Ma megkértem egy kedves kolleganőmet, hogy egy eszkalálós e-mailre válaszoljon helyettem.
Tegnap beszóltam keményen valakinek, valami apróságért, amiért nem kellett volna olyan hevesen reagálnom.
Emberevő hangulatban vagyok.

El kellene inditani egy hibakeresést, de talán csak fáradt vagy feszült vagyok, vagy csak hiányérzetem van, vagy csak rossz napjaim.
Vagy csak Descant beszólása ütött Vasárnap, és tehetetlennek érzem magam. Szoval nem megyek moziba ma. Megpróbálok koncentrálni.
Ebben a pillanatban van egy halom összeszedetlen gondolatom, amelyeket nem tudok csokorba szedni és leirni, s van egy halom anyag, amit el kellene olvasni. Úgy érzem magam mintha sose tudtam volna összeszedni magam és nagyobb volumenű munkákat megcsinálni, évek óta húzom, és bizonyitani akarok. Többekkel ellentétben nem kellett a főiskolán temérdek beadandót irni, hogy belerázódjak a nagy munka megírásába, és totál ostobának érzem magam, amikor félig meddig viccesen a szememre van hányva, hoyg itt küszködök vele egy ideje.

Hiba leírva.

• Igen, haza kell menni, nem programot szervezni, leülni és megirni.
• Kell találni egy módot, ami kitisztitja a fejemet és koncentrálásra képessé tesz.
• Ha végeztem istenesen leinni magamat.

Update

14:39 - Meleg van. Egy elég hasznos e-mail jött, amit fel kell dolgozni s belepasszírozni az emberek fejébe. Igazából makes no sense pár része. Kellene szerezni jégkrémet.