Nyáron kijött végre a legújabb Mac OS X (Snow Leopard néven), amit a Mac-es társadalom nagyjából hasonló hangulatban várt, mint a Windows-fanok a Windows 7-et. Az operációs rendszer kampánya szinte szó szerint ugyanaz volt mindkét cégnél: az új funkciók helyett megpróbálták kijavítani azokat a hibákat, amik az akkori legújabb (Mac OS X Leopard, Windows Vista) rendszerekben maradtak, igyekeztek csökkenteni a rendszer hardware-igényét, kisebb lett a rendszer és stabilabb, gyorsabban fut minden, több hely lett a merevlemezen satöbbi satöbbi satöbbi.

Általában nem szoktam azonnal váltani egy-egy új rendszerre, amikor kijön, egyrészt, mert azt a rizikót, ami abból fakad, hogy egyes progik még nem biztos, hogy hibamentesen futnak az új rendszeren, csak bizonyos időszakokban tudom bevállalni (egy vizsgaidőszak, amikor az embernek nincsenek melóból fakadó határidejei, ideális időszak ilyesmire), másrészt, hogy ne én legyek a tesztnyuszi (ezért is szoktam kivárni, amíg legalább az első hibajavító csomagot kiadják).

Végül úgy esett, gondoltam, meglepem magam Karácsonyra egy új op.rendszerrel. Elmentem, megvettem. (Valahogy úgy voltam vele, hogy 8.300 Ft-ért nem drága dolog egy oprendszer. Majd ha a Windows 7-et is annyiért fogják kínálni, akkor majd azt is megveszem, addig meg marad az emulátor...) És ma végül feltettem.

Arra lélekben készültem, hogy ami a rendszer két legnagyobb újítása (az összes alkalmazás 64-bitesítése és az openCL bevezetése) az én gépemen nem fog megérződni, egyrészt, mert 32 bites a processzor benne, másrészt, mert a videokártyám nem openCL kompatibilis. Arra viszont számítottam, hogy lesz egy csomó üres hely a lemezemen, ami egy laptopnál bizony nem utolsó szempont. És íme: telepítés előtt a 92 GB-os lemezen 5 GB üres hely volt, most meg 15 GB üres hely van! Nyertem 10 GB szabad helyet!!!

Nos, ez volt az első eufória. Utána megnéztem a dolgot kicsit jobban. Szóval az történt, hogy az eddigi 92 GB-os HDD most hirtelen 99 GB-os lemezként jelenik meg. Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy annyira azért még az Apple sem profi, hogy a telepítést végző DVD menet közben kicserélje a merevlemezt a gépben, amit suttyomban odateleportál Cupertinóból, szóval itt valami más történt. És valóban: megváltozott a mértékegység! Ugyanis a Leopardig bezárólag az átváltás kB és MB, meg MB és GB között 1024-es szorzókkal történt, most meg 1000-es szorzók vannak.

Hát, így nem nehéz 10 GB üres helyet produkálni egy lemezen...

Szeretném az ebben tapasztaltakat megkérdezni, hogy egy bizonyos problémához milyen version control modellt ajánlotok? Első körben még csak nem is azt kérdezem, hogy konkrétan milyen rendszer legyen, hogy mondjuk SVN vagy Git vagy valami más, hanem, hogy egyáltalán milyen típusú rendszer jobb szerintetek a feladathoz? (Természetesen, ha valakinek van valami konkrét javaslata valamelyik konkrét rendszert illetően, ne tartsa magában.)

A feladat pedig a következő:

Van egy rendszer, amit alapvetően egyetlen ember fejleszt (ez nem én vagyok), de egyes egységeket néha más-más személyek (többnyire én, illetve még egy ember) csinálnak meg. Maga a rendszer egy MaxMSP nevű nyelven íródott, és hatalmas, több GB méretű (nagyon sok média-file van benne, igazából ez adja a több GB-ot). A felhasználói kör zárt (az együttesünk), néhány emberből áll, de nyitva szeretnénk hagyni a dolgot úgy, hogy adott esetben harmadik fél (mondjuk egy másik zenekar) is bármikor meg tudja szerezni a rendszer legfrissebb változatát.

A fejlesztés lassú ütemben halad (összesen több, mint 10 éve fejleszti az illető a dolgot, viszont csak időnként tud dolgozni rajta), két változat között szinte biztos, hogy minden felhasználó el tud jutni olyan helyre, ahol van internetkapcsolat (ez alól kivétel az, amikor koncertek előtt viszonylag sűrűn bele kell nyúlni, de olyankor meg egy légtérben van az egész csapat, így a változások könnyen terjeszthetők a felhasználók között).

Fontos, hogy a felhasználók többsége (7ből 4) gyakorlatilag számítástechnikai analfabéta, vagyis olyan megoldás kell, amihez a nem-fejlesztőknek maximum egy klikkelés kell a rendszer frissítéséhez a legújabb verzióra és amivel még véletlenül sem tudják felülírni a működő (néhány esetben időszakosan nem-működő) programot.

A fejlesztők és a felhasználók is Mac OS X-et használnak, de ez (elvileg) lényegtelen (ez elvileg nem szabadna, hogy befolyásolja, hogy centralizált vagy elosztott VCSben kellene gondolkodnom a feladat megoldásához).

(A történet teljességéhez még hozzá tartozik, hogy eddig a "központi szerveren tárolunk mindent és mindenki onnan letölti a teljes szoftvert" modellt követtük, azonban az utóbbi időben a központi szerver nem-frissítése és az egyes felhasználók gépein futó verziók közötti apró eltérések miatt majdnem két koncertünk is meghiúsult. Ezért határoztuk el, hogy kipróbálunk valami hatékonyabb módszert...)

Mint már megszokhattátok tőlem, általában programozási ötletekért keresem fel a TechBlogot.

Ez most sincs másképp...

A nyelv C++, a kérdés pedig, hogy tudok-e olyan osztály template-et csinálni, ami csak bizonyos típusokból engedi megcsinálni a template-et? Konkrétan, szeretnék egy olyan osztály template-et csinálni, ami csak double vagy egy bizonyos saját típus (nevezzük mondjuk __CLPK_doublecomplexnek) felett működik, mással nem.

Köszi a segítséget!

Amikor másodszor vittem trójait egy nevesítetlen barátomhoz(Ulmar) már tényleg úgy gondoltam, hogy valamit kell tennem ez ügyben. Nem mintha akkor amikor először szégyenkezve hazakullogtam, nem telepítettem volna föl az AVG ingyenes változatát és az nem is találta volna meg, hogy a trójait a cyberlink hivatalos oldaláról letöltött PowerDVD egy hónapos kipróbáló verziója hozta be. A programtól a telepítőtől megszabadultam, fölgyújtottam, füstölgő romjait levizeltem, helyét sóval szórtam be. Nem sokat törődtem azonban azzal, hogy AVG nem frissíti önmagát a mór ugyanis megtette már kötelességét.

A második sokk ekkor ért ugyanis a hordozható merevlemezen ugyanis még mindig volt még trójai. Második nekifutás: AVG újrainstall, okosan, updateelődik? Jóóó! HÁÁ! Még sok trójait talál a gépen. Na irtsa le jól és akkor probléma megoldva, MEGOLDVA! Ha ilyen egyszerű volna! DE pár nap múlva újra talált trójait! Na ekkor kezdtem el tikkelni. A kurv@pecér a C:\System Volume Information\_restore{blablabla könyvtárban volt ami fura mert ilyenre nem emlékeztem. Ez azért van ez egy rejtett rendszermappa ami a rendszer visszaállításért felel. Ehhez nincs jogom alapból hozzáférni, és a következőben nem vagyok biztos, de általam indított process sem férhet hozzá pölö AVG. A kis szemétláda másolni akarta magát azt viszont az AVG figyeli és így bukott le! A megoldás az volt hogy a cacls paranccsal megváltoztattam a hozzáférési jogokat és akkor az AVG már hozzáfért ehhez a könyvtárhoz és kigyomlálta ezt a parlagfüvet.

Na de mi is ez a mappa és hogy került bele a trójai? Mint azt már említettem a rendszer visszaállításáért felel és mint egy felinstallált komponens a fertőzött PowerDVD belekerült és amikor letöröltem nem került ki onnan mert hátha vissza akarom tenni. Ez szerintem hatalmas biztonsági rés és nem tudom miért kézzel kell megcsinálnom. Azóta Godsmack-et hallgatok. És mi ebből a tanulság? Nem tudom; Szép Heléna egy büdös lotyó, és hogy mindenki akiről szobrot állítanak valaha az így vagy úgy egy kurvapecér(beleértve a lovakat is).

Megosztok veletek valami rettentő hasznos információt. Az utóbbi 1-2 hónapban akármilyen képet nyitottam meg, sokáig kellett várnom. Úgy értem, olyan "csinálok addig valamit" sokáig. Próbáltam ráfogni a vírusölőre, de nem sikerült, mert azt már kiheréltem annyira, amennyire a gépem tulajdonosa engedte, és nem csinál semmit azóta. Jut eszembe, mondtam már, mennyire szeretek úgy "rendszergazda" lenni a gépemen, hogy a gép nem enged nekem megtenni dolgokat, mert nincs hozzá jogom? Na, egy napra egy nyafogás elég, úgyhogy vissza a képekhez...

Rövid guglizás: [window picture and fax viewer slow explorer hangs]

Abból is látszik, hogy hány felhasználót érint a probléma, hogy rögtön a második találat egy olyan site-ra mutat, amelyik valami rosszindulatú dolgot akar telepíteni a gépedre, ha már úgyis van valami problémád vele. No, és akkor a megoldás...

WARNING! SPOILER!

...Ha a munkaasztalodon van olyan parancsikon, ami jelenleg nem elérhető hálózati meghajtóra hivatkozik, akkor a képnézegető kissé eltöpreng, mielőtt megjeleníti a képedet, bárhol is van a fájlrendszerben a kép, és biztos ami tuti alapon az Explorer munkafolyamatát is megakasztja addig. És még nem is viccelek.

Alkönyvtárat készítettem az asztalon a hálózatra hivatkozó parancsikonoknak és belehúztam őket egy laza egérmozdulattal. Megnyitottam a kedvenc képemet és azonnal megjelent.

Most segítsetek nekem eldönteni, hogy végülis örüljek-e.