A mozifilmek többsége a fikció műfajához sorolható, ami definíció szerint a képzelet terméke. Ezzel együtt változó, hogy egyes filmek milyen messze rugaszkodnak el a valóság talajától. A skála egyik végén találhatóak a történelmi dokumentumfilmek, a másik végén pedig a The Core.

A Sci-fi filmek (és könyvek) érdekes pozícióban vannak: annak ellenére, hogy a nevükben is szerepel a "fiction" szó rövidítése, az "egészen plauzibilistől" a "mit szívtál, öreg?"-ig lehetne kategorizálni őket. Az időutazás különösen nehéz téma: forgatókönyvíró legyen a talpán, aki képes úgy megalkotni a történetet, hogy az ne harapjon önnön farkába. Rengeteg a lehetőség a paradoxonra, a fizikai képtelenségekre és egyéb ostobaságokra. Néha a műfaj miatt eltekintünk ezektől (pl, Egy jenki Arthur király udvarában), néha viszont az agyunk fájdul a koncentrált hülyeségtől.

Születnek tökéletesen logikus alkotások (Halhatatlanság halála, Primer), furcsa-elnagyolt valamik (Donnie Darko, 12 majom), meg olyanok, amik megtekintése csökkenti a néző intelligenciáját (Star Trek: First Contact).

Ma megnéztük a Loopers c. filmet, ami eme utolsó kategóriába esik. Hogy újra formába hozzuk a cerebellumunkat, tekintsük át az össze illogikus faszságot, amivel a film tele volt tűzdelve!

Your comments start here: