Szerencse?
Bélabá komoly elszántsággal James felé vette az irányt, azzal a szilárd elhatározással, hogy hősünket begyűjti, és a Szerencsés Aratás zárkájába viszi. James kétségbeesetten nézett szét, menedéket vagy mentséget keresve, de semmi okos nem jutott eszébe (gyakran történt ez így vele).
Ekkor váratlanul a plafon újabb nagyobb tömbje adta meg magát, hangos reccsenéssel alázuhanva, egyenesen Bélabá szögletes-forma fejére. Egy pillanatra csend támadt, amíg James azt latolgatta, hogy ekkora szerencséje hogyan lehet. Olyan régóta kísértette már a balszerencse, hogy el is felejtette, hogy milyen érzés mázlisnak lenni.
– Micsoda váratlan jószerencse, hogy pont támadtak a Kargok,
és emiatt ez a hatalmas rés támadt a plafonon, – gondolta James.
– Igazán remek időzítés, megmenekültem! Hurrá!
Ekkor a résen át három Karg inváziós emberírtó ugrott le. Sárga kitinpáncéljuk ragacsos sörtéi fenyegetően meredtek James irányába. Rovarszerű pofájukról lerítt az elégedettség és ölésvágy. Óllószerű rágóikat vidáman csattogtatva vetették magukat Jamesre.