Kenyér
A kenyér
„Ebből melegszenyó lesz, akárki meglássa.” - Sándor nyájas mosolyt küldött a kosarában heverő szeletelt, csomagolt szendvicskenyér felé. A Tesco huszonnyolcas pénztára előtt kígyózó sorban állt, és egyre türelmetlenebbül dobolt a kosár fülén. A melegszendvics puszta gondolatától összefutott a nyál a szájában. Fél órával később, mikor hazaért, rögtön nekiállt a szendvicskészítésnek. Kicsomagolta a kenyeret, és kivett belőle pár szeletet. Az egyik közepén, valami szürkéllett. Sándor szemügyre vette a többi kenyeret, és szinte mindegyikben volt valami. Amikor leszedte a szürke rész körül lévő kenyérdarabokat, rájött, hogy a szürke, egy egér, amely a kenyérrel együtt volt felszeletelve. Sándor éktelen haragra gerjedt, és bár már este volt, elhatározta, hogy még aznap visszaviszi a kenyeret. Szépen becsomagolta, cipőt, kabátot vett, és elindult vissza az áruházba. Mire odaért, már 10 óra is volt. Bár ott álltak a legtöbben, Sándor a huszonnyolcas pénztárhoz ment, hátha az eladó emlékszik rá. Több mint fél órát állt a sorban, mert a pénztárgép elromlott. Sándor egyre idegesebb lett, meg hát az egér is kezdett levet ereszteni, és a szaga sem volt valami jó, mintha a körülötte állók is elhúzódtak volna tőle. Mikor a pénztárhoz ért, csalódottan látta, hogy a pénztáros nem ugyanaz, mint akinél a kenyeret vette, de röviden felvázolta a helyzetet:
-Egy egér volt a kenyeremben, amit itt vettem délután.
-Élt?
-Nem!
-Akkor meg mi a probléma? -a fiatal, szőke pénztárosnő felvonta a szemöldökét, mire Sándort elöntötte a méreg, és elrohant egy biztonsági őrt keresni. Nemsokára talált is egyet. Az őr két fejjel magasabb, és húsz kiló izommal volt több, mint Sándor, ezenkívül tekintélyes bajuszt is viselt. Emberünk mesélni kezdte neki a történteket. Az őr üveges szemmel nézte Sándort, és mikor az már vagy egy perce magyarázott, elővette a mobilját, kivette a füléből a fülhallgatóját, és felvette a telefont.
-Szió nyuszika! Nem. Nem. Hát persze. Nem. Hozok persze.
-Nézze, figyel maga egyáltalán arra, amit mondok?! –kérdezte Sándor.
-Nem nyuszóka, csak valami elmebeteg ugrál itt. Nem, nem. Mondom, hogy dolgozom…- Sándor dühösen elindult az ügyfélszolgálat felé-… jójó, én is nagyon. Csókcsókcsók.
Sándor egy kis bolyongás után megtalálta az ügyfélszolgálatot, az arca ekkor már vörösbe játszott, és enyhén tikkelt. Az ügyfélszolgálatnál nem nagyon foglalkoztak vele.
-Az áruház vezetőjével szeretnék beszélni! -ordította Sándor.
-Egy pillanat, szólok neki. –azzal a pult mögött ülő nő tárcsázott egy számot.- Szia, itt Erzsi. Egy úr van itt, beszélni szeretne veled. Jó. Jó. Nem. A gyerekek? Jól vannak. Erről jut eszembe, a fizetésemelésről akarok veled beszélni. Mhmm. Jójó, akkor megbeszéljük később. Na akkor beküldöm majd az urat. Szia. –Letette. A következő szavait már Sándorhoz intézte.- Az áruházvezető úr fél óra múlva tudja csak fogadni. Addig javaslom, foglaljon helyet ott a padon. Az a bajszos biztonsági őr fogja bekísérni.
Sándor egy üveg frissen vásárolt sör társaságában leült a padra.
10 perccel később arra ébredt, hogy az őr bökdösi őt.
-Na. Mehetünk.- Átmentek az áruházon, ahol alig lézengett néhány ember. Befordultak egy folyósóra, amely egy „idegeneknek belépni tilos” feliratú ajtóval volt elválasztva az áruház többi részétől. Itt beszálltak egy liftbe, és mentek egy emeletet. Az őr egy újabb ajtóhoz kísérte Sándort.
-Na itt volnánk. Viszlát.- Sándor nem köszönt vissza. Belépett az ajtón, ami mögött egy íróasztalnál az áruházvezető ült.
-Egy döglött, felszeletelt egér volt a kenyeremben, amit ma délután vettem itt!
-Tudom. Én tettem bele...