Csillár

A csillár nyugton lógott az Asztal felett, nem érdekelte se a bentről kiszűrődő zene és hangzavar, se pedig az Asztal körül ülő népek beszéde. Nézegette a halakat, amint róla lógva ficánkoltak össze-vissza.

Ez így nem helyes - morogta a Csillár - Miért van az, hogy alattam Tokai borokat iszogatnak, miközben rólam csak a halak csüngenek? A nyugodtságom alapja a létemnek, de harcolni fogok ellene! Megváltoztatom a jövőm! Azzal a Csillár levetette magát, megszabadulván bilincseitől.

SakálBéla mély némaságban nézett a nem messze elterülő Csillárra.

Lásd még: Asztal