Ismertek, hogy nem birom a karácsonyt. NEm brom a nagy ünnepléseket. Ma gondolkdotam ezen egy darabig, mert láttam, hogy ajándékozáhos húznak neveket a kollégák. Nagyon szuper meg minden... de árzetem, hogy egy ilyen helyen nicns sok keresnivalóm. ↲

Rájöttem, hogy ez olyan mint az edzőtábor.

Nagyon akarok pörögni amig odaérünk, amig megvivjuk a csatát, de amikor meg kell ünnepelni, már sajog aszivem és szeretne viszamenni a lecsóba. Vagy itt van a karácsony. szeretek azon dolgozni, hogy minél jobb legyen a karácsonyi összejövetel, de mire eljön az ideje, keserű íz van a számban és magán az ünnepségen nem érzem jól magamat.

Egyesek szerint beteg ember lehetek, mások szerint van ilyen. A kérdés csak az, hogy megbékélek-e vele. És akkor hogyan maradhatok "életben"? Úgy tűnik, hogy a legjobb, ha egy helyen végzek megyek a következőbe.

A meghittség úgy jó, hogy fáradtságtól remegve leülsz és kezedbe veszel egy jó italt, ami lágyan simogatja rekedt torkodat. Hiszen nem rég még a világnak üvöltötted minden dühödet, feszültségedet, örömödet... és ha valaki leül melléd, akkor a legjobb ha be tudja fogni a pofáját, vagy csak suttog ha mégis bezsélnie kell.