A felnövésnek több jele is van. Az egyik, amikor az embernek csókolommal köszönnek. Ugye. Vagy például amikor már nem neki mondják a vén banyák a buszon a "mert ezek a mai fiatalok" szlogeneket. Vagy amikor már nem kell felárat fizetni az autókölcsönzőnek.

A felnövés egy másik egyértelmű jele, amikor először számlát kérnek valakitől.

Ami nem is olyan egyszerű. Mert az egy dolog, hogy ehhez számlatömb kell, de ráadásul kiderül előbb-utóbb, hogy nem elég, ha az embernek van egy adóazonosító jele, még adószám, sőt, úgynevezett közösségi adószám is kell ilyenkor (azt persze nem értem, hogy miért nem lehet egyetlen – vagy maximum kettő, a nemzetközi ügyek esetére – azonosító alatt megoldani az egészet, de ahhoz nem kell felnőni, hogy az ember letegyen arról, hogy értelmet keressen a bürokráciában). Szóval ilyenkor mit tesz az ember. Elmegy a megfelelő helyre.

Az első utam egy kerületi APEH irodába vezetett, ahol nagyon barátságosan előbb megkérdezték, hogy "mit akar?", majd persze megmondták, hogy a kerületi irodák ilyesmivel nem foglalkoznak (persze nem értem, hogy ha már egy adószám kiadása is meghaladja egy kerületi iroda hatáskörét, akkor mire van az egész), szóval irány a központi ügyfélszolgálat (ebből négy van Budapesten).

A központi ügyfélszolgálat viszont... Hát, nem is tudom. Az első, ami feltűnt, hogy bemegyek, és az emberek úgy ülnek ott bent, mintha legalábbis a siralomházban lennének. Néhány ember a sarokban valami ablakhoz sorban áll, mindenki mormog maga elé valamit (a kedvencem az "Ezek a bankok, tolvaj rohadt banda az egész!" volt), az ablakhoz jutó éppen aktuális valaki pedig korra, nemre és kedvenc színre való tekintet nélkül előbb-utóbb kiabál.

Odaérek, elmondom, mit akarok. Nincs olyan formanyomtatvány. Mármint van, de pillanatnyilag nincs. Keresgélés. Ja, hogy olyan formanyomtatvány? Ahhoz előbb ezt a másik formanyomtatványt kell kitölteni. Vagyis várjon... Ja, az is elfogyott. Nem baj, gyorsan fénymásolok egyet... Meg is vagyunk. Töltse ki, húzzon egy számot, utána jöjjön vissza, töltse ki a másikat, húzzon egy számot megint...

Idézem a formanyomtatványt, amit kitöltettek velem:

Ön ䷔|₥ɦ⡇ƙɮɔ?
A ♁䷲♂| oka: (1) ♉☒⠑✍ (2) ㉁䷪♀∰ (3) ㈍⎀⡍
A ♁┿┎╬ és a ↗⠫☛➴ szerint maga ㈵∢∎≌≃∯?
Mikor ♌∗⓬⑬♈⠙⠛ʃ⡀?
Milyen ⠬✰⠿∬⡏⡗?
Miért ⠑䷑₦䷫♂䷊↑⎊⎋?
Ön ⌧⌦⌭⌳⌴⌎, ⎔⌉⌱⎋⌣⍆ vagy ℟℞℻Ⅿ? (Nem kívánt törlendő)
♯𝄫𝄡𝄢𝄐𝄑 alap: (1) ♮𝄞㉂㈷ (2) ♋⠚㈖㈗㈼

Satöbbi (segédlet – amire amúgy a nyomtatvány több ponton is hivatkozott – persze sehol). Szóval ültem fölötte egy darabig, aztán találomra bekarikázgattam ezt-azt. Meg ami nem tetszett, azt üresen hagytam (utána persze az ügyintéző második megnyilvánulása az volt, hogy "De hát ezt ki kellett volna tölteni!!! Miért nincs kitöltve???" – az elsőt majd kicsit később írom). Ja, persze tollam nem volt. A pultnál, amikor tollat kértem, úgy nézett rám az adminisztrátor, mintha legalábbis éppen le akartam volna nyomni egy élő békát a torkán, és a hozzájárulását kértem volna ehhez. Úgyhogy a többi ott várakozótól kértem tollat. A negyedik, akivel próbálkoztam, adott is...

És persze ez után (két órával) jött el a nap fénypontja: az ügyintéző színe elé járulhattam. Személyesen fogadott!!! Mégpedig a következő mondattal: "Hogy magának meg milyen jó kedve van!...", úgyhogy gyorsan elkezdtem szabadkozni, hogy ne haragudjon miatta, de nem jutott rá időm, mert a második mondattal (lásd fentebb) közbevágott.

Aztán töltögettük unottan a papírokat, meg ilyenek. (Ja, nem volt nálam az adóazonosító jelem, gondoltam, az APEHnél már tán csak tudni fogják az adóazonosító jelemet, elvégre a bankszámlaszámomat sem tudom fejből – na jó, ez nem teljesen igaz, nem mindet tudom fejből – hát, amikor mondtam neki, hogy van személyim, és odaadtam neki, olyan fejet vágott, mintha ufót látna. Döbbent, néma, legalább 5 másodperces szünet után meg is kérdezte, hogy "Akkor most keressem ki magának?!...")

De azért végül, a több, mint 10 perces papírmunka után sikerült neki egy kis örömet okoznom (abból gondolom, hogy először láttam mosolyt a velem szemben ülő cca. 25 – max. 30 – éves lány arcán). Ez akkor következett be, amikor megkérdeztem, hogy "És akkor ez után be kell majd fizetnem a 18 százalék eszjéát, és semmi többet, ugye?" "Igen.", jött az unott válasz, majd szinte rögtön felcsillant a szeme: "Illetve várjon csak, mégsem. Plusz 11 százalék EHA! :-)"

Utoljára módosította SAdam 2009.VII.11 14:47-n
PermaLink

Hozzászólások

2

SAdam 2009.VII.11 14:50

A dolognak szép folytatása volt, amikor másnap elmentem számlatömböt venni, és nem voltak hajlandóak adni, csak ha bemutatom nekik azokat az eredeti papírokat, amiket az APEH kiadott. Szóval irány haza, vissza a boltba...


UPi 2009.VII.11 17:27

Welcome to the club.

Amikor már könyvelőre is szükséged lesz, kb akkor van a mélypont.

Tagek:
 

ApocalypseKÖZÖS | FrissVáltozások | TémaKatalógus | Index | Térkép | Random Page
Belépés | Regisztrálok
Ez az oldal nem változtatható | Régebbi változatok | Hivatkozásai | Add a kedvenceimhez
Utoljára módosította SAdam 2009.VII.11 14:47-n