Ma eszembe jutott ez a rég tanult vers. Fogadjátok szeretettel.


:François Villon

:Záróballada

Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja.
Jöjjetek el, ha temetik,
És lélekharang cseng utána.
Öltözzetek piros ruhába,
A szerelem mártírja volt:
Így mondta, kani mivoltára,
Mikor e földtől búcsuzott.

S én nem hiszem, hogy hazudik,
A szeretője úgy kivágta,
Oly gonoszul!... Roussillonig
Nincs bokor, melynek karmos ága
Szert ne tett volna rongy-virágra:
Köpenyét tüske és bozót,
Oly kegyetlenül megcibálta,
Mikor e földtől búcsuzott.

Ez volt ő. Nem csoda hát, hogy így
Rongyokban érte a halála.
S mi több, utolsó perceit,
Még azt is Ámor vad fulánkja
Kínozta, marta, szúrta, vájta,
Jobban, mint kardhegy vagy horog.
Így lett ő mindnyájunk csodája,
Mikor e földtől búcsuzott.

:Ajánlás

Herceg, szép sólymok büszke párja,
Hogy mivel lépett meg, tudod?
Jó burgundit szívott magába:
A földtől borral búcsuzott!

:(Szabó Lőrinc fordítása)

Utoljára módosította SAdam 2010.IV.23 03:47-n
PermaLink
Tagek: