SAdam Blog

Művészet és Társadalom - II


:Ezt a töredéket most találtam "rendrakás" közben valahol elkószálva a merevlemezemen, Untitled2 néven, "2009. feb. 25, 3:47 AM" dátummal. Fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan került oda (a mikorra a file-infóból vannak tippjeim, de nem emlékszem, hogy én bármit is írtam volna olyan hajnali órán), valószínűleg még akarhattam folytatni valamikor, de fogalmam sincs, hogy mit akarhattam akkor írni, így most én sem tudom meg, hogy mi is a saját igazi véleményem. Ha valaki tudja, fejezze be helyettem is...

Na akkor most jöjjön az igazi véleményem, persze kicsit delíriumos állapotban (pedig fura, nem is ittunk nagyon sokat, inkább csak kimerítő volt a nap).

Szóval legyünk őszinték: az, ami mi "euroatlanti kultúrának", vagy inkább "európai magaskultúrának" hívunk, gyakorlatilag halott. És nem most. Már vagy fél évszázad óta.

Ez persze valahol nagyon is érthető. Valamikor a múlt század fordulóján az európai kultúra eljutott a pluralizmus gondolatáig, amit tömören úgy lehet összefoglalni, hogy nem lehet két különböző elv-rendszer között minőségi különbséget tenni. Más szóval, nem létezik "alsóbbrendű" és "felsőbbrendű" kultúra, az egyes kultúrkörök egymástól független egész entitásként fogandók fel; vagyis ha egy bizonyos kultúra mondjuk elismeri a kannibalizmust, én, egy másik kultúrából jövő egyed, nem ítélkezhetek a kannibalizmus szokása fölött. Legfeljebb csak annyit mondhatok, hogy az én kultúrám szerint ez nem OK, de általánosságban nem ítélhetem el a jelenséget.

Látni kell azonban, hogy ez mindenféle "nagy" gondolkodó (filozófus, művész, író stb) létét szinte definíció szerint kizárja (feltéve, hogy "nagy" alatt azt értjük, aki térben és/vagy időben jelentős tömegre képes hatni - tudom, ez kicsit fura, mondhatni "statisztikai" definiálása az emberi "nagyságnak", de ez van...) Na most ehhez ugye az kéne, hogy az emberek hasonlóan gondolkozzanak. Na de könyörgöm, a plurális világban semmi nem biztosítja, hogy két ember akár csak közel hasonlóan gondolkozzék (és a mai Európában ez nem csak elv, hanem kőkemény gyakorlat is, gondoljunk csak arra, hogy egyes európai arabok milyen előszeretettel lövöldözik le azokat a családtagjaikat, akik nem ahhoz mennek, mint akit kiszemeltek számukra). Mondom persze, lehet ezen szörnyülködni, de az igazság az, hogy semmi jogunk nincs a szörnyülködésre. Ez a mások szabányrendszere, ők így elnek, punktum.

Utoljára módosította SAdam 2009.III.27 14:15-n
PermaLink

Hozzászólások (5)

Aisha hozzászólása 2009-03-27 17:47-kor

Ez valóban befejezetlen!


SAdam hozzászólása 2009-03-27 19:58-kor

Látod? Nem hazudok... :-)


SAdam hozzászólása 2009-03-28 01:19-kor

Visszaolvastam az eredeti bejegyzést, és próbáltam összerakni, hogy durván egy hónappal ezelőtt vajon mire is gondolhattam konkrétan, amikor ezt a másodikat elkezdtem. Igazából nem tudom, azóta ez a kérdés annyira nem foglalkoztat, akkor is talán azért foglalkoztatott leginkább, mert erről (vagy valami hasonló témáról) kellett írnom.

Az biztos, hogy azt az örök tézisemet akartam hangsúlyozni, hogy a modern (értsd: a pozitivizmussal kezdetét vevő) világban nincsenek objektív értékek, ebből következően művészet sem létezik többé abban az objektív értelemben, ahogy a pozitivizmus, illetve a pluralizmus előtt létezhetett. Hogy ezt milyen érvekkel akartam megvilágítani akkor épp, arra már nem emlékszem, de egyébként is, maga az állítás szerintem elég triviális, tehát amúgy sem szorulna túlságosan bizonygatásra (csak én szeretek mindent túlmagyarázni, mint például ezt az utolsó mondatot is).

Igazából az egész téma lerágott csont, nem is igazán értem, hogy miért töltöm az időmet azzal, hogy egyáltalán erről írjak. Összesen talán két említésre méltó gondolat maradt ki az eredeti szövegből (illetve akkor talán még nem is gondoltam így), ezt azért idevésem:

  1. Nem feltétlenül igaz, amit az utolsó bekezdésben írtam a tömegekhez való szólás mértéke és a minőség közötti fordított jellegű arányosságról. Igenis vannak kivételek, amikor valahogy sikerül az igényes művészetet egyben úgy űzni, hogy az sokak számára jelentéssel bírjon. Erre talán az egyik legszebb modernkori példa az a boom volt, amit a hippi–korszak hozott magával a művészetek területén.
  2. Egyre szilárdabb a meggyőződésem, hogy a művészet igazából nem csak ma, de soha nem is volt igazán hatással az emberekre (csak szeretnék utólag azt hinni, hogy de mégis). Most nem arról beszélek persze, hogy valaki elolvas egy verset és könnybe lábad a szeme, vagy hogy – elvileg – Az ifjú Werther szenvedései hatására egy csomóan öngyilkosok lettek. Nyilván ilyen van. De valódi társadalmi változás, háború, vagy ilyesmi nem művészeti tevékenység miatt indul. Rá tud segíteni a már meglévő folyamatokra, de sosem lesz kiváltó ok. Ehhez a művészet egyszerűen kevés.

Hát, habár még mindig nem tudom az igazi véleményem, lehet, hogy már nem is érdekel...


UPi hozzászólása 2009-03-30 22:43-kor

Mi van, ha fordítva van: nem a művészet van hatással az emberekre, hanem az emberek vannak hatással a művészekre? Ezt a diagnózist alátámasztani látszik néhány jelenség, például az, hogy a művészek többnyire emberek, meg hogy a művészeket további emberek veszik körül, akik olyan dolgokat csinálnak, amit, izé, úgy emberek csinálni szoktak.

A művészet a világunk, korunk tükörképe. Javíts ki, ha tévednék, de az ember nem változik meg attól, ha belenéz egy tükörbe. Esetleg, talán, nem csak belenéz, hanem meg is lát ott valamit, ami megindít egy késztetést (pl, "űristen, nem tudtam hogy ekkora az orrom, holnap plasztika").

Szóval ha azért leszel művész, hogy valamit okozz, akkor pályát tévesztettél. Ha valamit okozni akarsz, akkor legyél politikus, vagy befektető, netán tudós. Művész azért legyél, hogy valamit mutass. Magadból, másokból, a korodból. Legyél tükör, torzíts, hazudj, hízelegj, ahogy tetszik.

Majdcsak belédnéz valaki...


SAdam hozzászólása 2009-03-31 03:56-kor

 Trükköm, trükköm, mondd meg nékem,
 ki a legszebb e vidéken?...
Tagek:
 

ApocalypseKÖZÖS | FrissVáltozások | TémaKatalógus | Index | Térkép | Random Page
Belépés | Regisztrálok
Ez az oldal nem változtatható | Régebbi változatok | Hivatkozásai | Add a kedvenceimhez
Utoljára módosította SAdam 2009.III.27 14:15-n