Csomószor találkozom olyan emberekkel, akik így, vagy úgy, de úgy gondolják, hogy "rossz korba születtek". Van, akinek a XIX-XX. század fordulója lenne ideális, van, aki a középkorban (vagy inkább a renaissance alatt) élne, vagy aki indián lenne Amerikában, vagy bármi, csak ne pont itt és ne pont most. Azt vettem észre, hogy – habár ezer és egy féle érvvel állnak elő az emberek, hogy amiben épp élniük kell, az miért nem jó – általában a fő érvek valami ilyesmik: a mai kor szürke, erkölcstelen, embertelen, értelmetlen, céltalan, az emberek buták és gépszerűen élnek, az élet magányos és monoton. Valahogy az emberek úgy érzik, hogy nincs meg a varázs az életükben, az a bizonyos romantikus irracionalitás, ami a régi korokban aaaaannyira megvolt. Hiányzik a mágia.

Akik valamilyen "hagyományos" európai vallást követnek (értsd: kereszténység/zsidóság), azok általában aggódva figyelik az ateizmus térhódítását és a "klasszikus" erkölcsiségnek az ezzel járó szükségszerű eltűnését. Ezek általában ugyanúgy a modernizmust szokták okolni minden bajukért, a felvilágosodás eszméjét, egyáltalán a tudományok és a szkepticizmus térnyerését.

A vicc az, hogy a kép messze nem ilyen egyszerű. Egyik oldalról el kell ismerni, hogy a racionalitás sokmindent megölt az emberben. Hogy fordított sorrendben menjek, ott van a hit. A tudományos megismerésnek hála, ma már nincs szükségünk semmilyen vallásra ahhoz, hogy megértsük a fizikai világ működését. Természetesen nem értjük, sőt, valószínűleg soha nem is érthetjük meg teljesen a körülöttünk végbemenő jelenségeket, de nem is ez az igazán fontos. A fontos az, hogy van egy módszerünk, a tudományos megismerés módszere, ami garantálja számunkra, hogy a világot tetszőleges pontossággal meg tudjuk ismerni, mindenféle istenségek segítségül hívása nélkül. Így pusztán csak magában a tudományos módszerben kell hinnünk (rendben, tekinthetjük ezt a modern kor vallásának), de ezen kívül nincs szükség semmi egyébre, hogy megmagyarázzuk a világot. Ugyanígy, a modern jogtudomány (ami gyakorlatilag a közösség által, a mindenkori többségi vélemény által diktált irányelvek szerint működik) szépen lassan átveszi a helyet attól, ami a keresztény időszak alatt az erkölcsiség volt (sokáig Európában a katolikus jog volt az egyetlen, amit Európa egész területén egyetemesen ismertek és elfogadtak). Az államigazgatással is valami hasonló van, a hatalom forrása ugyanis nem valamilyen istenség (mint annak idején a feudalizmusban, ami néhány helyen – lásd pl. Monarchia – még a XX. század elején is működött), hanem maga a nép. Tudományos megismerés, jog, nép – hit, erkölcs és istenség helyett. Való igaz, utóbbi fogalmak tényleg sokkal misztikusabbak és kevésbé szürkék, mint az első csoport.

De nemcsak a hit misztikusságát vette el a racionalizmus, hanem valamit, ami ennél bizonyos értelemben sokkal fontosabb. Egy olyan világban, ahol jó és rossz szellemek viaskodnak a lelkünkért, miközben a szentek valami kézzel fogható helyen el vannak temetve, és ha meglátogatom az egyiknek a sírját, akkor az ükunokámnak tíz éven keresztül nem hullik ki a foga, meg különben is, ha felmegyek a magas hegy tetejére, akkor sárkányokkal is találkozhatok akár, egy ilyen világban bármi megtörténhet. És ez tényleg bármi lehet. Az ember szinte bármit elképzelhet, elmondhat, és ha ügyesen csinálja, akkor a többi tényleg elhiszi, de legalábbis bele tudja élni magát. Másfelől, a fantáziát sem korlátozza semmi. Akárhogy is, de manapság az átlagembernek komolyan erőlködnie kell, ha valami olyat akar kitalálni, amit a racionalitás nem enged meg, és mégis úgy szeretné tálalni, mint ami hihető. Ki kell szépen dolgoznia minden részletet, leginkább azt, hogy az elsőre hihetetlennek tűnő dolog, amit mesélni akar, hogyan lehetséges mégis. De eddig a pontig csak az juthat el, aki egyáltalán kitalált valami olyat, ami szinte teljességgel lehetetlen a racionális felfogás szerint. Szóval úgy tűnhet, hogy a racionális felfogás nemcsak a hitet vette el az emberektől, de a fantáziájukat is.

