Tegnapelőtt beszélgettem két brazil haversráccal, és az egyik megkérdezte, hogy mire vagyok a legbüszkébb, mint magyar. Szerencsére ebéd közben voltunk, így táplálkozást imitálva tudtam nyerni több, mint fél percet, hogy átgondoljam a kérdést valamennyire. Azóta már többször nekiültem gondolkodni rajta, de továbbra is ugyanazt a választ adnám: a magyar nyelvre. Elsőre az írott kultúránkat – főleg a költészetünket – akartam mondani, de azért annyi átgondolás még belefért a fél percbe, hogy belássam, hogy az egyik legfőbb oka, hogy olyan minőségű szépirodalmunk van, amilyen, az a nyelvünk.

Indoklás: három dologban látom a nyelv legfőbb szépségét, az egyik, hogy amit az indoeurópai nyelvek prepozíciókkal fejeznek ki, azt mi toldalékokkal tesszük (ezáltal a hangzás sokkal gazdagabbá válik, ráadásul a legtöbb szó esetén így működik az, hogy egy-egy betűt kicserélve szintén értelmes szót kapsz, ami nagyon sok játékra ad lehetőséget), a másik, hogy a mondaton belüli szórend sokkal kevésbé kötött, mint a legtöbb nyelvnél (így a jelentés sok árnyalata érhető el a szórend megválasztásával), a harmadik, hogy egyaránt alkalmas ütemhangsúlyos (ami kifejezetten magyar sajátosság) és időmértékes verselésre. A nyelv tulajdonságai egyszerűen magukkal hozzák, hogy kíváló minőségű költészet szülessen a talaján, másrészt ritkasággá teszik a legtöbb (közismert) nyelvvel szemben. Hát erre vagyok magyarként a legbüszkébb.

Megjegyzés: szoros versenyben volt még a népzene, de azért a nyelv mellett döntöttem, mert az tényleg magyar dolog. A közép-európai népzenénél az évezredes keveredés miatt sokszor nagyon nehéz megmondani, hogy egy adott dallam tulajdonképpen milyen eredetű. Vannak sajátosságai a magyar, a román, a cigány, a szlovák stb. népzenének, de ha már büszkeség és népzene, akkor én inkább ezt úgy mondanám, hogy a közép-európai régióból legbüszkébb a közös népzenei nyelvünkre vagyok. Csakhogy ebből tényleg kicsit nehéz belőni, hogy mi a magyar, és mi nem, szóval inkább kihagytam.

És most jön a körkérdés: ti mit mondtatok volna?

Utoljára módosította SAdam 2011.V.30 11:49-n
PermaLink

Hozzászólások (5)

Descant hozzászólása 2011-05-30 12:55-kor

A rovásírásra, a szkíta-szittya-sumér örökségre, a piramisokra a délvidéken, a lovon hátrafele nyilazó portyákra, a huszárokra, az egy főre jutó legtöbb nóbeldíjra(de nem a Kertészére mert az zsidó volt), a szent koronára, a négyharmadra, NENYIre és az alaptörvény Nemzeti Hitvallására, Wass Albertra és Hortyra, TurulmadaratMindenhova-ra, Schmidt Pál álamfőre.


Descant hozzászólása 2011-05-30 12:56-kor

Bocs $adam kötelező volt.


UPi hozzászólása 2011-05-30 13:11-kor

A rackajuhra és a mangalicára.


SAdam hozzászólása 2011-05-30 13:28-kor

Igen, azt kifelejtettem a bejegyzésből, hogy azért írtam egy bekezdésnyi indoklást, mert ezt bármi más javaslattól is elvárom...


Ulmar hozzászólása 2011-05-30 16:54-kor

Pont néhány napja volt ez a beszélgetésem a mandarin tanárommal, ahol kifejtettem neki, hogy mennyire érdekes a magyar nyelv.

Én amúgy a magyar nyelvet, Budapestet, néhány kaját, és a Prezi-t szoktam emlegetni. Történelmileg meg a tudósainkat.

Tagek: