A hologramot, csakúgy, mint a 3D-mozit, mindenki ismeri, vagy legalábbis el tudja képzelni. A lényeg, hogy úgy jelenítenek meg egy képet, hogy azt valódi térbelinek érzékeljük, ne csak a perspektíva törvényeit követve, egy "pszeudo-térbeli" képet lássunk, hanem tényleg úgy észleljük, hogy az adott valaminek tényleg van egy mélysége.

A hangtechnikában a hologram egy megoldatlan probléma. Ugyan léteznek olyan rendszerek, amelyek többé-kevésbé térbelivé tudják tenni a hangot (a legegyszerűbb ilyen a két csatornás – ismertebb nevén sztereó – rendszer, de mondjuk egy 7.1-es surround rendszer sem akkora dolog ma már), de ezek távol állnak a valódi térbeli hangzástól (pl. azért, mert pontosan lehet hallani, hogy melyik hangfalból/hangfalakból jön a hang). Jelenleg a legígéretesebb irányzat e téren a hullámtér–szintézis (WFS = WaveField Synthesis). Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy termet körberaknak hangfalakkal, és pontosan kikeverik azt a hullámteret, ami a termen belül létrejönne, ha valódi hangforrásoktól származna az adott hang.

A módszerrel alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy igazán tiszta szintézist az ember csak akkor várhat, ha a "virtuális hangforrás" a termen kívül van, ugyanis a termen belüli hangforrások esetén a hallgatók a forrás és egyes hangfalak közé kerülnek, vagyis kicsit torz lesz a hangkép. A másik probléma, hogy egy ilyen rendszert felépíteni (ha más nem, a hangfalak hatalmas száma miatt) iszonyatosan sokba kerül.

Az utóbbi limit az, ami miatt ilyen rendszer csak kevés helyen létezik, és ahol egyáltalán belefognak egy ilyen rendszer felépítésébe, ott is csak kompromisszumok árán és egy sor kisebb-nagyobb technikai trükk segítségével valósítják meg a dolgot. Mivel térbeli hullámszintézisről van szó, hatalmas gondossággal választják meg, hogy pontosan hova kerüljenek a hangfalak, milyen legyen a terem falának a visszaverőképessége, milyen legyen egyáltalán a terem geometriája, magassága stb. Például pár évvel ezelőtt, amikor a grazi egyetem kísérleti stúdióját látogattam meg, a fő problémája a rendszernek az volt, hogy szinte tökéletes (emberi fül számára mindenképp tökéletes) térbeli pozícionálást értek el (ha becsuktam a szemem, szinte meg tudtam volna érinteni azt az embert, akinek a lépéseit szimulálták a demóban), de csak egy nagyjából 4-5 méter sugarú körben (azon kívül is nagyon jó volt a pozícionálás, de ott már azért némi odafigyeléssel ki lehetett hallani egy-egy hangfalat). Ennek eléréséhez "csak" nagyjából 160 hangfalat használtak fel, ezek közül 24 nagyhangfal volt, a többi egyszerű minihifi-hangfal. Az eredmény persze lenyűgözött, és persze azóta szerettem volna eljutni Európa legnagyobb hullámtér-szintézises koncerttermébe.

Ez a vágyam tegnap teljesült. Bár ne történt volna.

A legnagyobb európai WFS termet a berlini műegyetem építette. A kísérleti stúdióban (ami kisebb, mint a nappalink), 128 hangfal van, sajnos nem teljesen körbe, hanem csak elöl és hátul (az oldalsó hangfalak a földön hevertek, gondolom, még beszerelésre vártak). Itt egy rövid bemutató alatt megállapítottuk, hogy hát igen, azért az oldalsó hangfalak hiánya erősen érezhető, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy nem baj, a nagyterem kész van, ott majd biztos minden működni fog, és különben sem üvegablakok lesznek, hanem valami jó kis hangszigetelt cuccos.

Ezután jött az a böszmeség, amit még Magyarország is megirigyelhetne.

(Tudni kell, hogy a rendszer nagyjából félmillió Euróba került, amikor pár éve felépítették. Azoknak, akik nem tudják elképzelni, hogy ez mennyi pénz, tippem szerint egész Magyarországon 5 év alatt összesen nem költöttek ennyi pénzt kísérleti elektronikus zenére (lehet, hogy az 5 év helyett talán 10et is írhattam volna). De ez még európai viszonylatban is iszonyatosan soknak számít ezen a téren, nem véletlen, hogy elvétve akad egy-két intézet, akik egyáltalán megengedhetik maguknak egy ilyen jellegű stúdió & koncertterem felépítését és üzemeltetését. Összesen nagyjából 8.000 (!) hangfal van felszerelve körbe a teremben (lehet, hogy félreértettem, és "csak" négyezer), a rendszert 16 számítógép szolgálja ki és én meg nem tudom mondani, hogy hány sokcsatornás hangkártya. Ezek voltak azok az adatok, amiket már az előtt tudtam, hogy megérkeztünk volna a helyszínre.)

Szóval mindenféle várakozásokkal átmentünk a nagyterembe. Az első gyanús jel akkor jött, amikor bementünk egy hatalmas, TU Berlin-es épületbe, ahol nyüzsögtek a diákok, meg büfé jobbra, meg ilyenek. A következő gyanús jel az volt, amikor elértük az ajtót, amin mindenféle hirdetmények voltak meg ilyesmi. Utána beléptünk a terembe...

...ami egy szabályos egyetemi tanterem volt!!! Tessék elképzelni bármelyik nagyelőadót az ELTE déli tömbjének a földszintjén, vagy a BME K épületben! Szabályos egyetemi padok, katedra, tábla (!!!), 20 fokban emelkedő padsorok egymás mögött a terem végéig, és a szokásos 20-30 méteres belmagasság, szép, fehérre meszelt fallal... A hangfalak körbe a falon, ahogy kell, csakhogy mivel nem sík teremről volt szó, ezért az egész hangfalrendszer ferde síkban lett felszerelve. Visszhangnyelők sehol, ellenben egy hatalmas, tökéletesen sík tábla a katedra elé a falra szerelve (ennél jobb visszhangot kevés tereptárgy csinálhatna)... A hangfalakból jövő hang persze teljesen torz, a bemutató alatt közlik, hogy 3 kHz fölött általában az összes hang torzul a rendszerükön. De ami a legszebb, hogy mivel a terem alapfunkcióját tekintve nagyelőadó, ezért sem kutatást, sem zenei produkciókat nem igazán tudnak végezni benne, hiszen a termet többnyire lefoglalják az előadások (megkérdeztük, jelenleg konkrétan senki nem használja a termet, sem zenei/akusztikai kutatás, sem zenei produkció nem zajlik benne).

Az igazi kegyelemdöfés azonban az volt, amikor mutattak egy demó-darabot. Ugyanis tisztán lehetett hallani, ahogy a hangok körbemennek a hangfalakon! Ráadásul mivel a hangok többsége torz volt, ezért zeneileg is kifejezetten zavart a rendszert hallgatni. Gyakorlatilag egy mezei 24 csatornás stúdióból is nagyságrendekkel többet lehet kihozni, mint amit Berlinben hallottunk.

Mire elhagytuk a helyet, már szállingóztak be a következő előadásra...

Utoljára módosította SAdam 2009.VII.18 01:41-n
PermaLink

Hozzászólások (2)

BNC hozzászólása 2009-07-22 16:16-kor

Ezt Magyarországon pályázat / közbeszerzés néven ismerhetjük.

Minden eleme megvan:
-Elherdált pénz
-Papíron jól hangzik
-Szervezés/hozzá nem értés miatt funkciójában értékelhetetlen
-Mégis mindenki zengi a dicső Berlini Műegyetem óriási termének hírét

Végeredményben a célt teljesítette. Volt sok pénz amiből lehetett lopni, és elég inpresszív a végeredmény hogy inkompetenciáról és ne lopásról beszéljenek.


SAdam hozzászólása 2009-07-22 16:39-kor

A durva az, hogy még csak el sem lopták. Tényleg be van építve a falba az egész, lehet, hogy majd feltöltök róla egy fényképet is... Bárcsak ellopták volna, még úgy is értelmesebb célt szolgálna, mint így...


ApocalypseKÖZÖS | FrissVáltozások | TémaKatalógus | Index | Térkép | Random Page
Belépés | Regisztrálok
Ez az oldal nem változtatható | Régebbi változatok | Hivatkozásai | Add a kedvenceimhez
Utoljára módosította SAdam 2009.VII.18 01:41-n