Az éremnek azonban van egy másik oldala. Először is, manapság csomó olyan dologgal találkozni élőben, amiről régen az emberek legfeljebb álmodtak, vagy még azt sem. Egy rakás olyan helyre el lehet könnyedén jutni, amiről egy középkori átlagember legfeljebb csak a fotelban ülve álmodozhatott, és valódi élmények híján a fantáziájával próbálhatott meg "útrakelni". Emellett mára szinte mindenki tud "varázsolni", legalábbis pár száz évvel ezelőtti értelemben: ismerjük a telepátiát (mobiltelefon), a teleportálást (repülőgép – bizony, a repülőgép gyorsabban repül, mint egy átlagos dzsinn az Ezeregy éjszaka meséiben), fel tudunk támasztani embereket a (klinikai) halálból, tudunk ételt teremteni (igaz, segédeszközként kell egy kevés furcsa por hozzá), fényt tudunk csinálni tűz nélkül, és még sorolhatnám. Csak ezek persze mára olyan természetes dolgok lettek, hogy fel sem tűnnek. Mint ahogy valószínűleg később sem fognak soha feltűnni azok a dolgok, amik ma még elképzelhetetlenek. Ami pedig a vallást illeti: talán ez az első olyan korszak a világtörténelemben, amikor egy vallás valóban foglalkozhat azzal, ami a lényege. Hisz nem kell magyarázatot adnia a fizikai világ működésére, mint ahogy nem kell, hogy utat mutasson az államigazgatás és a jog útvesztőiben. És az sem kell, hogy elemi tudásanyagot tanítson, vagy hogy pl. gyógyítson. Végre nincs szükség arra, hogy ezeket és a hasonló társadalmi feladatokat – jobb híján – a különböző vallási közösségek lássák el, és ilymódon különböző mankókon kelljen járnia a hitnek. Talán nem hangzik furán az a gondolat, hogy igazán erős hite annak lehet, aki nincs rászorulva a hitre, mint ahogy az igazán erős barátság is ott mutatkozik meg, ahol mindenféle külső tényezők nélkül is szoros kötődés van. Egy szó, mint száz: így, hogy a vallás ledobhatja a válláról a társadalom "materiális" terheit, tényleg szabadon foglalkozhat azzal, ami a lényege: hogy az emberi és az ember fölötti világ kapcsolatát tanulmányozza.

Hogy mindezt miért írtam? Hogy bizonyítsam, hogy a világ egyrészt nem is olyan szürke (csak a megfelelő szögből kell nézni), másrészt viszont meg kell keresni azokat a módszereket, amik visszaadják az embereknek a fantáziájukat, a "mindennapok mágiáját", amik felszabadítják őket a racionalitás nyomasztó terhe alól, legalábbis néha. Varázsolni kell az embereknek, mert ők bizony azt szeretik.

Íme egy újabb nemes feladat... :-)

Utoljára módosította SAdam 2008.X.05 01:57-n
PermaLink
100%

Hozzászólások (6)

Aisha hozzászólása 2008-10-05 12:18-kor

Milyen igaz. Aztán még egy kis varázslatért rossz arcokhoz is hajlandók vagyunk kötődni. Vagy mi a szösz. Ahogy én azt látom más varázs-vadászokon.


Virág hozzászólása 2008-10-05 15:07-kor

Ez tök igaz. Végre van esélye a vallásnak, hogy tényleg szellemileg juttassa magasabb szintre az embereket. Bár inkább itt a hit szót használnám, a valláshoz már túl sok negatív és determináló fogalom kötődik (ráadásul kultúránként más).

Egyébként két ötletem is van a varázslásra: az egyik a drogok, a másik a meditáció, abban az értelemben, hogy belemész saját magadba, és fölemeled magadat a magasabb nézőpontba. (Én az utóbbit támogatom alapvetően.)

Ráadásul a képzelet és a kreativitás fejleszthető, csak valahogy be kéne építeni a "rendszerbe", aminek viszont ez nem érdeke, mert túl sok lenne a gondolkozó, nagyra törő ember.


Raine hozzászólása 2008-10-05 23:05-kor

Szerintem a természettudományok is egyfajta hitet képviselnek az istenhittel szemben.

