2007.V.27
Dr. Philip Strax
Belőled férfinép teremtés gyöngye, Kétfélét hordoz e női világ: Az egyik tudja, mennyire gyönge, A másik erősnek hiszi magát.
Nem mondom, hogy egy az egyben azonosultam e verssel... de elgondolkodtatott. Nu meg aztán kíváncsi vagyok a "férfinép" reakciójára! –Aisha
2007.III.24
Weöres Sándor
A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert.
2006.XII.18
Francois Villon: Haláltánc Ballada
Ott ült a Császár Dús hajában hét csillag volt a diadém rabszolganépek térdenállva imádták, barna köldökén A Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong. De a bohóc sírt trónja alján - "Mit sírsz" -rivallt reá - "bolond, nincs szív mit kardom át ne járna enyém a föld"... S hogy este lett egy csontváz tántorgott eléje, elfújta, mint a porszemet -Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Gót ablakában sírt az Orvos "Uram nektárod merre nő, mely minden kínra ír s amelytől felépül minden szenvedő?" S az ajtó nyílt: keszeg magiszter táncolta végig a szobát, kezében mély ólomkehelyből kínálva szintelen borát: "Igyál, e nedv hűs, mint a -mámor s nincs seb, mit heggel nem takar igyál, testvér e mély pohárból csupán az első korty fanyar." -Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskébe s rőt topánban s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt: ..."Ha jössz: a Holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugrálunk bakot." "Jövök már!"- szólt s a kútvíz nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a Halál vihogva vittte anyjához a vörös topánt -Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Repedt tükrén ült a Céda: "Hajamnak árja még veres, miért, hogy a régi léha seregből senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó vőlegény: "Hopp Sára, hopp, gyerünk a táncra, ma holt szerelmed torán hadd üljön nászlakmát a lárva ágyékod hervadt bíborán." -Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Éjfél borult a háztetőre, Kuvikhang szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz a fülébe súgta:"Lásd, szamár pénzeszsákodat hiába véded, Meghalsz s a kincset elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senkisem." -Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Aranypárnán ült a Dáma, s üvöltve sírt "ne még, ne még" de ő már átkarolta drága csípői karcsú gót ívét, "engedj, csak még egy lanyha csókot, még egy gyönggyel kivarrt ruhát, még egy szerelmes léha bókot, még egy gyötrelmes éjszakát" - de ő rút foltot festve mellén, mely mint a rákseb, egyre nőtt, fehér testet a nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. -Tunyán henyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. "Isten vagy ördög egy napot még, amíg megoldom a talányt, a nagy talányt, amelyhez izzó görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot még, mert megfejtem megfejtem holnap estvelig." "Nem fejted"- szólt a hang- "nem fejted" s vállára tette jéghideg kezét, míg felrobbant a lombik. "Aludni mégy most, mint a többiek." -A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! Pestis csengőkkel jött a dögvész s a reimsi szentegyház előtt húsvétnapján derékon kapta a hájas Püspököt: "Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! csengőm csörög légy pápa vagy próféta rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn- én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!" - Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg! A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron "Görnyedt testünknek nincsen ára, és meghalunk, mint a barom. Kaszás Testvér! Sovány a földünk! könyörgöm egyet tégy nekem: ha vinned kell, szórd szét trágyának e testet kinn a réteken!" Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél... -A földbe térünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk Jézus herceg!
2006.XI.29
Weöres Sándor: A Sors
Cserélnél-e sorsot valakivel? Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserél- néd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél nép- boldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcse- rélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapo- todat, de nem a sorsodat. Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül-megfelelő táplá- lékot nyujtja; de aki nem tud minden zamatot egy- formán kedvelni, az egyi ételt elégedetten csám- csogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kivánná.
Weöres Sándor: Élő és létező
Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet. Ruhaként viselni tiprást és eltiportatást, falást és fölfalatást: ez a lét. Aki szeszélyét követi, az életbe burkolózik. Aki szükségletét követi, a létbe burkolózik. Aki viharosan szeret, gyűlöl, sóvárog, undorodik: ez az élő. Aki nyugodtan viseli az összefüggőt: ez a létező.