Hát, nem tudom, hol kezdjem. Az után, hogy az első nap olyan pörgős volt, amilyen, gyakorlatilag következett egy hét ülés a szobámban (ami alatt lázasan dolgoztam egy darabon, amit úgy látszik, mégsem fognak most játszani, de novemberben talán igen, lásd lentebb). A legfontosabb rövidhíreim:

  • Még mindig fogalmam sincs az óráimról. Németország egy szervezett ország. Németország egy olyan hely, ahol mindenkinek pontosan meghatározott hatásköre és feladatai vannak. Németországban az emberek tudják a dolgukat. Az előző három mondat magyarra fordítva azt jelenti, hogy ha nem tudod pontosan, hogy mit akarsz, akkor lehetetlen információhoz jutni. Eddig szereztem két százoldalas dokumentációt az oktatott tárgyakról, két mintatantervet, beszéltem fél tucat diákkal, pár professzorral, egy tanulmányissal és majdnem a nemzetközi ügyek rektorhelyettesével is (vele ma lett volna a találkozóm reggel 10:30-kor, ha nem 11-kor ébredtem volna fel). Gyakorlatilag senki nem volt hajlandó segíteni, nagyjából azzal a hozzáállással, hogy az nem az ő dolguk (és persze nem tudják, hogy kihez forduljak). Összesen tegnap sikerült áttörést elérnem. Ehhez hozzá tartozik, hogy megismerkedtem egy azerbajdzsáni (tehát nem német) lánnyal és megvolt az első magánórám a zeneszerzés-tanárommal (egy olasz, aki Froanciaországban él és heti két napot itt tanít – vagyis szintén nem német). Na ők hajlandóak voltak elmondani a saját véleményüket, ajánlani embereket, órákat, elmondani, hogy melyik tanártól érdemes tanulni, és melyiktől nem. Úgyhogy legkorábban két héten belül (jövő héten otthon vagyok, ezért ez a hosszú határidő) lesz végre órarendem! :-)
  • Van vekker. Kedden vettem, a Saturnban. Nem volt már, csak egyetlen példányuk belőle, mégpedig a bemutató példány, így kérés nélkül, maguktól adtak rá 30% kedvezményt. Kíváncsi vagyok, hogy ezt itthon mikor tennék meg mondjuk a Saturnban. Ma reggelig úgy tűnt, hogy igencsak hangos. Aztán kiderült (lásd fentebb), hogy nem eléggé.
  • Kaja. A hétfői bevásárlás egy hétre elég volt. 13 EUR-ért egy hétig a következőt ettem, napi kétszer-háromszor: 3 db. vajastoast egy-egy szelet felvágottal, rá egy-egy szelet ömlesztett sajt, rá egy-egy karika paprika. Hozzá Corn Flakes-es tej (1-2 bögre), a végére egy presszó tejjel, cukorral. Kicsit kezd unalmas lenni az étrendem (így egy hét alatt benyomtam 2 doboz tejet, 1 csomag vajat, 20 dkg sajtot, 30 dkg felvágottat, 3 paprikát és egy háromnegyed kilós szeletelt amerikai szendvicskenyeret). Viszont ha heti 13 EUR-ból (OK, tfh. hétvégére veszek valami csokit, és akkor lesz 15 EUR) kijövök, az azt jelentené, hogy havi 60 EUR, és elvegetálok. Nem rossz.
  • Cigi. Egyre kevesebbet szívok. Például kedden és ma (egyelőre) nem gyújtottam rá. Az árkülönbségnek motiváló ereje van.
  • Kommunikáció. Tulajdonképpen élvezem, hogy tönkrement a mobilom. Végül úgy döntöttem, hogy a hét végén leadom a Mammutban a márkaszervizben és Beával kihozatom magam után 23-án, addig pedig élvezem a nyugodt életet. Továbbá vettem egy (magyarországi) Skype-számot, amin hívható vagyok (akit érdekel, dobjon egy mailt, és megírom – sorry, de nem akarom ide kiírni, nálam is kezd kialakulni a személyes adatokkal kapcsolatos paranoia) és vettem egy csomagot, amivel a magyar (vonalas) számokat ingyen tudom hívni. A mobil kicsit drágább (cca. 60 Ft/perc), de azért vállalható az is.
  • Egyéb érdekességek. Itt továbbra is hatalmas tüntetés zajlik az S21 nevű projekt ellen, amin minden nap kétszer keresztül kell vernem magam (Kossuth-tér, helyi kiadásban). Meg kell mondjam, egyre jobban utálom a zöldeket, bár azt én is elismerem, hogy 5 milliárd EUR (ez durván 1300 milliárd Ft, a teljes magyar GDP majdnem 4%-a) egy lokális vasúti projektre tényleg kicsit sok pénz; A szerdai koncert helyszíne megváltozott, és a műsorról is kihúztak. Ezt mind a Facebook-ról tudtam meg, valahogy elfelejtettek nekem szólni; Szerveztem mára egy partit random emberekkel, miközben meghívtak egy másik, sokkal ígéretesebbnek ígérkező buliba másik random emberekkel. Vajon mennyire gáz, ha az ember szervez egy bulit, amire nem megy el? Még gondolkodom ezen; A szálláshelyem hihetetlenül zajos. A koleszt két, egyenként kétszer három sávos utca határolja két oldalt, a harmadik oldalon (ahol az én ablakom van) egy kisebb, kétszer két sávos utca van, ami a két nagy utcát köti össze. Az ablakommal szemben egy autókereskedés, továbbá egy öt emeletes garázs van. Maga a kollégiumépület pedig olyan ocsmány, amilyet csak el tudtok képzelni. A leggusztustalanabb benne pedig az, hogy próbálják titkolni az ocsmányságát azzal, hogy látványosan frissen van festve az egész valami ocsmány vörös festékkel; Bevállaltam egy kis "autókázást". Október 26-án egy furgonnal elszállítok Zürichbe egy olyan speciális mechanikájú csembalót, amiből csak egy az egy példány létezik a világon. Remélem, nem töröm össze. Még sosem vezettem furgont; Átváltottam "nyomulós" üzemmódba. Ez nálam szokatlan. Fél óra ismeretség után felajánlottam az újdonsült tanáromnak, hogy hallottam, hogy lesz jövő májusban egy operabemutatója Párizsban, és ha tud nekem feladatot találni, akkor szívesen elkísérem. Vicces volt az a döbbent arckifejezés, amit vágott erre, de nem mondott nemet (igaz, igent sem).