A lényeg az, hogy hit nélkül a lét értelmetlen lenne. Ezért volt, van és lesz is a hitnek állandó helye az emberben. Hogy ki miben hisz, az már rajta múlik. Ezek miatt teljesen hiábavaló, sőt, egyenesen káros hitvitákat folytatni (vallás-vallás, vallás-tudomány).


Ulmar hozzászólása 2008-10-06 00:59-kor

Mármint persze ha szeretsz bezárkózni egy kis saját világban, ahova besüt a szép napfény. Meg nagyon szép lehet a hitet magadban dédelgetni.

Mellesleg nem hiszem, hogy a mágiát mint olyat villodzásnak akarta volna SAdam értelmezni, amihez drogozni kellene vagy más tudatállapotba kerülni. Vagy ismerkedni feltétlen más emberekkel, avagy rossz arcokkal.

Szerintem elveszett a lényeg a szépen (habár ezek szerint kicsit túlfogalmazott) mondanivalón. Nincs szükség arcokra, drogokra, tárgyakra vagy vitákra a varázsláshoz, a szellemi fejlődéshez. Nem kell rendszer. A lényeg, hogy már nem kell tenned sok mindent ahhoz, hogy magaddal és a világgal való kapcsolatoddal törödj. Mellesleg pont amiért nem kell törödni vele, pont azért törödik vele mindenki. És szerintem SAdam nem a vallásról mint templombajárásról vagy éjféli misékről beszél, hanem arról a hitvilágból, ami az emberben van, akár az istene, az egója vagy a gravitáció misztikuma felé fordítja tudatát.

A világ változik. Mondhatnám fejlődik, de erről hadd ne itélkezzem. A régi korok sokkal színesebbek voltak, mert nem ment az ember reggeltől estig dolgozni. Ja de. Akkor viszont mondhatták volna, hogy sárkány van a hegyen és tényleg biztos volt. Vagy féregjárat.

Nem változott ilyen szempontból a világ. Manapság annyi misztikum van és mágia mint régen. Csak máshogy nevezzük és mást csinálnak. Ami régen misztikum volt, ma tudomány. Ami ma tudomány, sokára majd megismerés lesz. Utána meg más. Persze, régen nem lehetett fényt csinálni tűz nélkül, később meg talán lehet majd utazni mozgás nélkül.

A hit viszont erősen személyes kérdés. Mindenkinek van, és jó esetben senkinél sem azonos, azon alapokon kívűl, amit szeretnék jó erkölcsnek, vagy még inkább helyességnek mondani. Nem hiszem, hogy könnyebb hinni, de nem is lett nehezebb. Csak a nézőpont változott, és a hit egyes kérdései. Talán egyszer ez megváltozik, de az embereket és a szubjektivitás létezését elnézve ebben nem hiszek.

Szeretem a párhuzamok és a jelen és múlt és jövő összekapcsolását, de ha valaki azt szűri ki, hogy most is az a helyzet mint régen csak kényelmesebb, vagy búza helyett számokkal kereskednek az emberek (bitekkel pontosabban), akkor azért rosszul magyaráztam. Igenis változik a környezet és megváltozik az ember, mint faj. De hát mint tudjuk a globális felmelegedés csak mese, nem is kell vele törődni.


Wigy hozzászólása 2008-10-06 09:56-kor

Ejj, de trollra sikerült ez a cikk. Még én sem bírom ki megjegyzés nélkül :)

Ulmarral és SAdammal egyet kell értsek abban, hogy a "világ" változik. Én ezt úgy pontosítanám, hogy a társadalom egyre jobb szemszögeket talál a világ vizsgálására, irányítására. Ettől sajnos az egyének egyéni teljesítménye cseppet sem változott. Ugyanolyan buták és gonoszak / okosak és jellemesek vagyunk (ki-ki a válasszon oldalat a félig üres/teli poharában), mint a középkorban, vagy a fundamentalista keresztények által kitalációnak ítélt őskorban. Az egyének más szempontokat tanulnak gyerekkoruktól kezdve ma, mint régen, így más eredménnyel fognak töprengeni az eléjük pottyanó problémákon.

Attól, hogy lehetőségünk van megérteni néhány nyilvános kulcsú titkosítás algoritmust, a p-n átmenet működését, vagy az objektum-orientált programozást, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Valószínűleg soha ilyen messze nem volt az átlagember tudása attól a tudástól, ami szükséges az életében fontos, általa használt eszközök legyártásához. Alig vannak néhányan, akik "vezetik" a technológiát, miközben egyre központibb szerepet kap a technológia az életünkben. Mi más a technológia, ha nem a mágia utódja? Ki érti, hogy pontosan mit csinálnak a CERN-ben? Miért lehet tömeghisztériát kelteni Y2K-val? Miért használnak az emberek e-mailt, miközben az egy olyan protokoll, amit nem erre találtak ki?

