nyilt ki üzenet. Még nem tudom mit hordoz nekem. Gondolkodom.

Szabadnak lenni maga az ősállapot.
Nincsen benne semmi heroikus, különleges vagy varázslatos -
egyszerűen természetes.
A szabadság csak az emberek világában értelmet hordozó
fogalom, mert minden születés a szabadságot hírdeti.

A mai nap bóklásztam, sok dolgot elintéztem, sokakkal beszéltem, ihletet kerestem, s ezt találtam. Megragadt, mert épp elmélkedtem valamin, amire még válaszként sem utolsó. Gondoltam felírom, hátha nektek is válaszol valamire. Amúgy ez a Füveskönyv éppen 100. feljegyzése.

És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa
csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban
hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány
kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros
minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az
élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és
Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is,
ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy
keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és
orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes
erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez
talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a ran-
got.