Több rövidhírem most nincs, majd jelentkezem később. Remélem, nem késem le a holnap reggeli repülőt (mint a mai találkozót). Az már tényleg ciki lenne.

Utoljára módosította SAdam 2010.X.08 16:25-n
PermaLink

Hozzászólások (2)

SAdam hozzászólása 2010-10-09 02:09-kor

Végül mindkét buliba elmentem. Imádkozzatok, hogy a holnap 9:30kor induló gépemet ne késsem le...


Ulmar hozzászólása 2010-10-09 09:57-kor

  1. Ne késd le a géped.
  2. Érdekes, nekem van egy azerbajdzsáni a csapatomban, minden nap látom még 15 hónapon át.
  3. Érdemes is elmenni minden partiba, végül is hálózatot is kell építened.
  4. Ez majd motivál, hogy tudd mit is akarsz. Előbb-utóbb az nagyon hasznos.
  5. Egyél rendesen. Oké hogy ha spórolni akarsz, de ha már zavar egy picit is abban, hogy teljes energiabedobással dolgozz, akkor azért megéri a saláta és húsi és kevesebb zsír és szénhidrát. (Aztán meg nehogy ne egyél!)
  6. Ahogy nekem itt tanítják: Bukj el hamar. Sokkal jobb ha egy héten keresztül dolgozol egy darabon, amit nem játszanak, mintha nem dolgoztál volna, vagy sokkal-sokkal több időt töltesz el rajta és aztán dobod ki.
Tagek: