SAdam Blog

Sic transit gloria mundi

Elegem van az életemből. Nem azért, mert szar. Hanem mert így egyszerűen az egésznek nincs semmi értelme.

Az emberiség, mióta lemászott a fáról, két kasztba osztható: az egyik, a termelők, akik, úgymond, nem azért vannak, hogy gondolkozzanak, hanem, hogy előállítsák azt, ami fizikailag kell az élethez. Mindegy, hogy földmunkások, vagy orvosok, vagy jogászok, vagy bármi, a lényeg az, hogy azon dolgoznak, hogy az élet, ahogy van, menjen. Ez az emberek 99,99 százaléka (minimum).

A másik kaszt az, amelyik megpróbálja megmondani (magának és az első kasztnak egyaránt), hogy ezt az egész gürcölést mégis miért csináljuk? A művészek, a filozófusok, az elméleti emberek. Ezek az első kaszt kizsákmányolói, cserébe megpróbálnak valamit segíteni azon, hogy az ember megértse, hogy az evésen és a baszáson kívül mégis miért kerültünk erre a bolygóra?

És lássuk be, mióta ember van, a második kaszt igazából semmire sem jutott!!! Mi a fene értelme van? Úgymond: miért olyan kurva nehéz kimondani végre, hogy semmi??? Rendben, megértem, hogy erre az egy szóra nehezebb címet kapni, mint egy száz oldalas elmélkedésre, vagy egy filmre, vagy egy nagyzenekari darabra, meg hogy ez a felismerés az egész "második kaszt" létjogosultságát kérdőjelezi meg, meg hogy ezt olyan rohadt nehéz elfogadni, de akkor is... Miért képtelen az emberiség a létezésének a több tízezer éves múltja alatt felnőni oda, hogy ezt elfogadja? Miért próbáljuk még mindig keresni a választ? Amikor pedig tényleg nincs válasz, mert kérdés sincs... Mert igazából semmi sincs...

Csak az evés és a baszás...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.III.29 05:43-n; 14 hozzászólás
PermaLink

Angoltanulás

Kérek tippeket angol nyelvsulikra. A cél valamelyik felsőfokú Cambridge (CAE vagy CPE) nyelvvizsga letétele a nyáron.

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.III.19 17:43-n; 3 hozzászólás
PermaLink

Rémület

ŰRISTEN!!! EGY PÓK VOLT A KÁVÉFŐZŐMBEN!!!!!!!!!
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2010.I.04 10:09-n; 4 hozzászólás
PermaLink
100%

A tudatos Fogyasztó

Vannak azok a termékek (tipikusan a majonéz, mustár, ketchup stb), amiket a gyártók szerintem direkt olyan csomagolásba tesznek, hogy ne lehessen hozzáférni a teljes megvásárolt mennyiséghez. Egyszerűen az egész úgy van kialakítva, hogy még a legrafináltabb fortélyokkal bíró egyedek is kénytelenek legyenek kidobni a három decis műanyag-palackból egy néhány kajálásra elegendő mennyiségű matériát.

Gondolom, mindenki kitalálta, hogy ma elfogyott otthon a mustár. De ennyire még nem rohanok előre a sztoriban.

Szóval a dolog úgy kezdődött, hogy megéheztem. Ez néha sajnos mindannyiunkkal előfordul, de most különösen kínosan érintett a dolog, ugyanis ez egyből beindított egy hosszú asszociációs láncot, melynek legfőbb motívumai az üresen tengődő hűtőszekrény és a 2011. decemberére beígért honorárium voltak (várhatóan akkor fogják kifizetni a múlt heti koncerteket). Azért nem adtam fel a reményt, és valóban, némi kutatás után találtam két pár juhbeles virslit, amit még a múlt hét végén hozott valaki, ha jól emlékszem. Egyből felvidultam, bevágtam az egészet a vízbe (mely kicsit később egy hosszúra nyúlt telefonbeszélgetés következtében majdnem teljesen elforrt), alágyújtottam a gázt, majd folytattam a kutatást. Nemsokára a polcról előkerült egy zacskó szendvicskenyér, és végül a liszt mögött találtam egy flakon mustárt, amely – legnagyobb meglepetésemre – még csak le sem járt. Már kezdtem örülni.

De persze semmi jó sem tart az örökkévalóságig. Amint a kezembe vettem, már egyből sejtettem, hogy itt baj van. Utána felráztam – volna, ha lett volna mit. Hát így jártam – örömöm szertefoszlott, miként a remény is, hogy egyek egy kis mustáros virslit. Vagy mégsem?...

Valami azt súgta nekem ebben a felindult lelki állapotban, hogy a flakon valahogy mégis túl nehéz ahhoz, hogy teljesen üres legyen. Egyből le is csavartam a tetejét, belepillantottam, és elszörnyedve láttam, hogy ott burjánzik az alján a finom massza, csak hát egy vékony rétegben végig vígan megül a flakon falán, és esze ágában sincs onnét elmozdulni.

Mondom magamnak, ez nem véletlen. Biztos, hogy azok a gonosz tervezők direkt így akarják kisajtolni az utolsó garasokat is belőlünk, gyanútlan Fogyasztókból, akik ilyenkor vállat vonunk, megállapítjuk, hogy ez már mind megy a /dev/null-ba, és elódalgunk a következő közértig, hogy szerezzünk egy új mustárosflakont. Node hohó! Ébresztő! Nem hagyhatjuk, hogy csak így átgázoljanak rajtunk! Elvégre nem hiába papolnak Koppenhágában és aggódnak a Bolygó jövőéért, és közben mi csak úgy dobjunk ki valamit, csak azért, mert nehéz hozzájutni? Hát ennyire lemondtunk már a saját jogainkról, a Tulajdonhoz való alkotmányos jogot csak így, egyszerűen eldobjuk magunktól? Hagyjuk, hogy szépen, apránként, fillérenként fosszanak ki azok a gonosz mustárgyártók, és élvezzék a feleslegesen előállított szemét mámorító illatát? Nem! – mondom magamnak – Én nem hagyom! Csak azért sem!

Ma kettéfűrészeltem egy mustárosflakont...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.XII.17 19:09-n; 2 hozzászólás
PermaLink
100%

Ál-Haiku (II)

 Az Okos azt kérdi: Hogyan?
 A Bölcs azt kérdezi: Miért?
 Az igazán bölcs nem kérdez semmit.
Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.XI.26 21:41-n; 4 hozzászólás
PermaLink
100%