Szerencse?


Bélabá komoly elszántsággal James felé vette az irányt, azzal a szilárd elhatározással, hogy hősünket begyűjti, és a Szerencsés Aratás zárkájába viszi. James kétségbeesetten nézett szét, menedéket vagy mentséget keresve, de semmi okos nem jutott eszébe (gyakran történt ez így vele).

Ekkor váratlanul a plafon újabb nagyobb tömbje adta meg magát, hangos reccsenéssel alázuhanva, egyenesen Bélabá szögletes-forma fejére. Egy pillanatra csend támadt, amíg James azt latolgatta, hogy ekkora szerencséje hogyan lehet. Olyan régóta kísértette már a balszerencse, hogy el is felejtette, hogy milyen érzés mázlisnak lenni.

– Micsoda váratlan jószerencse, hogy pont támadtak a Kargok,
és emiatt ez a hatalmas rés támadt a plafonon, – gondolta James.
– Igazán remek időzítés, megmenekültem! Hurrá!

Ekkor a résen át három Karg inváziós emberírtó ugrott le. Sárga kitinpáncéljuk ragacsos sörtéi fenyegetően meredtek James irányába. Rovarszerű pofájukról lerítt az elégedettség és ölésvágy. Óllószerű rágóikat vidáman csattogtatva vetették magukat Jamesre.


Tagek: