Lopók között indexember. Vihar egy kis pohár vízben. Néhány Renegád webező leírja, hogy hogyan kell az indexet úgy olvasni, hogy ne fájjon annyira. Az index néhány szorgalmas jogásza levelez velük, aztán visszavonja. És végül írnak egy cikket, amiben egyebek között azért rimánkodnak, hogy de ők a jó fiúk, és mindenki nézzen ezért sok hirdetést.

Engem nem zavar a hirdetés, feltéve, hogy:

1. Nem kapok agybajt a puszta látványától.
2. Nem akar vibrálással, ugrálással, villogással, vagy egyéb szívrohamképző akcióval figyelmet terelni magára (amely figyelmet, teszem hozzá, eredetileg a cikknek szántam).
3. Nem ad ki hangot. (Ezt nem tudom eleget hangzúlyozni.)
4. Nem akar átbaszni.

Tehát, tudom, hogy kapitalizmus van, és tudom, hogy a tartalomszolgáltatók a hirdetésekből élnek. Emiatt tolerálom a hirdetéseket általában, sőt, a cikk elolvasása után megenyhült hangulatban megnéztem, hogy mit rejtett el előlem a FlashBlock:

• Bizonyos Best Byte hipnotizáló és agyvérzést okozó fekete-zöld förtelmét. (2. számú hiba)
• Egy Portfolio Money hirdetését, ami nemi felvilágosító oktatófilmnek álcázza magát: fehér spermák hatolnak egy fehér petesejtbe tömegesen. (1. számú hiba)
• Egy bookline nevű cég hirdetése, miszerint "Minden^* könyv 20% kedvezménnyel". Na ezt megnézem... Mint kiderült, ismét megerősítést nyert az, hogy a ^* jelentése marketingül a fosztóképző. Vagyis: nem minden könyv 20% kedvezménnyel. (4. számú hiba).

Azt hiszem, megint el fog telni 1-2 év, a flashblockot felmentem a munka alól. Ugyanakkor vannak hirdetések, amiket jónak tartok, például a google szöveges hirdetéseit: nem eszik meg a sávszélességemet, nem zavaróak, és néha még relevánsak is. Magyarán: nem a kapitalizmust utálom, csak azt, ha vizuálisan a szemembe üvöltenek.