Nabasszus! Eljött az a nap, amire azt hittem sosem jön el. Furcsán érzem magam. Megnyugodtam, hogy döntöttem, és kimondtam nyíltan mások előtt. Viszont félek a jövőtől. Tudtam, hogy így lesz, de egyetlen jó bírára hallgattam. Egy reggel felkeltem és éreztem 100%, hogy kivel akarok tartani.

Remélem sikerült korrektnek maradnom, és meghallgattam minden agitációt, beszélgettem minden fontos emberrel, megkérdőjeleztem minden döntésemet, minden véleményt, kizártam minden személyeskedést(nem foglalkoztam avval, hogy kinek van igaza és kinek nincs, hanem csak avval, hogy kitől akarok tanulni. Felőlem akár ezentúl dartsozhatunk is, a lényeg, hogy avval maradhassak, akitől eddig is tanultam.). Azt hiszem több időm lesz most már a Kedvesre, Rátok, Önmagamra, s mégsem állok le az edzéssel.

Bárki azt hiszi könnyű volt, biztosíthatom, hogy nem. Sok barát marad hátra, sok szép dolog. Sok számomra kedves ember. Nagyon szép emlékeim vannak az elmúlt tíz évből.

Hajnali 4:30 van és medvekekszet majszolok.