A történetünk pénteken kezdődik, amikor hősünk ( Grizli ) némi szabadidővel rendelkezve bement a Lehel téri piacra, hogy a hétvégi vendégei számára valami ételt vegyen. Opteknek igértem, hogy sütünk disznótoros ételt, és akkor jó lesz nekünk.

A piacon sétálva azonban belebotlottam egy standba, a kissebb pultok között középen a nyugati felől érkezve a második sorban, ahol van egy asszony, aki barmfit árul. A csirkéi és a kacsái nagyon szépek (ha jól emlékszem nincs is más a portékái között). Namármost van olyan az ember életében hogy megszállja valami felsőbb hatalom, és megtesz nem logikus dolgokat. Így esett megy hogy odaléptem a pulthoz szépen lealkudtam a kacsa árából 800 forintot (így sem volt valami olcsó, de basszus láttad volna azt a gyönyörű erős sárga bőrét, akkor nem kételkednél egy percig sem, hogy itt kell venni húst).

Kacsa megvéve, az asszoy félig elégedetten tette el a pénzemet. Lehet, nem akarta haza hurcolni a Dagobert bácsit, és így tutira nem ment kárba, s legalább jött belőle vissza pénz. Valahol szomorú dolog, amikor nem tudod valaminek kifizetni az árát, de a gazdaság igencsak köhögne, hogyha mindenki kedves tisztességes lenne és nem versenyezne folyton mindenki, hogy az árat minimalizálják a userek, miközben ehhez képest a minőséget igyekeznek maximalizálni.

Közetkező menüpont a hazaérkezés kipakolás, elmenni edzésre, satöbbi satöbbi. A következő képkocka, amit láthattok az az, hogy Optek és Én ülönk Dagobert bácsi felett, és szomorúan megállapítjuk, hogy még ki kell zsigerelni. A google mellól fel sem merünk állni, a kacsa a dohánzóasztalon, még rajta vágódeszka, lavor, két féle kés és egy bárd. mellette a fotelen ott a laptop a vezetéknélküli konrollerek meg a kanapén vannak mellettem. Akkor hát telefon anyámnak. Telejsen kikelt azon hogy miért nem figyelek oda, mire közölni kellett vele hogy fokuszáljon a feladatra és segitsen. Végül metudtam, hogy a kacsa boncolásakor arra kell vigyázni, hogy az epehúlyagot ne vágjuk fel, mert akkor az egész megkeseredik. Evvel felvértezve megforgattuk Dagobertet, és észre kellett venni, hogy hiába ment a pánik a zsigerelés miatt, emrt azt már elintézték ( köszönöm szépen eladó néni ). Ahogy gyerekkorunkban láttuk megfentük hát Optekkel a késeinket, és legjobb tudásunk szerint feldaraboltuk, majd szétosztottuk az állatot. Érdekes élmény volt. Jó játék. :) A porciókat bezacskóztam és a mélyhűtőbe raktam... hiába, egy 4 kilós kacsát én sem tudok megenni egy ültő helyemben. A háját és a bőrét félretettünk, és Opteki szülői segitséggel felraktuk, hogy legyen belőle tepertő. Miközben sült a tepertő elmentünk a Kós Károly térre, hogy vegyünk kenyeret és hagymát.

Maga az étel kész is lett mire hazaértünk. Előételnek a maradék vajkrémet ettük meg, ekközben a frissen sült!!!!! tepertő az ablakban pihent. A főétel a tepertő volt hagymával, és friss kenyérrel.

Desszertnek pedig egy egy somlói galuska várt minket. A hűtőben pedig egy befőttes üvegben ott van a megdermedt kacsazsír.

Fenséges lakoma volt! Maga az étel nem olyan legényes, hanem az elkészítési módja, amikor jönnek a kérdések, és morogsz, hogy hol van egy asszony, amikor igazán szükség lenne rá. MAgát a kacsát nagyon szeretem, a husa is kifejezetten izlewtes és a zsirja is igen különleges élmény. Szerencsére ez a kacsa tényleg tutda képviselni azt amit egy kacsában keresek, és kifejezetten érződött, nem egy áruházlánc fakó szinű és még fakóbb ízű termékét vettem meg. BEvallom, hogy itt a són kívül más füszer nem került ma a kezembe....

A vegetáriánusok pedig még egy fasza dologról lemaradnak. Nem akarok kötöszködni, csak meg akarom köszönni, hogy a vegetáriánus nincsen velem szemben versenypozicióban ha el kell fogyasztani egy KACSÁT!!!!

A rend kedvéért megjegyzem, hogy a mutterom nem kelt ki igazából annyira, bár nem éreztem, hogy büszke lenne fiára ( ez persze butaság a részéről, mert minden esélyem megvolt, hogy sikerrel vegyem az akadályt), egy sztoriban azonban szabad kicsiket fillenteni csak a mesélés kedvéért.