Azt hisszük, hogy a világ sosem változott tartósan ennyire gyorsan, mint manapság. Az anyukám nagyon haladó, természettudományokban igen művelt, sokmindent tanult életében, mégis képtelen/türelmetlen megtanulni, hogyan kell egy fájlrendszert használni. Blokkolja őt valami abban, hogy egy "egyszerű faszerkezetben" gondolkodjon, így rendet tudjon tartani a gépén. Én meg a taggelést nem tudom használni rendesen, pedig tinik vidáman lubickolnak benne. Nem cserélem le a mobiltelefonomat, mert nem akarok napokat eltölteni az új telefon betanulásával, így általános iskolások jobban értenek a mobilokhoz, mint én. Elértük azt a változási (fejldődési?) sebességet, ahol a generációk között akkora a szakadék, hogy a rosszul szocializált fiatalok valószínűleg maradi gyökereknek tartják a szüleiket. "Ha a CD-lejátszót nem tudja kezelni a fater, mi a francot tudhat a szerelmi gondjaimról, vagy hogy mi van a halálon túl?"

És itt jutunk el szerintem a veszélyes területre. Mivel a "tapasztalat", mint érték jónéhány életterületen (pénzügyi, technikai, jogi) megszűnik, könnyen abba a hibába esünk, hogy fiatalként fontosabb területeken (jellem, etika, világnézet) is újra akarjuk feltalálni a spanyol viaszt. Zorán: Apám hitte című művében a hippi lázadás igen precízen lett dokumentálva. Az, hogy mit gondolsz a halálon túli életről, a tudományos módszerekkel nem vizsgálható jelenségekről, kihatással van az etikádra, a jellemedre. Bár ezek a fogalmak nem túl divatosak, de az életed minőségét jobban megszabják, mint a bankszámlád egyenlege, vagy a mobilod 3G-s sávszélessége.

Valahol a kurva nagy kényelem közepén, amit a technológia biztosít, igenis fontos, hogy magányosnak érzed-e magad. Hogy biztonságban érzed-e magad egy kapcsolatban a barátoddal, a szerelmeddel, a szüleiddel. Vigaszt nyújt-e valami és boldogan tudod-e leélni a maradék életedet, miután megállapította egy orvos, hogy halálos beteg vagy? El fogod-e dobni az életedet, ha úgy érzed, senki élő nem értékel azért, amilyen vagy? A jellemed és annak következményei össze vannak kötve, mint a bot két vége. Nem tudod elkötelezni magad a párodhoz a rosszban? Sosem fogod megtapasztalni egy házasság biztonságát. Puskázol, jegyekre és túlélésre mész az egyetemen? Nem fogod élvezni a munkádat. Áldozatokat hozol a barátaidért? Lesz kihez fordulnod a nehézségeidben.

Ne értsetek félre, egyáltalán nem vagyok technológia-ellenes. Élvezem, hogy alkothatok, hogy minőséget teremthetek a technológiában, ami végül emberek életét teszi hosszabbá, vagy kényelmesebbé. De a lényege az életemnek máshol van. A viszonyítási pontom nem mozdul generációk óta, így tanulhatok az elődeimtől, tisztelhetem az eredményeiket és tudom, hogy jellemben, erkölcsben, etikában semmi hasznos eredményt nem tudnak a fiatalabb generációk felmutatni. A hosszabb és kényelmesebb életet fel kell tölteni valódi boldogsággal és örömmel, amiket drogok és alkohol nem tud pótolni. Fel kell tölteni biztonsággal, amit a fizikai világ nem képes nyújtani, és ezáltal sokkal ellenállóbb leszel a nehézségekben. A "hit" az olyan dolog, amit nehéz tudományos módszerekkel vizsgálnunk. Generációkat és populációkat kell összehasonlítanunk erősen szubjektív módon: a jellem és a következményei között kell korrelációt keresnünk, ami egy könnyen elrontható és manipulálható statisztikai feladat.

Az ürességet aktívan választva kell feltöltened, a kérdésekre aktívan kell válaszok mellett döntened, mert a világ nincsen jó hatással van rád, és észre sem veszed, máris feltölti az ürességet, eldönti helyetted a válaszokat, és ezzel - ne legyél naív - nem a te hasznodat figyeli.


Raine hozzászólása 2008-10-06 22:04-kor

Wigy, tiszteletem.

Tagek: