Parasztvakítás


Nyáron kijött végre a legújabb Mac OS X (Snow Leopard néven), amit a Mac-es társadalom nagyjából hasonló hangulatban várt, mint a Windows-fanok a Windows 7-et. Az operációs rendszer kampánya szinte szó szerint ugyanaz volt mindkét cégnél: az új funkciók helyett megpróbálták kijavítani azokat a hibákat, amik az akkori legújabb (Mac OS X Leopard, Windows Vista) rendszerekben maradtak, igyekeztek csökkenteni a rendszer hardware-igényét, kisebb lett a rendszer és stabilabb, gyorsabban fut minden, több hely lett a merevlemezen satöbbi satöbbi satöbbi.

Általában nem szoktam azonnal váltani egy-egy új rendszerre, amikor kijön, egyrészt, mert azt a rizikót, ami abból fakad, hogy egyes progik még nem biztos, hogy hibamentesen futnak az új rendszeren, csak bizonyos időszakokban tudom bevállalni (egy vizsgaidőszak, amikor az embernek nincsenek melóból fakadó határidejei, ideális időszak ilyesmire), másrészt, hogy ne én legyek a tesztnyuszi (ezért is szoktam kivárni, amíg legalább az első hibajavító csomagot kiadják).

Végül úgy esett, gondoltam, meglepem magam Karácsonyra egy új op.rendszerrel. Elmentem, megvettem. (Valahogy úgy voltam vele, hogy 8.300 Ft-ért nem drága dolog egy oprendszer. Majd ha a Windows 7-et is annyiért fogják kínálni, akkor majd azt is megveszem, addig meg marad az emulátor...) És ma végül feltettem.

Arra lélekben készültem, hogy ami a rendszer két legnagyobb újítása (az összes alkalmazás 64-bitesítése és az openCL bevezetése) az én gépemen nem fog megérződni, egyrészt, mert 32 bites a processzor benne, másrészt, mert a videokártyám nem openCL kompatibilis. Arra viszont számítottam, hogy lesz egy csomó üres hely a lemezemen, ami egy laptopnál bizony nem utolsó szempont. És íme: telepítés előtt a 92 GB-os lemezen 5 GB üres hely volt, most meg 15 GB üres hely van! Nyertem 10 GB szabad helyet!!!

Nos, ez volt az első eufória. Utána megnéztem a dolgot kicsit jobban. Szóval az történt, hogy az eddigi 92 GB-os HDD most hirtelen 99 GB-os lemezként jelenik meg. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy annyira azért még az Apple sem profi, hogy a telepítést végző DVD menet közben kicserélje a merevlemezt a gépben, amit suttyomban odateleportál Cupertinóból, szóval itt valami más történt. És valóban: megváltozott a mértékegység! Ugyanis a Leopardig bezárólag az átváltás kB és MB, meg MB és GB között 1024-es szorzókkal történt, most meg 1000-es szorzók vannak.

Hát, így nem nehéz 10 GB üres helyet produkálni egy lemezen...

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.XII.28 16:01-n; 3 hozzászólás;
Bejegyzés módosítása | PermaLink
Votes disabled.

VCS ajánlások


Szeretném az ebben tapasztaltakat megkérdezni, hogy egy bizonyos problémához milyen version control modellt ajánlotok? Első körben még csak nem is azt kérdezem, hogy konkrétan milyen rendszer legyen, hogy mondjuk SVN vagy Git vagy valami más, hanem, hogy egyáltalán milyen típusú rendszer jobb szerintetek a feladathoz? (Természetesen, ha valakinek van valami konkrét javaslata valamelyik konkrét rendszert illetően, ne tartsa magában.)

A feladat pedig a következő:

Van egy rendszer, amit alapvetően egyetlen ember fejleszt (ez nem én vagyok), de egyes egységeket néha más-más személyek (többnyire én, illetve még egy ember) csinálnak meg. Maga a rendszer egy MaxMSP nevű nyelven íródott, és hatalmas, több GB méretű (nagyon sok média-file van benne, igazából ez adja a több GB-ot). A felhasználói kör zárt (az együttesünk), néhány emberből áll, de nyitva szeretnénk hagyni a dolgot úgy, hogy adott esetben harmadik fél (mondjuk egy másik zenekar) is bármikor meg tudja szerezni a rendszer legfrissebb változatát.

A fejlesztés lassú ütemben halad (összesen több, mint 10 éve fejleszti az illető a dolgot, viszont csak időnként tud dolgozni rajta), két változat között szinte biztos, hogy minden felhasználó el tud jutni olyan helyre, ahol van internetkapcsolat (ez alól kivétel az, amikor koncertek előtt viszonylag sűrűn bele kell nyúlni, de olyankor meg egy légtérben van az egész csapat, így a változások könnyen terjeszthetők a felhasználók között).

Fontos, hogy a felhasználók többsége (7ből 4) gyakorlatilag számítástechnikai analfabéta, vagyis olyan megoldás kell, amihez a nem-fejlesztőknek maximum egy klikkelés kell a rendszer frissítéséhez a legújabb verzióra és amivel még véletlenül sem tudják felülírni a működő (néhány esetben időszakosan nem-működő) programot.

A fejlesztők és a felhasználók is Mac OS X-et használnak, de ez (elvileg) lényegtelen (ez elvileg nem szabadna, hogy befolyásolja, hogy centralizált vagy elosztott VCSben kellene gondolkodnom a feladat megoldásához).

(A történet teljességéhez még hozzá tartozik, hogy eddig a "központi szerveren tárolunk mindent és mindenki onnan letölti a teljes szoftvert" modellt követtük, azonban az utóbbi időben a központi szerver nem-frissítése és az egyes felhasználók gépein futó verziók közötti apró eltérések miatt majdnem két koncertünk is meghiúsult. Ezért határoztuk el, hogy kipróbálunk valami hatékonyabb módszert...)

Tagek:
 
Utoljára módosította SAdam 2009.XII.21 03:37-n; 3 hozzászólás;
Bejegyzés módosítása | PermaLink
Votes disabled.