Van egy olyan kütyü, ami ma már mindenkinél ott hever az asztalon, a zsebében - esetleg mindkét helyen, egyszerre két kifejlett példány is figyel - szinte alig van olyan, hogy ne legyen kéznél, a nap huszonnégy órájában. Sokan megemlékeztek már róla nótákban, képeken, filmeken, meg ahol csak lehet. Szimbólummá vált, sokminden szimbólumává, ahogy a korok változtak.

Ha valaki 1875-ből (majd meglátjátok, miért fontos a dátum) hirtelen iderepülne ebbe a korba, egyszerűen nem értené, hogy mi van. Nagy valószínűséggel hülyének nézné az embereket, és kérdené magától: "vajon miért jó a jövő emberének, hogy mindig magánál tart egy olyan kütyüt, aminek – hosszas szemlélődés után, hisz nyilván 1875-ös emberkénk megfontoltan alkot véleményt, hosszan vizsgálódik, próbálja megtalálni az ok és az okozat arisztotelészi összefüggéseit, szóval az eredmény, amit kihoz, az szükségszerűen a legracionálisabb magyarázat -, szóval aminek láthatóan a legfőbb célja, hogy az embert ezen bizgentyű segítségével folyamatosan zaklassák?" Egyszerűen nem értené, hogy az emberek ezen mit élveznek, és egy idő után egyszerűen elkönyvelné, hogy hülyék.

Valóban, az emberi viselkedés néha furcsa torzulatokra is képes. Egyik ilyen torzulatot egy bizonyos Alexander Graham Bell mutatta fel 1876-ban, amikor is hosszú hónapok (vagy évek?) munkája után bemutatta az azóta világkarriert befutott zaklatógépet. Persze nem csoda, hogy ennyire népszerű lett, és népszerűségét töretlenül megőrizte, az emberek körében általában mindig a legnagobb baromságok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek (lásd például tamagocsi vagy megasztár) – na de hogy ennyire hülyék legyenek az emberek, hogy még fizetnek is azért, hogy zaklassák őket...

Persze néha van, hogy jól jön a telefon, nem állítom, hogy teljesen felesleges. Például ideálisan jó eszköz arra, hogy ha majd megtámadnak az utcán, és megölnek, akkor gyorsan még fel tudom hívni Életem Párját, hogy utolsó lélegzetemmel elmondjam neki, mennyire szeretem. Vagy például rá tudok csörögni valamelyik haveromra, hogy nem ér-e rá egy sörre éppen.

Csakhogy az utóbbi időben senki nem ölt meg, sörözni meg nem volt időm. Ellenben a telefonos zaklatások száma napról napra nő, és nő, és nő, és lassan ott tartok, hogy napi 2-3 órát vesz el az életemből az, hogy zaklattatom magam mindenféle emberek által. Ezt nyilván nem hagyhatom ennyiben. Erre már valamit lépni kell.

Szóval a mai napon úgy döntöttem, hogy határozatlan időre kikapcsolom a telefonomat. Mostantól legfeljebb akkor fogom bekapcsolni, ha konkrétan valakit zaklatni akarok, vagy ha mondjuk fogadnom kell egy SMS jelszót, vagy ha mondjuk - kizárólag előre egyeztetett időpontban - hívást várok valakitól. Minden egyéb esetben kímélem villanyszámlát, a telefonszámlát, az idegeimet, az időmet, meg hát a telefon is megérdemel egy kis nyaralást. Minden esetre most egy darabig hagyom Hawaii-ozni valamelyik szoba sarkában. Hátha legalább neki sikerül szorosabb ismeretséget kötnie valamelyik háziasított rovarunkkal (többnyire pókok), és megtudni tőlük, hogy mégis honnan jönnek be, amikor általában minden nyílászáró zárva van...

Addig is, ha valaki kommunikálni szeretne velem, akkor annak ajánlom az EÉTkP-t (Egyedüli Értelmes Telekommunikációs Protokoll, régies nevén e-mail), ezen szinte bármikor el lehet érni (ha meg órán ülök, ott a telefont sem venném fel). Illetve, aki csak üzenni akar valamit, az írjon a Chatre.

:::: SAdam el ::::