SAdam Blog

2007-11-23

Hajnalodott...

Kezdettől fogva nem akarta megtenni. Irtózott magától a gondolattól is. Négy napja már, hogy kínzó hasgörcs gyötörte, az este rátörő durva fejfájást pedig csak az erős gyógyszer nyomta el.
Nem a következményektől félt. Igazából az sem érdekelte, ha rájönnek. Gondoljanak csak, amit akarnak; neki már úgyis mindegy. Magától félt. A néhai magától. A lelkiismerettől.
Persze ez lényegtelen; tudta: nem cselekedhet másként. A meghátrálás eszébe sem jutott. Nem volt az a fajta.

– Cigit?

A kakukkos óra éjfelet ütött.
Az utolsó pillanatig reménykedett. Hosszan nézte a halványan égő lámpát.

– Elnézést, hogyan?

Egy... Kettő... Három...
Nem bírta tovább. Hirtelen felállt. Elindult.
Előtte mély lélegzetet vett.

– Mindegy. Mondja meg nekik, hogy a kutya nem is szökött meg.

Miért?

MINEK?

Miért?

– Mindegy. Mondja csak meg nekik, hogy a kutya itt van.

Mély lélegzetet vett.
Nem bírta tovább. Hirtelen felállt, és elindult.
Egy... Kettő... Három...

– Elnézést, hogyan?

Az utolsó pillanatig hitt. Hosszan nézte a kiégő lámpát.
Az óra éjfelet ütött.

– Cigit?

Persze lényegtelen; tudta: nem cselekedhet másként. A meghátrálás eszébe sem jutott. Nem az a fajta volt.
Nem félt a következményektől. Igazából az sem érdekelte, ha rájönnek. Gondoljanak csak, amit akarnak; neki már mindegy. Magától félt. A néhai magától. A lelkiismerettől.
Hiszen kezdettől fogva nem akarta. Irtózott a gondolattól is. Négy napja gyötörte a hasgörcs, az este rátörő migrént pedig csak a gyógyszer nyomta el.

Hajnalodott...

Utoljára módosította SAdam 2007.XI.23 02:12-n; 9 hozzászólás;
PermaLink