Novemberben írtam egy darabot (Variációk), a hétvégén felvettük pár tételét. Íme, az utolsó:

:Cseh Tamás

:Nincsen más

 Nincsen más ebben a dalban
 nincsen más, csak egy utca,
 ahol valaha laktam,
 és még egy délelőtt.

 A délelőtt, mikor - gondoltam -
 az ablakon kihajítom
 Évát, aki a hallban
 csomagolt piszkos ruhát.

 És kiabált, és kiabáltam,
 és zörgött kint végig az utcán
 a villamos, már nem is tudnám,
 hogyan is volt azután.

 Az ablakon - csak ennyi biztos -
 az ablakon kikönyököltem,
 és magamban így könyörögtem:
 adj uram másik lakást.

 Hát nincsen más ebben a dalban,
 csak egy hőhullám harmadik napja,
 és Éva, és még egy utca,
 És még egy délelőtt.

 Hát nincsen más ebben a dalban
 nincsen más, csak egy utca,
 ahol valaha laktam,
 és még egy délelőtt.

Ma eszembe jutott ez a rég tanult vers. Fogadjátok szeretettel.

:Záróballada

Testamentuma lapjait
A szegény Villon itt lezárja.
Jöjjetek el, ha temetik,
És lélekharang cseng utána.
Öltözzetek piros ruhába,
A szerelem mártírja volt:
Így mondta, kani mivoltára,
Mikor e földtől búcsuzott.

S én nem hiszem, hogy hazudik,
A szeretője úgy kivágta,
Oly gonoszul!... Roussillonig
Nincs bokor, melynek karmos ága
Szert ne tett volna rongy-virágra:
Köpenyét tüske és bozót,
Oly kegyetlenül megcibálta,
Mikor e földtől búcsuzott.

Ez volt ő. Nem csoda hát, hogy így
Rongyokban érte a halála.
S mi több, utolsó perceit,
Még azt is Ámor vad fulánkja
Kínozta, marta, szúrta, vájta,
Jobban, mint kardhegy vagy horog.
Így lett ő mindnyájunk csodája,
Mikor e földtől búcsuzott.

:Ajánlás

Herceg, szép sólymok büszke párja,
Hogy mivel lépett meg, tudod?
Jó burgundit szívott magába:
A földtől borral búcsuzott!

:(Szabó Lőrinc fordítása)

Nagyban űzöm manapság az Erasmus-jelentkezés nevű projectet. Ma eljutottam arra a pontra, hogy meglékelem a koponyám, kihúzom az agyam, és megfőzöm levesnek.

Először is, adott egy hely (The Queen's University, Belfast), akivel a Zeneakadémiának nincs Erasmusos partner-szerződése, szóval próbálom tető alá hozni, hogy szerződjenek le egymással, hogy utána egyáltalán pályázhassak. A mai napi fejlemény ebben csak annyi volt, hogy miután vasárnap rákérdeztem, hogy mi a véleményük a március elején küldött szerződés-tervezetről, ma visszaír, hogy a csatolmány lemaradt... Először is, nehezen hiszem, hogy ha én megkaptam CCben a mailt, és benne volt a csatolmány, akkor oda mégsem ment át egy 45 kB-os Word doksi. Ám tegyük fel, hogy valamiért levágta a spam filter, de akkor is: miért most szól? Nem hiszem el, hogy három hete, amikor a levél kiment, még rajta volt a csatolmány, és csak most tűnt el hirtelen. Persze az igazán szép az lesz, amikor majd végre sikerül szerződni velük, és akkor közlik, hogy OK, a szerződés megvan, viszont kicsúsztam a pályázati határidőből. Na akkor leszek boldog, mint a lelki szegények...

Amin viszont tényleg hanyattbukfencet hánytam majdnem, az a következő, szintén mai szösszenet volt: adott egy másik hely (Trinity College of Music, London), ahol a jelentkezési weboldalon felsorolják a jelentkezéshez csatolandó dokumentumok között a "transcript of qualifications obtained" nevű papírost. Ez sajnos kimaradt a feladott csomagból, mert pénteken kaptam vissza a tanulmányiból a dolgaimat, hogy adjam őket postára (!), és habár ilyen papír nem volt köztük, tuti lekésem a beadási határidőt, ha nem küldöm el azonnal a dolgot. Szóval írtam egy levelet a helyi Erasmus-koordinátornak, hogy ez a papír lemaradt, legyen szíves utánaküldeni a többinek.

A második döbbenet az volt, amikor visszakérdezett, hogy ez mégis mi. Nem tudom, szerintem alapból vicces szitu, amikor nekem kell felhívnom az Erasmus koordinátor figyelmét arra, hogy mit kell csatolni egy Erasmus pályázathoz. Az viszont még viccesebb, amikor erre az a reakció, hogy "hát az meg mi?". De a java csak most jön.

Miután ugyanis visszaírtam, hogy szerintem egy angol nyelvű indexmásolatról van szó, pontosabban, valami olyasmiről, arra a következő válasz jött:

 Akkor viszont csinálnia kellene egy angol nyelvű exel táblázatos kivonatot az index alapjánaz elvégzett tárgyakról

Most nem tudom, kezdjem-e el a "hát ezért tart itt ez az ország" dolgot, de azért milyen ország, és főleg milyen egyetem az, ahol a hallgató maga írja a bizonyítványát? Meg sem fordul az illető fejében, hogy ezzel gyakorlatilag felhatalmazott, hogy az egyetem nevében azt nyilatkozzam magamról, amit csak akarok, vagy felfogja, csak éppen magasról sz*rik rá? Mert hogy senki nem fogja leellenőrizni azt, amit írok, az is biztos (mivel az ellenőrzés ideje összemérhető azzal az idővel, ami alatt egy ilyen listát össze lehet rakni, ezért elég valószínű, hogy senki nem fogja még csak átolvasni sem, nemhogy összevetni az indexemmel). Ennyi erővel akár a diplomámat is kiállíthatnám...

Ami a történet nyitányát illeti, itt igazából a Sátán próbára teszi magát az Istent, a Gonosz a Jót. Habár ez nincs kimondva, mégis erről van szó: hiszen az egész "alku" arról szól, hogy a Sátán lehetőséget kap, hogy Jóbon keresztül bizonyítsa a teremtmény – az ember – és az emberi hit esendőségét.

Isten belemegy a fogadásba, hagyja Jóbot megkísértetni, saját magát ezáltal kitenni a Gonosz próbájának. Hogy miért? Egyrészt pont Jób könyvéből tudjuk, hogy erre a kérdésre igazi választ úgysem kapunk. Éppen ezért marad a találgatás: miért ilyen közömbös az Isten és közömbös-e egyáltalán? Egy lehetséges magyarázat erre (és a könyv végére is), hogy Isten valóban közönyös a teremtett világgal szemben. Már csak azért is, mert ha tényleg ez a "minden lehetséges világok legtökéletesebbike", akkor nincs miért tovább foglalkozzon vele; hiszen megcsinálta a "tökéletes törvényeket", és onnantól a dolog viszi magát, akár így, akár úgy. Egy másik opció, hogy ez egy eszköz a Gonosz legyőzésére. Nekem mindig úgy tűnt a bibliai történetekben, hogy Isten általában nem büntet. OK, itt most nem a Mózes könyveire gondolok, abban keményen van tízcsapástól kezdve minden. De a bölcseleti könyvekben, vagy akár az egész Újszövetségben, nem tudom, hogy hol van igazán olyan, hogy Isten "büntetne" valakit. Nekem az egész azt sugallja, hogy a bűnös nem azért fog bűnhődni, mert Isten megbünteti, hanem a saját bűne hozza rá a bajt. És ebben az értelemben a Sátánt is leghatékonyabban a saját eszközeivel lehet "legyőzni". Ha ez az indíték, akkor az egész Jób-dologba azért megy bele Isten, hogy a Sátán saját magát intézze el, ha úgy vesszük, a saját módszereivel.

Ugyan nem mondanám, hogy a két történet analóg, azért sok közös vonás van a Jób-történet és a passió között. Az egyik ez a "győzzük le a Gonoszt" motívum. Sokáig nem értettem, hogy az agyonhangoztatott tétel, hogy Jézus a bűneinkért halt meg, hogy ő a Megváltó, aki a bűnből megvált, ez igazából mit is jelent. Miért vagyok én megváltva azért, mert Isten hagyja, hogy megöljék őt az emberek, és aztán feltámad? Most azt mondanám erre, hogy Jézus igazából akarta, hogy megfeszítsék. Mert így nem egyszerűen meghalt, hanem a Gonosz ölte meg. Nekem a feltámadás valami hasonlót jelent, mint a Jób harca; hogy Jézus végül a saját pályáján verte el a Sátánt. Amúgy érdekes kérdés lehet, hogy vajon mit művelt az alatt a három nap alatt a túlvilágon... Persze a lényeg, hogy visszajött, vagyis győzött. Ez a gonosz feletti győzelem tulajdonképpen a mi megváltásunk.

Egy másik fontos közös vonás a megkísértés (mondjuk tény, hogy a megkísértés, mint motívum, nagyon sok történetben ott van valahol, szóval ez még önmagában nem annyira érdekes, hogy ezt megtaláljuk Jóbnál és Jézusnál egyaránt). Azért érzem ezt egy hangsúlyos közös vonásnak, mert mindkét történetben valahogy Istent kísértik meg közvetlenül. Ahogy már írtam, szerintem Jób megkísértésével a Sátán tulajdonképp Istent próbálja meg próbára tenni. Hogy Jézus megkísértésénél miért Isten kísértődik meg, az meg valahol evidens. És hamár itt tartunk, szerintem az, hogy Jób, akármi rosszat is kap, kitart hitében, valahol hasonlatos Jézus jelenetéhez a Gecsemáné kertben. Mert igazából az is egy megkísértésről szól, számomra az összes "megkísértős történet" közül az egyik legdurvább, amikor Isten egy pillanatra "megtörik" a megváltás feladatában. (Hamár itt tartunk, sosem értettem igazán ezt a jelenetet, mint ahogy most sem értem. Van egy vita a kereszténységen belül, ami gyakorlatilag Jézus halála óta húzódik – már az első zsinaton, a 325-ös Nikaiai zsinaton ez volt a fő kérdés, amit megvitattak –, és ami arról szól, hogy Jézus Isten volt-e, vagy ember: homousion vagy homoiusion. Ha az ember a második nézetet fogadja el – ez a hivatalos dogmákkal ellentétes –, akkor könnyen értelmezhető ez a történet. Ha az első esetet fogadom el, úgy nem tudom ezt a mozzanatot hová tenni...)

Mára ennyi, majd még folytatom.