Egyetemi éveim óta kísérsz.

Akkor barátkoztunk össze.
Emlékszem, amikor először találkoztunk, idegenkedtem tőled.
Voltak "jóakaróim", akik óvva intettek:
ne kerüljek veled túl bizalmas viszonyba.

De te segítőkész voltál.
Lehet, hogy nélküled sosem bírtam volna ki a vizsgaidőszakok terrorját.
Ma már nem tudom elképzelni sem a hétköznapokat nélküled.

Minden, aminek van kezdete, van vége is.
Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk kényszeredetté vált.
Hogy már csak megszokásból vagyunk együtt.
Mint valami régi házaspár.

Szóval, úgy döntöttem, hogy mindkettőnk érdeke, hogy vége legyen.
Jól ismersz, jól ismerlek.
Tudom, hogy te is tudod: eljött az idő.
Még nem tudom, hogyan élek majd tovább.
Azt még ki kell találnom.

Nélküled.

(Nem tudja valaki, hogy lehet leszokni a kávéról?)

Van a sarkon egy videotéka. Nem szeretem, mert kevés régi filmjük van, és az újakból is csak a kommerszek. Egyetlen előnye a helynek, hogy gyalog 2 percre van.

A minap viszont érdekes dologra lettem figyelmes. A szokásos kategóriák (horror, akció-horror, akció-vígjáték, horror-vígjáték, stb) mellett találtam egy polcot, aminek a kategória-megjelölése az "Egyéb" volt.

Ott tartották a jó filmjeiket.

Tegnap egy értekezlet közben az értekezlet vezetője által keltett, és a bennem dúló zaj interferenciamintáját papírra vetettem. Íme:

Ez itt egy cipő?
Nem lehet cipő.
De mégiscsak cipő ez?
Csak nagyobb.
És barnább-melegebb.
Barnább, mint bármelyik másik cipő.
A cipőbarnaság új csúcsa.
Egy barna cipő minden más barna cipő felett.
Nem is olyan barna ez a cipő.
Meg elég hideg is ráadásul.
Ez valójában egy csónak.
Csak nagyon, nagyon kicsi.
Mindegyik kurva csónak csak a másikra mutogat.
Rothadék csónakok ezek.
Nem is érdekel engem ez a cipő.
Mitől vérzik a cipő?
Vigyük el a cipőorvoshoz!
Igen, a suszterhez.
A suszter csodálkozva nézi a cipőt, majd beleharap.
R.I.P. cipőcske, alig ismertünk téged.
Konszolidált lábbeli lett belőled.
Microsoft® Shoe™ Széles- és Home Edition

Mindannyiunk szeme fénye, az AgresszívMosógép elérte a zenitjét. Innen már nincs tovább felfele, legalábbis nem úgy, ahogy most működnek a dolgok. Jó szórakozás volt, de ahogy már azt megpedzettem: már nincs hova fejlődni. Így.

Szeretnék viszont új és érdekes dolgokat csinálni a basszusgitárommal. Emiatt kilépek a stagnáló AgresszívMosógépből, és alapítok egy új együttest, amelynek a neve, jobb híján, AgresszívMosógép². (Még szerencse, hogy a név tőlem származik.) Ebben az új együttesben másképp fognak menni a dolgok:

Minden héten próbálunk. A próbára minden tagnak kötelező eljönnie, vis maior kivételével. Az, hogy "sok a dolgod" nem vis maior. Intézd úgy az életed, hogy a próba beleférjen. Az, hogy készülnöd kell dolgozatra / vizsgára / beadandóra / ügyvédbáli fellépésre, nem vis maior. Ezek nem hirtelen szakadnak a nyakadba, intézt úgy az életed, hogy beleférjen. Az, hogy anyád / kedvesed / valamelyik haver másik programot szervez a próba időpontjában, nem vis maior. Az sem vis maior, ha két hete betörtek hozzád (kivéve, ha pont téged loptak el, vagy a hangszereidet). Tanuld meg kezedben tartani a saját életed.

Ismerjük a számokat. Bizonyos türelmi idő után nem elfogadható, ha nem tudod a számok szövegét vagy akkordjait. Tanuld meg. Jegyezd meg. Ezek egyike sem lehetetlenül bonyolult zenemű.

Gyakorolj. Ne a próba pár órájában próbáld ki, hogy valamilyen beállítás vagy technika hogy szól. Ne a közös időnket használd fel az egyéni fejlődésedre. A közös próba arra van, hogy összerakjuk, amink van. Otthon, a saját idődben, gyakorolj, fejlődj, heti minimum 4 órában. És persze metronómmal, guitar proval, meg mindennel, hogy felkészült legyél a próbákon. (Ha nincs heti 4 órád a zenére, akkor mit keresel egy együttesben?)

Vegyél részt az együttes életében. Abszurdum, hogy valaki tagnak tartja magát, de nem vesz részt a ZeneMegbeszélésben, nem egyeztet próbaidőpontot, általában nem alakítja az együttes arculatát.

Az új együttes szeretettel várja leendő tagjait.

Vasárnap, hajnali 8 óra. Csengetnek.

UPi ajtóhoz botorkálódik, kinyit. Két néni, elegánsan, frissen mosolygósan. Egyik papírt nyújt, másik barátságosan szóba elegyed. Meg szeretnének hívni, és Jézus Krisztus.

Az ajtónyitó szeme lassan fókuszál a papírra. Értelme magában két szót formál: jehova tanúi. UPi barátságosan a papírt tartó kéz felé nyúl.

– Én buddhista vagyok. Adja a kezét, és kiolvasom a tenyeréből, hogy mi volt előző életében!

Néni visszahőköl. Nem kapok meghívót.

Azóta sem tudja, mi volt előző életében.